173817. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélő
3 173817 4 zónájában, továbbá kihúzóeszközök vannak, amelyek a csészéket ellentétes összekapcsolódásban tartják és minden tömítést az ezeket körülfogó csészék fenekei között kismértékben leszorítanak. Egyes előnyös kiviteli alakoknál: Minden egyes tömítéshez rendelt 2—2 gyűrű egymással szoros kapcsolatban van és egy darabot alkotnak és minden egyes tömítés lefedését a csészéhez tartozó mechanikus ütközők határolják be. A tömítések vastagságában az összenyomott és a nem összenyomott állapot közötti különbség mintegy 20% lehet. A gyűrű belseje felé néző felület kettősen le van ferdítve éspedig oly módon, hogy az V-keresztmetszetet mutat, amelynek csúcsa a gyűrű belseje felé irányul és a húzóeszközök a csészerendszeren kívül elhelyezkedő menetes csapokat is körülfogják. A menetes csapok a zárólemezekkel működnek együtt, amelyek a csészerendszei szélén elhelyezkedő csészékre támaszkodnak, .melyek oly módon helyezkednek el, hogy azok meghajlított szegélylécei lefelé irányulnak. A tömítés minden második gyűrűjének mindkét gyűrű alakú felfekvési területén, amelynek a hőkicserélő összeszerelésekor a szembenfekvő csészefenekekkel kell, hogy érintkezésbe kerüljenek, egy kör alakú, célszerűen V-keresztmetszetű, közbenső horony van kialakítva. A tömítés két gyűrűjének tangencjális összekötőzónáján kívül elhelyezkedő szakaszban pedig egy radiális bemetszés van kialakítva, amely a horonyig ér el, úgy hogy ez a tömítésen kívül eső teret ily módon ezekkel összeköti. A találmányt előnyös kiviteli alakok kapcsán a csatolt rajzmellékletekben ismertetjük, ahol az l.ábra a találmány szerinti hőkicserélő a 2. ábra I—I metszetét mutatja be, a 2. ábra az l.ábra szerinti hőkicserélő felülnézeti ábrázolása, a 3. ábra a hőkicserélőhöz tartozó csészét mutatja felülnézetben, a 4. ábra a találmány szerinti hőkicserélő tömítésének tökéletesített kiviteli alakját mutatja felülnézetben, az 5. ábra a 4. ábra szerinti tömítéssel ellátott hőkicserélő axiális metszetű nagyított ábrázolása. • A hőkicserélő több 1 csészét foglal magában, amelyek jó hővezető fémből, pl. vörösrézből készülnek és egy-egy 2 fenékrésszel és egy meghajlított 3 szegélyléccel vannak ellátva. Az említett szegélyléc kismértékben bővített és lépcsőzetes kialakítású, úgy hogy egy belső kör alakú 4 váll jön létre, amelyen a külső kör alakú 6 borda ül, amely a szemlélt csészébe bekapcsolódó csésze fenékrészéhez csatlakozik. Minden 2 fenékrészt úgy alakítunk a helyszínen ki, hogy bordák vagy egyéb kiálló 8 részek keletkezzenek. Ezeknek a kiemelkedő részeknek kettős feladatot kell ellátni:- a szomszédos csésze fenékén való felütközés által a csészék egymással szembenfekvő fenékrészei között egy minimális, a nullától eltérő „e” távolságot tartanak fenn úgy, hogy ezek között a 9 kamra kialakulhasson,- azáltal, hogy részleges akadályt képeznek a víz/ vágy más áramló közeg keringésénél, a víz számára egy bizonyos mértékű örvénylő mozgást biztosítanak, amely a víz és két csésze egymással szembenfekvő fenékrésze között az érintkezést javítja, ami által az egyes fenékrészek két oldalán áramló víztérfogat közötti hőkicserélődést fokozza. Az itt leírt előnyös kiviteli alaknál a kiemelkedő 8 részeket négy párhuzamos borda képezi, amelyek a 2 fenékrészen ugyanott emelkednek ki, mint a 3 szegélylécek és amelyek egységes hossza gyakorlatilag a csésze sugarával egyenlő, mikor is ezen négy, a 2 fenékrész középső zónájában egymás mellett fekvő bordák összességében szinusz alakú profilt mutatnak, ahogy ez az 1. ábrából egyértelműen kitűnik. Ezen túlmenően, minden 2 fenékrészen két kör alakú 10, 11 lyuk van, amelyek a 2 fenékrész két egymásra merőleges sugarán fekszenek és mindkét lyuk a fenékrész középpontjától egyenlő távolságban van kialakítva. A kisebb átmérőjű 10 lyuk a 2 fenékrésznek a 3 szegélyléccel szembenfekvő oldalából kiugró kör alakú 12 peremhez csatlakozik. A 11 lyuk átmérője valamivel nagyobb, mint a 10 lyuké és a kör alakú 13 peremhez csatlakozik, amely a 2 fenékrész másik oldalán ugrik ki, tehát ugyanazon az oldalon, ahol a 3 szegélyléc van. A két 12, 13 perem átmérője úgy van méretezve, hogy az első egymás érintésével illeszkedik a másodikba. Ilyen összekapcsolódás két azonos csésze egymásbahelyezésekor következik be, amikor ezeket a csészéket előzőleg egymáshoz képest 90°-kai elfordítjuk éspedig oly módon, hogy az említett két csésze két pereme axiálisan egymással szemben helyezkedjen el. Az említett francia szabadalmi leírás szerinti kivitelnél a különböző csészék kölcsönös egymásbakapcsolódását az érintkezőleg egymásbakapcsolódó felületek mentén az előzőleg felvitt keményforrasztási dudorok hevítésével tömítettük, célszerűen úgy, hogy az egész csészerendszert egy kemencén áteresztettük. Ez a fajta kivitel igen sok esetben előnyösen alkalmazható, de ugyanakkor azzal a hátránnyal rendelkezik, hogy a hőkicserélőt nem lehet többé szétszerelni, ami a tisztítást és az esetleges javítást kizárja. Bizonyos esetekben célszerűnek tűnik, ha egy már üzemben levő hőkicserélő felületét megnöveljük, pl. a hőkicserélődés sebességének növelése vagy a keringő közeg áramlási mennyiségének megváltoztatása céljából anélkül, hogy a bemenő vagy kimenő hőmérsékletet meg kellene változtatni. Végezetül pedig a keményforrasztásos dudorok útján történő merev összekötés káros hatással van a hőigénybevételek szabad kialakulására, amelyek a két áramlási közeg hőmérsékletének különbségéből adódnak, továbbá a hőkicserélők előállítását bonyolulttá és költségessé teszi. A találmány szerinti megoldássá az említett problémák minden nehézség nélkül megoldhatók. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
