174233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hígtrágya és városi szennyvíz kijuttatására altalajöntözéssel
3 174233 4 lítják a területekre és a kijuttatás a talaj felszínére vagy különböző lazító eszközök segítségével közvetlen a felszín alá történik. Ritka sorú növényeknél, míg az állomány alacsony, a talajbajuttatás könnyen megoldható. A módszer alkalmazására elsősorban a gyümölcsösökben nyílik egész évben lehetőség a talaj nedvességi állapotától függően. Az eljárás azonban igen jelentős szállító kapacitást köt le. A találmány olyan eljárásra vonatkozik, amelynek során a hígtrágyát vagy a városi szennyvizet zárt csőrendszer segítségével nem a felszínre, illetve a levegőbe, hanem az erre a célra készített árokszerű barázdába juttatjuk. Az előzőleg mélylazított talajban a lazítókések nyomán keletkező járatokbantörténikmega hígtrágya egyenletes szétosztása. A találmány alapjául az a felismerés szolgált, hogy az altalajlazítás jelentősen megváltoztatja a talaj vízvezető képességét, nemcsak vertikális, hanem horizontális irányban is. Abban az esetben, ha a lazítóra vakonddrénezőt szerelünk, a horizontális vízvezető képesség tovább javítható. A módszer a következő: A hígtrágyát vagy a városi szennyvizet a termelő létesítmény környékén célszerű elhelyezni, 1000 - 1500 m-es távolságra a zárt csőrendszeren keresztül a hígtrágya még igen gazdaságosan szállítható. Elsősorban az ilyen távolságra elterülő sík vagy egyenletes lejtésű 40—60 kötöttségi számú táblák talaját célszerű a hígtrágya szántóföldi felhasználására előkészíteni. A tábla talaját 8 cm átmérőjű vakonddrénezővei felszerelt altalajlazítóval 60 cm mélyen és 60 em-es köztávolságra meglazítjuk, a lazítás irányára merőlegesen elvégezzük a 20—22 cm mélységű szántási, a szántás felszínét durván elmunkáljuk. Az elmunkálás után az altalajlazítás irányára merőlegesen egymástól 40—50 m távolságra kihúzzuk a hígtrágya szétosztására szolgáló barázdákat. A barázdák méretétől, illetve térfogatától függ a hígtrágya-kijuttatás gyorsasága. A nagyobb méretű barázdák befogadó és szállítóképessége is nagyobb, így a kiadott hígtrágyamennyiség kijuttatása is gyorsabban végrehajtható. A túl nagy méretű barázdák vagy árkok eltüntetése azonban már nehézkes. Optimális méretű barázdának tekinthetjük, amelynek a mélysége 30 -40 cm, tetőszéíessége 80- 100 cm. Az ilyen méretű barázdák szállítóképessége elfogadható és behúzásuk sem okoz különösebb gondot. Az üzemben található vagy készíthető egyszerű eszközzel megoldható. A zárt csőrendszeren keresztül érkező hígtrágyát az előre kialakított elkészített barázdákba tápláljuk. A barázdák veszik át a továbbiakban a hígtrágya táblán belüli szállítását. A barázdákra merőleges vakonddrénezővei húzott lazítónyomok pedig a táblán belüli egyenletes szétosztást biztosítják. A barázdákban előrehaladó hígtrágya fokozatosan kitölti a drénjáratokat a két barázda kozott. A drénjáratok kitöltése után a lazítókések nyomán a hígtrágya a felszín felé emelkedik. A barázdákba való táplálásnál szem előtt kell tartani, hogy csak olyan mennyiséget adagoljunk ki egyszerre, amennyit a barázda el tud szállítani, és a drénjáratok a táblán belül egyenletesen szét tudnak osztani. A zárt csőrendszeren érkező hígtrágyát célszerű egyszerre 3—4 barázdában táplálni, így a barázdákból való