173862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vetőmagvak, főleg kukorica csírázó-képességének javítására
3 173862 4 szere az, ha a szétválasztandó anyagot választó közegbe, pl. valamilyen folyadékba vagy oldatba juttatjuk, ahol a nehezebb részek leülepednek, míg a könnyebbek lebegnek vagy fölúsznak a folyadék felszínére. Ezt is alkalmazták már magvak elkülönítésére olyan esetben, amikor a haszonnövény magjaiból a gyomnövény magvait kellett kiválasztani. A találmányi gondolat annak fölismerése volt, hogy a fajsúly különbségen alapuló szétválasztási módszerek alkalmasak valóban arra, hogy a magvakat csírázó képességük szerint osztályozzuk, értékeljük, ennek alapján a jó csírázó képességű magvakat kiválasszuk, és ily módon a termelés, elsősorban a vetőmag előállítás hatékonyságát és minőségét megjavítsuk. A választó közegként használt oldattal szemben az a követelmény, hogy a kívánt faj súlyt könnyen és egyszerűen lehessen beállítani, az oldat a magvakat élettanilag ne károsítsa, vízzel könnyen leöblíthető legyen és számottevően ne növelje meg a vetőmag-előállítás költségeit. Az elvégzett kísérletek azt mutatták, hogy erre a célra a vízben jól oldódó nagy fajsúlyú sókat lehet legcélszerűbben fölhasználni, mivel ezek szabatos mennyiségben való adagolásával a segítségükkel készített vizes oldat fajsúlya nagy pontossággal beállítható. E sók vizes oldataival a kívánt szétválasztó hatás tökéletes biztonsággal elérhető. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás vetőmagvak, főleg kukorica csírázó képességének javítására, - melynél a gyengébb csírázó képességű magvakat a jó csírázó képességüektől elválasztjuk, és ezáltal a megmaradtak földbejuttatásával a termelés, főleg a vetőmag-előállítás hatékonyságát fokozzuk, — azon alapul, hogy a jó csírázó képességű magvaknak irodalomból vagy tapasztalatból ismert elméleti fajsúlyával megközelítőleg azonos fajsúlyú választó oldatot állítunk elő, a választó oldatot és a magvakat kezelő térbejuttatjuk, a kezelő térben a könnyebb fajsúlyú magvakat fölúsztatjuk, a nehezebbeket leülepedni hagyjuk, a fölúszott magvakat lehalásszuk, és csökkent értékűnek minősítjük, a többi magot pedig értékesnek minősítve az oldattól elválasztjuk, és fölhasználásra, pl. elvetésre előkészítjük. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a választó oldatot vízben könnyen oldódó anyagok, pl. sók vizes oldataként állítjuk elő, fölhasználás előtt pedig tényleges fajsúlyáról szabatos méréssel meggyőződünk. Az eljárás egy célszerű foganatosítási módjánál a lehalászás során a választó oldatnak nem csupán a felszínén úszó, hanem a felszíne közelében lebegő magvakat is eltávolítjuk. Az értékesnek minősített magvakat a választó oldattól való elkülönítés után megtisztítjuk, célszerűen tiszta vízzel leöblítjük. Az értékesnek minősített magvakat leöblítés után az öblítővíz maradékától megszabadítjuk, előnyösen hőközlés segítségével mesterségesen megszárítjuk. A találmány szerinti eljárás legfőbb előnye, hogy a megfelelő fajsúlyú választó oldatban az egymástól eltérő fajsúlyú magvak elkülönülése gyorsan, zavartalanul és gyakorlatilag 100%-ban létrejön. Ezen belül előny, hogy a vízben jól oldódó nagy fajsúlyú sók vizes oldatainak kívánt fajsúlya a só mennyiségének szabatos adagolásával rendkívül nagy pontossággal beállítható. Előny az is, hogy az eljárás rendkívül olcsó, konyhasó alkalmazása esetén pedig szinte elhanyagolhatóan csekély. A módszer alkalmazásához egyébként sem különleges szakértelemre, sem költséges berendezési tárgyakra nincs szükség. A gazdasági haszon szempontjából mindenképpen figyelemre méltó, hogy még egy kisebb vagy nem zömében mezőgazdasági jellegű ország esetében is a gyenge csírázó képességű magvak közül a jó vetőmagok kinyerésével, illetve a vetőmag-alapanyagok előállításánál olyan hatalmas értékek nyerhetők, illetve menthetők meg, amelyek még szerény becslések szerint is csak dollár tízmilliókkal fejezhetők ki. A találmányt kiviteli példák kapcsán, az általunk végzett kísérletek ismertetésével világítjuk meg közelebbről. 1. példa Alapkisérletünk szerint laboratóriumi körülmények között 1 -1,4 faj súly-határértékek közötti konyhasó oldatot készítettünk. Ennek segítségével az eljárást kukorica vetőmagvaknál próbáltuk ki. A vizsgálatra szánt kukoricából általában 200—200 szemet választottunk kísérleti mennyiségnek, és a kísérleti mennyiséget az oldatba belehelyeztük. Néhány másodperc alatt megtörtént az elkülönülés, amely szerint az oldat fajsúlyánál nagyobb fajsúlyú szemek az edény aljára gyűltek, az oldatéval azonos fajsúlyú szemek lebegtek, míg a könnyebbek fölemelkedtek az oldat felszínére. Azt tapasztaltuk, hogy a felszínen úszó magvak mellett le kell halászni és alkalmatlan vetőmagnak kell minősíteni az oldat fölső rétegében, legalább a fölső 4 cm-es rétegében elhelyezkedő magvakat is. Úgy találtuk, hogy a szétválasztás után a magvakat tiszta vízzel leöblítve, azok azonnal csíráztathatok. 2. példa Rendelkezésünkre állt olyan kukorica, amelynek az addig tapasztalt csírázó képessége 70%-os volt. Ezt az értéket 80—85%-ra, tehát további 10— 15%-kal kívántuk emelni. Korábbi kísérleteink azt mutatták, hogy legalább kétszer annyi százalékát kell a magvaknak kiselejtezni, mint ahány százalékkal a csírázó képességet javítani akaijuk.A jelen esetben tehát 20—30% alkalmatlan magot kellett kiválasztanunk. Ezért olyan oldatot állítottunk elő, amely ezt a magmennyiséget emeli a felszínre, illetve annak közelébe. Az oldatot elkészítettük, belehelyeztük a magokat, az oldat felszínéről és a fölső 4 cm-es rétegből az alkalmatlan szemeket lehalásztuk, majd a többit tiszta vízzel leöblítve, azonnal megkezdtük a csíráztatást. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
