174026. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a baromfi ürülék táplálóanyag tartalmának ismételt hasznosítására
3 174026 4 Harmadik ismert módszer szerint a baromfi ürüléket önmagában, vagy 30—60% arányban mélyalommal keverve, komplettáló anyagok hozzáadása után, mikrobiológiai úton az ürülék és a környezet mikroflórájával 30 °C körüli hőmérsékleten 40—50% víz jelenlétében, anaerob körülmények között szaporítják, adott esetben az önmagában felhasznált baromfi mélyalomhoz a termelődés helyén időnként 1%-nyi mennyiségben szuperfoszfátot adagolnak, majd sterilizálják, szárítják és őrlik (158 286 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás). A fermentációs eljárás fehérje és más biológiai szempontból értékes tápláló anyagok előállítására alkalmas. A steiilizálás és a nagy víztartalmú táptalaj szárítása azonban nagy energiaköltséget jelent, a szuperfoszfát ez esetben a fluormérgezés veszélyét rejtheti. Ez okozhatja, hogy a terméket a szabadalmi leírás szerint a kérődzők és a sertések takarmányában csak 10—20%-nyi mennyiségben szabad felhasználni. A termék hasznosítást korlátozza még az a tény is, hogy a termék energiahiányát az eljárás során nem pótolják, így egyoldalú, energiaszegény takarmányt kapnak. Ezért a teimék az üzemek takarmánygazdálkodásának ökonómiájába nehezen illeszthető be. Emellett a feldolgozó üzem jelentős beruházási költséget igényel. A negyedik ismert módszer szerint fehérjetartalmú takarmányt állítanak elő főként kérődzők\és sertés számára a baromfi bélsárból, ketreces vagy mélyalmos baromfi-tartási rendszerben, a bélsár fehérje tartalmának a baromfi bélcsatornájában való fokozásával, a bélsár szárításával és szokásos takarmányadalékok hozzákeveréséhez (162 817 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás). A szabadalmi leírás azonban nem foglalkozik a baromfi ürülékben eltávozó tápláló anyagoknak az azonos állatfajon belüli ismételt hasznosításával. Az ismertetett eljárásokra jellemző, hogy a baromfi ürülékben a takarmányozás szempontjából értékes anyagokat vagy közvetlenül szárítással, vagy alga tenyészetekben, illetve bakteriológiai fermentációval alakítják át takarmányozásra alkalmas készítménnyé. A készítményeket viszont csak sertések és kérődzők takarmányában keverik el. Az ugyanazon állatfajjal történő visszaetetési eljárást nem oldották meg. Annak ellenére, hogy az egymást követő eljárások folyamatos fejlődést tükröznek, a termékeket takarmányozási célra korlátozott módon, csak más állatfajok takarmányában lehetett felhasználni, ezért gazdaságaink az ismert módszerek alkalmazásától tartózkodtak és újabb, ökonómiai adottságokhoz jobban igazodó, az ürülék visszaetethetőségét szolgáló új eljárás kidolgozására ösztönöztek. A felhasználást korlátozó tényezőket a következőkben foglalhatjuk össze: Az ismert módszerekkel előállított termékek többségének felhasználására — elsősorban állategészségügyi okok miatt - forgalmazási engedélyt nem adtak ki. A 162 817 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás szerint előállított termékre forgalmazási engedélyt ugyan adtak ki, de az újrafertőzés és salakanyagok felhalmozódás lehetősége miatti megkötöttségek - hogy a terméket csak a kérődzők és a sertések esetében lehet felhasználni - a termékek korlátlan forgalmazását nem tették lehetővé. így egy-egy termelő üzemben előállított készítménynek a saját felhasználáson felüli hányada értékesítés nélküli teherként jelentkezett, mivel elegendő kutatómunka hiányában a termékek felhasználását az egyik legnagyobb abraktakarmányt fogyasztó ágazat, a baromfitenyészetek részére nem dolgozzák ki. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amellyel a ketreces tartási körülmények között elhelyezett baromfi ürülékéből a baromfi részére ismételten felhasználható takarmány gazdaságosan állítható elő, amely takarmány 30%-a ugyanazon állatállománnyal, a fennmaradó 70% más baromfi állománnyal a takarmány legfeljebb 20%-ában, valamint szükség esetén kérődzők és sertés részére is takarmányozási célra forgalmazható és felhasználható. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a baromfi ürülékben „salakanyagokon” kívül ismételt etetés alkalmával újra hasznosítható tápláló anyagok és biológiailag aktív vegyületek ürülnek. A baromfi az utóbbi táplálóanyagokat és biológiailag aktív vegyületeket a takarmányában mindaddig hasznosítani tudja, amíg az ismételten megetetett ürülék hányadban az' emésztést, felszívódást és az állatok közti anyagforgalmát a kísérő „salakanyagok” felhalmozódása nem akadályozza. Illetve ezen salakanyagok káros hatását az ürülékből hiányzó tápláló anyagokat kiegészítő vegyületekkel és készítményekkel ellensúlyozni lehet oly mértékben, hogy a baromfi ürülék legfeljebb 30%-a folyamatosan ugyanazon állománnyal gazdaságosan, a termelés csökkenése nélkül visszaetethető. A fennmaradó 70% más baromfi állományok takarmányában legfeljebb 20%-os mennyiségben, szükség esetén a kérődzők és a sertés táplálékában legfeljebb 35%-os mennyiségben felhasználható, s ezzel a salakanyagok felhalmozódása megelőzhető. A találmány szerint a ketreces tartási körülmények között tartott baromfi állományt - húshibrid csirkéket és tojóhibrideket - a szokásos módon takarmányozzuk. A kiürült bélsarat folyamatosan, fermentálódását megelőzően előnyösen kettős terű forgódobos szárítóberendezésben, túlnyomás nélkül, vagy dezinfektorban legfeljebb 4 atm túlnyomáson kíméletesen, a táplálóanyagok károsodása nélkül sterilizáljuk és szárítjuk. Előnyösen a kettős üregű szárító berendezés első terében a sterilizálást úgy végezzük, hogy a 75—80% víztartalmú ürülék folytonosan mozgó tömegéhez 900 °C hőmérsékletű levegőt vezetünk. Az égőfejnél, illetve a szárítódob bejáratánál keletkezett 900 °C hőmérsékletű levegő a 70-75% víztartalmú ürülékkel érintkezve, a párolgási hőveszteség következtében, valamint a segédlevegő bevezetésének hatására 120-160 °C-ra csökken. Sterilizálás során az ürülék hőmérséklete a 120—160 °C fölé nem emelkedik, ezt a hőmérséklettartást automata hőmérséklet szabályozó biztosítja. A szabályozott 120—160 °C hőmérsékleten túlfűtött gőztérben a baromfibeteg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
