173970. lajstromszámú szabadalom • Vágólapka
5 173970 6 A fentiekben említett két sajátosság a találmány szerinti vágólapka alapvető tulajdonságai közé tartozik. Amint a 4. ábrából kitűnik, a 8 forgácstörő hornyot a 4 főforgácsoló éllel ellentétes oldalán egy-egy „második”-nak, illetőleg „negyedikének Pl és 61’1 sík határolja. A Pl második sík a Qo alapsíkkal az alapsík alatt a továbbiakban „másodikénak nevezett ß hegyesszöget zár be. A Q1 negyedik sík a Qo alapsíkkal a Qo alapsík fölött és az alapsíkkal párhuzamos, a továbbiakban „harmadikénak nevezett Q1 sík alatt a továbbiakban „harmadikénak nevezett hegyesszöget zár be. A második ß hegyesszög nagyobb, mint a harmadik hegyesszög. Mint már említettük, a Qo alapsík és az ezzel párhuzamos Q1 harmadik sík egymástól való h távolsága célszerűen legföljebb 0,2 mm. A Qo alapsík és a negyedik Q’l sík által bezárt \p szög értéke 0° és 60°, célszerűen 0° és 30°, az első a hegyesszög értéke 2° és 30°, célszerűen 5° és 20°, a második 8 hegyesszög értéke pedig 15° és 90°, célszerűen 30° és 60° közé fog esni. A vágólapka főmetszetét feltüntető 4. ábrán két sajátosságot figyelhetünk meg: Egyrészt a Qo alapsík és a Pl második sík metszésvonala a 9 forgácsoló csúcs FG felező síkját a 4 főforgácsoló éltől dl távolságban levő „első” H metszéspontban metszi. Másrészt az első P2 sík és a második Pl sík metszésvonala a 9 forgácsoló csúcs FG felező síkját oly pontban mint „második” Hl metszéspontban metszi, amelynek a Qo alapsíkra vett vetülete a 4 főforgácsoló élnek az FG felező síkba eső H’ pontjától d2 távolságban van. A dl értéke 0,625 R és 2 R, a d2 értéke 0,5 R és R közé esik, ahol R a 9 forgácsoló csúcs lekerekítésének sugara, amint ez a 3. ábrán jól látható. Az 5. ábrából megállapítható, hogy a 10a, illetőleg 10b szűkületben a 8 forgácstörő hornyot a 4 főforgácsoló éllel átellenes oldalán határoló P”2 hivatkozási jellel jelölt „ötödik” sík és a Qo alapsík közös nyomvonalának metszéspontja a 4 főforgácsoló élre merőleges ,.hatodik” Pa, illetőleg Pb síkkal, mint „harmadik” B metszéspont a 4 főforgácsoló éltől d’l távolságban van. Ugyanekkor a P2 első sík és a P”2 ötödik sík közös nyomvonalának metszéspontja a hatodik Pa, illetőleg Pb síkkal mint „negyedik” B1 metszéspont a 4 főforgácsoló éltől d”2 távolságra esik. A d’l távolság értéke célszerűen 0,5 R és R, a d’2 távolság értéke pedig célszerűen 0,3 R és d2 közé esik. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén továbbá, ahol a találmány szerinti vágólapkának Hl második metszéspontja és B1 negyedik metszéspontja van, a Hl második metszéspont a Qo alapsíktól p távolságra esik, ugyanekkor a B1 negyedik metszéspont és a Qo alapsík távolsága p’. A p távolság értéke célszerűen 0,1 R és 0,4 R, a p’ értéke pedig 0,05 R és 0,3 R közé esik. Ugyanekkor a p—p’ különbség értéke legalább 0,05 R és mindig pozitívnak kell lennie. Ugyancsak az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén, ahol a találmány szerinti vágólapkának P”2 ötödik síkja van, a P”2 ötödik sík FI és FK nyomvonala (3. ábra) a Qo alapsíkban a 4 főforgácsoló éllel 7 szöget zár be, amelynek értéke 0° és 20°, célszerűen 5° és 15° közé esik. Kísérleteink szerint a találmány szerinti vágólapkának a fentiekben részletezett sajátosságai általános használhatóságot biztosítanak. így a 9 forgácsoló csúcsnál kialakuló medence biztosítja, hogy kisméretű forgácsok a második Pl síkon hatásosan tördelődnek. Ha viszont a forgácsok vastagabb keresztmetszetűek, a 4 főforgácsoló élre lényegében merőlegesen helyezkednek el. A 8 forgácstörő horony ekkor a hagyományos módon fejti ki hatását. A 9 forgácsoló csúcs felé konvergáló y szög megkönnyíti a forgács letekercselődését, minthogy a p mélység növekszik, miközben a forgács a 9 forgácsoló csúcstól távolodik. Ez a jelenség a 2. ábra alapján jól elképzelhető. A szintvonalakból kitűnik ugyanis, hogy a felületek folytonosak és egységes forgácstörő felületet alkotnak, kivéve egy hatástalan zónát, amely viszont nagyoló és simító forgácsoláskor lép előtérbe. Nyilvánvaló továbbá, hogy a találmány szerinti vágólapka 6 felülete, az úgynevezett „alámetszési felület”, az egymással párhuzamos fölső és alsó oldalakhoz viszonyítva 90° alatt helyezkedhetik el. Ha ilyen vágólapkát készítünk, mindkét lapját ellátjuk forgácstörő felülettel, úgyhogy a vágólapka megfordítható és ezzel élettartama kétszeresre növelhető. Ha az alámetszés síkja a vágólapka fölső oldalával kisebb szöget zár be, mint 90°, a vágólapkát csak pozitív késtartóban használhatjuk és nem fordíthatjuk meg. A találmány szerinti vágólapkát kopásálló és kemény anyagból, például zsugorított fémkarbidokból vagy zsugorított kerámiai anyagból készíthetjük. Példa Nagyoló és simító forgácsoláshoz egyenlő oldalú háromszög alakú találmány szerinti vágólapkát használtunk, amely megfelel az I. S. O. TPMR 16038 szabványnak. A szabvány jellemzői a következők: a szög = 10° ß szög = 45° 7 szög 10° 4> szög = 0° dl = 0,8 mm d’l = 0,5 mm d2 = 0,6 mm d’2 = 0,4 mm A szegélyfelület szélessége 0,1 mm. A Q1 és Qo síkok közötti távolság h = 0,05 mm. A forgácsoló csúcs sugara R = 0,8 mm. p = 0,17 R = 0,136 mm p’ = 0,1 mm p_p’ - s 0,036 mm 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
