174141. lajstromszámú szabadalom • Tetőablak
5 174141 6 lássál szemben hat a felső szárnyrészre a fedél feszítéséből keletkező erő. Emiatt elmaradhatnak a szárny felső területén — különösen a nagy lengőszárny-rendszerű tetőablakok szárnyainál - különben szükséges záróelemek a tömítés javítására, mivel a szélterhelést kiegészítőleg felveszik a tokra felfekvő tengelycsapok, amelyek a szárny felső részén vannak elhelyezve, így a szárny felső területe erős terheléskor is megfelelően tömítetten zár. A szárnyon levő helyhezkötött fedél-csuklópont hosszanti biztosítást ad a szárnynak, megakadályozza, hogy a szárny nyitáskor nem ellenőrzött mozgásokat végezzen. A részben nyitott lengőhelyzetben a csuklópont megakadályozza, hogy a szárny a tok síkjában lefelé mozogjon. A tokra felfekvően elhelyezett tengelycsapok és a fedél helyhezkötött, számyoldali csuklócsatlakozása megfelelő vezetést biztosít a lengőnyitás minden fázisában. Előnyös kiviteli alak szerint a kitámasztókarra a szárny irányából rugó hat a kitámasztókar a szárny hossztartójának alsó oldalára hat, és a lengési utat a kitámasztókar határolja. Ilyen kitámasztókar már ismert súlykiegyenlítés céljára a tetőablak csapószárnyának könnyebb nyitása érdekében. A kitámasztókar azonban járulékos funkciókat is betölt, mivel nemcsak csapó-nyitáskor, hanem lengő-nyitáskor is megkönnyíti a kezelést a súlykiegyenlítés miatt. A kitámasztókar szárnyoldali szabad vége emellett a rugó hatására a szárny hossztartójának alsó részén a tengelycsapok irányában mozog mindaddig, amíg a kitámasztókar lengési útját az ütköző határolja, amely a tok mindkét oldalán el van helyezve. Az ütköző úgy van a tokra helyezve, hogy a szárny a lengő-kilátóhelyzetben kerül nyugalomba, amikor is lényegében vízszintes, azonban a szárny vízszintes alsó tartójának irányában kicsit lefelé hajlik, így az esetleges eső könnyen le tud folyni. Ebben a lengő-kilátóhelyzetben a szárny rögzítése különösen biztos és erős, mivel mindegyik hossztartóján keresztül egyidejűleg két ponton van megtámasztva, a kitámasztókarral és a tengelycsappal. A szárny lengő- és kilátóállásának nyugalmi helyzete, amelyben a fedél messzemenően leterheletlen, különösen akkor biztos, ha a két kitámasztási pont messze esik egymástól. A szárny átvezetésekor a lengő-, kilátóállásból tisztítóállásba a szárny leemelkedik a kitámasztókarról anélkül, hogy a szárny és a kitámasztókar összekötésének oldalára kiegészítő eszközt kellene működtetni, mivel a szárny alsó felületével lazán fekszik fel a kitámasztókarra, és a kitámasztókar lengési útja be van határolva. A rugóterhelésű kitámasztókar további fontos előnye, hogy a szárny visszavezetésekor tisztítóállásból a záró-, illetve lengő-, kilátóállásba a rugóterhelésű kitámasztókar puhán felfogja a szárnyat a lengő-, kitámasztóállásban. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha a kezelő figyelmetlensége miatt a tisztítóállás kioldásakor a kezelőszemély a szárnyat szabadon engedi. Az eső szárnyat ekkor rugózóan felfogják a kitámasztókarok, és ezzel elkerülhető, hogy a szárny alsó, vízszintes tartójával felütközzön a tokra és károsodjék vagy összetörjön a tetőablak. A kitámasztókar lengési útjának behatárolása előnyösen a tokon oly módon elhelyezett ütközővel történik, hogy a szárny alsó része és a kitámasztókar közötti szög a szárny kilátó-állásában kisebb 90°-nál. Ezáltal elkerülhető, hogy a kitámasztókar holtpont-helyzetbe kerüljön a szárnnyal szemben, így a zárás megkezdésekor a kezelőszemélyzet részéről nem szükséges nagy erőkifejtés. Előnyösnek bizonyult a szárny lengő-, kilátó-állásában a kitámasztókar szabad végének távolságát az alsó, vízszintes tartótól azonosra méretezni a szárny felső, vízszintes tartójától mért távolságával, és a kitámasztókar szabad vége és a tengelycsap közötti távolságot ennek kétszeresére kialakítani. Ezáltal elkerülhető, hogy különösen a viszonylag gyenge hossztartókkal rendelkező szárnyak kilátó-állásban elhajoljanak kilátó-állásban elért biztos nyugalmi helyzet következtében. A szárny egyes keresztmetszeteinek legnagyobb elhajlása, vagyis az alátámasztási pontok között és az alátámasztási pontokon túl szabad végeken így mindig azonos lesz. A tengelycsapok elhelyezése a fedél csuklópontjai közötti területen elsősorban úgy történik, hogy legalább a szárny lengő-, kilátóállásában lényegében vagy egyáltalán nem lógnak be a tokon túl, a belső térbe. Különösen célszerű a tengely - csapok távolságát a szárny felső, vízszintes tartójától úgy felvenni, hogy körülbelül megfeleljen a tok magasságának, ekkor a szárny még tisztítóállásban sem lóg be zavaróan a belső térbe. A lengő-, kilátó-állásban levő szárny is jól megközelíthető, mivel a tengelycsapokkal képzett lengéstengely a tok felső területén található, így a tetőablak viszonylag kis dőlésszögű tetőkbe is beépíthető. A szárny átvezetésekor a tisztítóállásba a tengelycsapok a tok felső homlokfelületén lefelé csúsznak, és a szárny a fedél előtt marad. A szárny meghatározott tisztító-állásának létrehozásához célszerű a tengelycsapok eltolási útját pecekkel behatárolni. A pecek elhelyezhető a tok felső homlokfelületén vagy annak oldalfelületén, és benyúlik a tengelycsapok eltolási útvonalába. A pecek úgy helyezendő el, hogy a pecekre felfekvő tengelycsap biztosítsa a szárny stabil helyzetét a tisztítóállásban. Lengőnyitáskor illetve lengőzáráskor a szárny könnyen mozgathatóságára előnyös, ha a tokot a tengelycsapok eltolási útvonalán kis súrlódási anyagból készült rátéttel ellátni, például műanyagrátéttel. A tengely csapok a könnyű mozgathatóság további növelése érdekében görgőcsapokként is kialakíthatók. Előnyös, ha a szárny tisztítóállásának rögzítésére szolgáló peceket a rátétre helyezzük, különösen, ha egy darabból készítjük a pecket a rátéttel, mert ez szerelési könnyebbséget jelent, hiszen a tengelycsapok eltolási útjának ütközője nem igényel külön kihagyást a tokon, és nem is kell elkülönítve szerelni. Tisztítóállásban a szárny zárt-állásában kívül levő üveg felülete a belső tér felé fordul. A tisztítóállásba a belső térből szabadon megközelíthető szárny-külső oldal tisztításakor a szárnyra a tengelycsapok feletti területre is hat erő, amelynek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
