174014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjedús takarmány előállítására elhullott állatok feldolgozásával
3 174014 4 Az ilyen nagy üzemek által készített tápokat természetesen megfelelően kiszerelni, szállításra alkalmas formába kell hozni és a felhasználás helyére, az állattartó telepekre el kell juttatni, hogy ott azt abraktakarmányba keverve fel lehessen etetni. Mint látható az elmondottakból, az állati hulladékok feldolgozásának ezen módja igen magas technikai felszereltséget tételez fel ahhoz, hogy készítmény formájában a sertéstartó telepeken hasznosításra kerüljön és bizonyos körülmények között nem lehet gazdaságos, ezért inkább veszendőbe hagyják menni az így kinyerhető fehérje tartalmú anyagot képviselő állati hulladékot. Köztudott, hogy hulladék formájában nagy mennyiségű állati fehérje megy veszendőbe, éppen azért, mert a fentebb említett megoldások komoly beruházást jelentenek. Ugyanakkor a szakosított sertéstelepek mellett rendszeresített hagyományos „dögkutak” már telítődtek és az elhullott állati tetemek ily módon való megsemmisítése — eltekintve attól, hogy értékes fehérjemennyiségek válnak így semmivé —, egyik napról a másikra megoldhatatlan problémák elé állítják a hústermelő üzemeket. A találmány ezen hiányosságon kíván javításokat eszközölni és olyan megoldásra vonatkozik, mely költséges beruházást, üzemi felszereltséget nem igényel és a technológia lehetővé teszi a hulladéknak a keletkezése helyén való felhasználását, így már kisebb állatállomány mellett is gazdaságosan üzemeltethető. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy a telepeken az elhullott állatokkal mintegy évi 30-40 q fehérje kerül megsemmisítésre Ezért célul tűz ki olyan megoldás megvalósítását amely az ismert feldolgozási módtól eltekint, rugalmasan alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz és a tetemeknek a feldolgozása a helyszínen való takarmánykészítés láncszemét képezi. A találmány eljárás fehérjedús takarmány előállítására elhullott állatok tetemeinek feldolgozásával, melyre meghatározó, hogy az állattartó hely pl. sertéstelep mellett, elkülönített részen az állati hulladékot olyan főzőüstben főzzük fel, amelynek üstterében az üst fenékfala fölött, determinált helyzetben, áttörésekkel vagy résekkel bíró, kiemelhető kosár van, melybe az állati tetemeket keményítő tartalmú növényi anyagokkal pl. burgonyával rétegelve berakjuk, a felfőzendő hulladékot tartalmazó kosár alatti térbe — előnyösen a kosár fenékrészéig - vizet vezetünk, az üstöt lezárjuk és a vizet oly módon forraljuk, hogy az üstben kb. 3—4 att gőznyomás legyen. Ezen a nyomáson, illetve hőmérsékleten a kosár tartalmát a keletkezett gőztérben célszerűen 1—3 óra időtartamon át gőzöljük, majd arra alkalmas leeresztő csőcsonkon a főzetet alul- fölül nyitott ciklonba fúvatjuk és környezeti nyomáson, — adott esetben —, a daratakarmányra engedjük. A célszerű foganatosításnál a kosár falain a szétfőtt húst és egyéb hulladékot keverőlapáttal a kosárból az üsttérbe hajtjuk, majd előnyösen a főzőüst nyomása alatt az egész masszát keverési vagy feletetési helyre engedjük. A találmány szerinti eljárás foganatosítási módját az alábbiakban az intézkedések sorrendiségében, részletesen ismertetjük. A sertéstelepen keletkezett elhullott állati tetemeket a találmány értelmében nem az ún. „dögkutakba”, hanem a telepen kívül létesített, a teleppel határosán felépített, azonban attól gondosan elzárt épületbe szállítjuk, (boncoló), mely darabolóval ellátott tárolóból és felfőzőberendezést magában foglaló részből áll. Ennél a kialakításnál igen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy állattartási higiéniában megkövetelt „fekete-fehér” elv a legmesszebbmenőkig érvényesüljön, annak maradéktalan biztosítása mindenkor betartott legyen. Ez azt jelenti, hogy a dögkamrából, ill. darabolóból az állati tetemnek a telepre való közvetlen vagy közvetett bejutása mindenkor teljes mértékben kizárt legyen. Csakis így lehet megakadályozni azt, hogy a telep sertésállománya fertőzést kapjon a felületes vagy gondatlan kezelés következtében. Az elhullott állatok tetemét az említett épület dögkamrájában a szükséghez képest daraboljuk, célszerűen kialakított daraboló asztalon. Ehhez a helyiséghez csatlakozik szorosan a feltáró berendezés, mely lényegében hőtermelő egységből és felfőző üstből áll. A felfőzés a találmány szerinti eljárás értelmében a következő módon megy végbe: A felfőzés céljára használt főzőüstben egy stabilan, mindig egyazon helyzetet elfoglaló mobil — kiemelhető — belső kosár van. Ez a mobil kosár olyan elrendezésű, hogy az üst, — előnyösen domborított, — fenékrésze fölött támaszkodik fel, annak alsó harmada- negyede környezetében. A kosár fala és fenékrésze perforált lemezből van, vagy masszív fémhuzalból, pl. gömbvasrendszerből, vagy osztott távolságban elrendezett gyűrűkből áll, hogy az üst terével való közlekedés akadálytalan legyen. A főzőüstnek tömítetten záró fedele van, melybe előnyösen olyan forgatható lapátrendszer van beépítve, mely lapátjaival a kosár faláig ér, vagy legalábbis azt megközelíti. A lapát tengelye a fedélben ugyancsak tömítetten van csapágyaivá és adott esetben a tengely a csapágyban tengelyirányban is elmozoghat anélkül, hogy a tömítettsége megszűnne. Erre a célra alkalmas pl. az önmagában ismert simmer-gyűrűs kialakítás. A főzőüst fedelét természetesen biztonsági szeleppel és lefúvató szeleppel is célszerű ellátni. Ugyancsak elhelyezhető a fedélen az ismert manométer is. A fedélbe elhelyezett lapátrendszer a fedél kinyitásakor a kosárból kiemelhető és mert az tengelyirányban elcsúsztatható, nem képezhet akadályt abban az esetben, ha a teli kosár mellett akarjuk a főzőüst fedelét lezárni. A főzőüst tartalmának leeresztéséhez a homorú fenékrészbe egy csőcsonk nyúlik az üst belső terébe, annak legmélyebb pontjáig, hogy azon át az üst tartalma kivezethető legyen. Célszerű a főzőüstöt vízállásmutatóval is ellátni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