kiöntés elkerülhető. Természetesen azt, hogy egyszerre hány barázdában történjen a táplálás több tényező befolyásolja. Többek között a táplálást végző szivattyú teljesítménye, a barázda mérete, valamint az altalajlazítás minősége. Az eljárás akkor a legeredményesebb, amikor a mélylazítást száraz talajállapot mellett végezzük, lehetőleg a lazítás végzésekor a talaj súlyszázalékban kifejezett nedvességtartalma a 20%-ot ne haladja meg. Abban az esetben, ha a lazító késeket 40 cm mélyen és 60 cm köztávra járatjuk, az egyszerre kiöntözhető legkevesebb hígtrágymennyiség 200 m3 körül van hektáronként. A kiöntözhető hígtrágyamennyiség nemcsak a lazítókések mélységbeli járatásával szabályozható, hanem a késtávolsággal is. Azonban a lazítókések távolítása nagymértékben veszélyezteti a táblán belüli egyenletes szétosztást. Különösen a kötottebb talajokon a 120 vagy 180 cm-es távolságnál már egyenletes beöntözésre nincs lehetőség. Legeredményesebbnek bizonyult a óG cm mély és 60 cm-es köztávú altalajlazítás. Kisebb hígtrágyadózis alkalmazása esetén eredményesen alkalmazható a 40 cm mély és 60—80 cm-es köztávú altalajlazítás is. Az öntözés kivitelezésekor fontos követelmény, hogy a talaj felszínére hígtrágya ne kerüljön. Az öntözést haladéktalanul be kel! fejezni, amikor a lazítókések nyomán a hígtrágya a talaj felszínét i5—20 cm-re megközelítette. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy s felszínen is megjelenik a hígtrágya, ez pedig sem agrotechnik tfag, sem környezetvédelmi szempontból nem kívánatos. A tervezett vagy a kijuttatható mennyiség kiadása után, amint a szállításra szolgáló barázdák falai felszáradtak, haladéktalanul húzzuk be a barázdát. A jól végrehajtott öntözés és behúzott barázdák kizárnak minden további környezetszennyeződést. Az öntözés befejezése után a drénjáratokat és a lazítókések nyomán fellazult járatokat kitöltő hígtrágya egyenletesen kitölti a víz számára járható pórusokat, így a tábla egész területén egyenletes tápanyagszétosztás biztosítható. Mivel az egész területet még az öntözés megkezdése, illetve a barázdák kihúzása előtt megszántottuk és a felszínét elmunkáltuk, nincs szükség arra, hogy a talajfelszínen közvetlen az öntözés befejezése után — kivéve a barázdák behúzását — gépeket járassunk. A meglazított és a felszínén elmunkált 45—50 cm-es talajrétegben van annyi levegő, amely a tápanyagok mineralizálódását elősegíti és a növény számára közvetlen hozzáférhetővé teszi. Kutatási eredmények már tisztázták, hogy az NPK műtrágyával is eredményes az úgynevezett tartaléktrágyázás. Meghatározott növényi sorrend esetén 3—4 évre előre is kiadható a PK műtrágya. Az istállótrágyával történő trágyázásnál már hosszabb időre van szükség, az egyszerre kiadott nagyobb adag alkalmazása évenként csökkenő fokban érvényesül. A hígtrágyával is alkalmazható a 3—4 évre történő előretrágyázás. Hektáronként 600—700 m3 hígtrágya tápanyagtartalma 3—4 évre fedezi a termelt növények tápanyagigényét. A tartalék-műtrágyázásnál és az istállótrágyázásnál is szükséges azonban a megfelelő növényi sorrend kialakítása, és még fokozottabban érvényes a hígtrágyázásra. A hígtrágyában legnagyobb arányban a nitrogén található, ezért közvetlen hígtrágyázott területben elsősorban nagyobb nitrogénarányt igénylő növé5 10 15 20 25 30 35 40 4$ 50 55 60 65 2
