174132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(6-hidroxi-2-bentiazolil) -N'-fenil-(vagy szubsztituált fenil) -karbamidok előállítására
7 174132 8 mazása esetén rövidebb reakcióidőkre van szükség, mint karbonátok használata esetében. A 6-fenilkarbamoiloxi-vegyület teljes hidrolízise rendszerint 1 — 18 órát vesz igénybe az oldószertől, a bázistól és az alkalmazott hőmérséklettől, továbbá a 6-[fenil-(vagy helyettesített fenil)-karbamoiloxi]-csoporttól függően. Az izocianát (R-QfU-NCO) jellege nem csupán a fent említett 6-[fenil-(vagy helyettesített fenil-)karbamoiloxi]-csoport hidrolizálási sebességét befolyásolja, hanem az izocianátnak a 2-amino-6-hidroxi-benztiazollal való reakciójánál keletkező különböző termékek arányára is befolyást gyakorol, elsősorban a karbamidképződés sebességét szabja meg a 6-hidroxi-csoporttal való reakció sebességéhez mérten. Az N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-fenil-karbamid és más (I) általános képletnek megfelelő -helyettesített fenilkarbamidok vírusellenes hatású és immunszuppresszív szerek hatóanyagai lehetnek. A kézenfekvő módszer az (I) általános képletű vegyületek előállítására a megfelelő 6-metoxi-éternek 48%-os hidrogénbromiddal való demetilezése lenne. A mi esetünkben azonban ez a módszer hatástalannak bizonyult, különösen nem alkalmas olyan (I) általános képletnek megfelelő vegyületek előállítására, ahol R metoxi-csoport, mivel a demetilezési folyamat rendszerint hidroxii-csoport kialakulását eredményezi mindkét gyűrűben. A metoxi-csoportot tartalmazó (1) általános képletű vegyületek azonban demetilezhetők, enzim-rendszerekkel, ezekről kiderült, hogy a megfelelő 6-metoxi-vegyületnek az anyagcsere-termékei akkor, ha ez utóbbi vegyületet patkányoknak adjuk be. Ezek a vegyületek immunreakciók megváltoztatására használhatók emlősöknél. így ezeket a vegyieteket az „immun-szabályozó szerek” közé soroljuk, amelyen azt értjük, hogy valamely hatóanyag képes csökkenteni az antitestképződést idegen fehérjéknek a szervekbe jutásakor. Ez a hatás így allergiaellenes hatásként is felfogható, ahol az allergiás reakció a test védekezési mechanizmusa (az immun-mechanizmus) idegen antigének ellen. 5 (Ez a hatás teljesen különbözik az antihisztamin hatástól, amely csupán egy antitest-antigén-reakciónál jelentkező hisztamin-hatások ellen hat.) Az immunszabályozó hatást egereknél határoztuk meg juh vörösvérsejtjeit használva antigénként, de 10 ugyanez a fajta hatás állapítható meg bármely idegen protein (antigén) használata esetén is bármilyen fajta emlősnél. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek 15 alkalmasságát az immun-mechanizmus megváltoztatására valamely gazdaállatban a következő aktívitásvizsgálati módszerrel mértük: öt 20 gramm súlyú, svájci egérből álló egércsoportnak intraperitoneálisan szabvány antigén-szuszpenziót, a jelen 20 esetben juh vérsejteket, adtunk be. A hatóanyagokat szintén intraperitoneálisan fecskendeztük be különböző időpontokban a vörösvérsejtek befecskendezése előtt és/vagy után. Nyolc nappal az antigén befecskendezése után az egerektől vért vet- 25 tünk és a szérumot mindegyik csoportból összegyűjtöttük. Antitest-meghatározásokat az összegyűjtött szérummal véralvadási mintákkal végeztünk és összehasonlítottuk a kezelt és kontroll állatoknál kapott értékeket. Az 1. táblázatban az ott meg- 30 adott vegyület aktivitását adjuk meg a véralvadás megszüntetéséhez szükséges hatóanyag-dózis-értékben, összehasonlítva a kezelt és a kontroll állatok titereit. A táblázat 1. oszlopában a vegyületet nevezzük 35 meg, a 2. oszlopban a beadás módját jelöljük meg, a 3. oszlopban az adagot, míg a 4. oszlopban a gátlószintet adjuk meg. Általában a véralvadásgátló titer négyszeresét vagy ennél nagyobb értékét fogadtuk el jelentős immun-szabályozó hatásként. 1. Táblázat Vegy. neve Beadás módja Adag mg/kg x nap Gátlási szint N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’orális 50 x 10 8 x -fenil-karbamid orális 25 x 10 8 x orális 12,5 x 10 4 x szubkután 3,1 x 10 teljes szubkután 1,6 x 10 16 x szubkután 0,8 x 10 nincs hatás A fenti kísérlet módosított változatánál egyes szérum-próbákat vizsgáltunk és más vegyületek immunszuppresszív hatását mértük. Ennél a vizsgálatnál tíz, svájci, 20 gramm súlyú egérből álló egércsoportnak egyenként 5 x 107 juh-vörösvérsejteket adtunk be intraperitoneális injekció alakjában. A tíz egérből álló csoport minden tagjának a vizsgálandó hatóanyagból különböző kísérleti dózisokat adtunk be három egymásután következő napon az antigénként alkalmazott juh-vörösvérsejt beadása előtt. Egy tíz egérből álló kezeletlen kontroll-cso-55 port csupán a vivőanyagot és a juh-vörösvérsejteket kapta. A juh-vörösvérsejt-antigéneket hét napon keresztül adtuk be az egereknek, utána mindegyik egértől külön vettünk vért és meghatároztuk a szérum antitest-tartalmát. Hasonló kísérletet végez- 60 tünk, amelynek során tíz egérből álló csoport esetén mindegyik állatnak intravénásán 5 x 107 adagban juh-vörösvérsejteket fecskendeztük be és utána előre meghatározott adagokban a vizsgálandó hatóanyagot orálisan adtuk be tíz napon keresztül 65 az egereknek, három nappal az antigén juh-vörös-
