173970. lajstromszámú szabadalom • Vágólapka
3 173970 4 forgácstörő felületen széttöredezik. Ha ugyanezt a vágólapkát simító forgácsoláshoz alkalmazzák, a kis fogásmélység következtében a forgács a szekunder forgácstörő felületen töredezik szét. Ha azonban közepes nagyságú fogást vesznek, a keletkező forgács már hajlamos arra, hogy nemkívánatos módon hosszabb vagy rövidebb szalag alakjában jelenjék meg. Megemlítendő az is, hogy a forgácsoló csúcs, amely a legnagyobb mechanikai és hőigénybevételeknek van kitéve, a mélyedésként kialakított szekunder forgácstörő felület következtében különösen meg van gyengítve. A találmánnyal célunk az említett nehézségek kiküszöbölése. Feladatként olyan vágólapka kialakítását jelölhetjük meg, amely különféle forgácsolásra egyaránt jól fölhasználható. A találmány forgácsoló szerszámokhoz való olyan vágólapka továbbfejlesztése, amelynek egyenesvonalú főforgácsoló éle van. Ennek két oldalsó szakasza lekerekített forgácsoló csúcsban fut össze és alapsíkot határoz meg. A főforgácsoló él mentén forgácstörő horony van kialakítva. A találmány abban van, hogy a forgácstörő hornyot a főforgácsoló él felé eső oldalán határoló sík mint első sík, az alapsíkkal állandó nagyságú első hegyesszöget zár be. A forgácstörő horony a forgácsoló csúcstól kétoldalt egy-egy szűkületen vezet át és mélysége a horony szélességével növekszik, legmélyebb pontja pedig a két szűkület között a forgácsoló csúcs felező síkjába esik. Kísérleteink tanúsága szerint az ilyen alakú vágólapka a forgácsolás sokoldalúságával szemben támasztott követelményeket maradéktalanul kielégíti, amint ezt még bővebben ismertetjük. A találmány értelmében célszerű, ha a forgácstörő hornyot a főforgácsoló éllel ellentétes oldalán az alapsíkkal az alapsík alatt nagyobb második hegyesszöget bezáró második sík, az alapsík fölött és ezzel párhuzamos harmadik sík alatt kisebb harmadik hegyesszöget bezáró negyedik sík határolja. Célszerű továbbá, ha az alapsík és az ezzel párhuzamos harmadik sík egymástól legföljebb 0,2 mm távolságban van. Az alapsík a negyedik síkkal ip szöget zár be, amelynek értéke előnyösen 0° és 60°, célszerűen 0° és 30° közé eshetik. Az első hegyesszög értéke célszerűen 2° és 30°, előnyösen 5° és 20° közé fog esni. Ugyanígy a második hegyesszög értéke célszerűen 15° és 90°, előnyösen 30° és 60° között lesz. Célszerű továbbá, ha egyrészt az alapsík és a második sík metszésvonala a forgácsoló csúcs felező síkját a főforgácsoló éltől dl távolságban levő első metszéspontban metszi, amikor is dl értéke 0,625 R és 2 R közé esik, ahol R a forgácsoló csúcs lekerekítésének sugara. Másrészt az első sík és a második sík metszésvonala a forgácsoló csúcs felező síkját oly pontban mint második metszéspontban metszi, amelynek az alápsíkra vett vetületi a főforgácsoló éltől 0,5 R és R közé eső d2 távolságban van. A forgácstörő hornyot a főforgácsoló éllel átellenes oldalán a szűkületekben határoló egy-egy ötödik sík és az alapsík közös nyomvonalának metszéspontja a főforgácsoló élre merőleges hatodik síkkal mint harmadik metszéspont a főforgácsoló éltől d’l távolságban, az első sík és az ötödik sík közös nyomvonalának metszéspontja a hatodik síkkal mint negyedik metszéspont a főforgácsoló éltől d’2 távolságban van. A d’l távolság értéke 0,5 R és R, a d’2 távolság értéke pedig 0,3 R és d2 közé eshetik. Célszerű az is, ha a második metszéspont az alapsíktól olyan p távolságban van, amelynek értéke 0,1 R és 0,4 R közé esik. Ugyanekkor a harmadik metszéspont és az alapsík p’ távolsága 0,05 R és 0,3 R közé esik, a p-p’ különbség értéke pedig legalább 0,05 R. Az ötödik sík nyomvonala az alapsíkban a főforgácsoló éllel y szöget zár be, amelynek értéke célszerűen 0° és 20°, előnyösen 5° és 15° közé esik. A találmány szerinti vágólapka önmagában ismert módon szegélyfelülettel is ellátható, amelynek szélessége 0 mm és 0,6 mm, előnyösen 0,1 mm és 0,3 mm közé esik. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti vágólapka példakénti kiviteli alakját tüntettük föl. Az 1. ábra a példakénti vágólapka távlati képe. A 2. ábra az 1. ábrának megfelelő fölülnézet. A 3. ábra a 4. ábrának megfelelő fölülnézet. A 4. ábra a 3. ábra IV—IV vonala mentén vett metszet a vonalkázás elhagyásával. Végül az 5. ábra a 3. ábra V—V vonala mentén vett metszet ugyancsak a vonalkázás elhagyásával. Amint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti vágólapkának önmagában ismert módon ugyancsak van lekerekített 9 forgácsoló csúcsban összefutó és a 4., illetőleg 5. ábrán bejelölt Qp alapsíkot meghatározó egyenes vonalú 4 főforgácsoló éle, valamint a főforgácsoló él mentén kialakított 8 forgácstörő hornya. Oldalról a vágólapkát alámetszési 6 felület határolja. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a vágólapkának 7 szegélyfelülete is van, amelynek szélessége 0 mm és 0,6 mm, célszerűen 0,1 mm és 0,3 mm közé esik. A 2. ábra 20 mikrononként föltüntetett szintvonalakkal mutatja a 8 forgácstörő horony mélységének és szélességének változását. Láthatjuk, hogy a 9 forgácsoló csúcstól kétoldalt a 8 forgácstörő horony egy-egy 10a, illetőleg 10b szűkületen vezet át. Láthatjuk továbbá, hogy a 8 forgácstörő horony mélysége a horony szélességével növekszik. A 3—5. ábrákról leolvashatjuk a vágólapka geometriájának sajátosságait. Nevezetesen, megállapíthatjuk, hogy a 8 forgácstörő hornyot a 4 főforgácsoló él felé eső oldalán olyan P2 sík határolja, amely a Qo alapsíkkal állandó nagyságú a hegyesszöget zár be. A P2 síkot a továbbiakban „első” síknak, az említett hegyesszöget pedig „első” hegyesszögnek nevezzük. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a 8 forgácstörő horony legmélyebb H2 pontja a két 10a és 10b szűkület között a 9 forgácsoló csúcs FG felező síkjába esik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
