173816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Fusarium fajok által termelt zearolenone (F2)-toxint tartalmazó takarmányok detoxikálására klórral
3 173816 4 kocáknál féllépő ösztrogén szindróma enyhébb lefolyás esetén a petefészkek és a tüszők olyan mértékű elváltozását okozza, hogy azok tenyésztésre alkalmatlanná válnak (fogamzás elmaradása, vetélés, torz magzatok stb.) A szakirodalomban adatok találhatók arra, hogy például a hízósertés állományban toxikus takarmány 7 napig tartó fogyasztásának hatására — többek között a takarmányvisszautasítás következtében ,— a havi súlygyarapodás 3,79 kg-al (24,7%-kal) csökkent, az 1 kg súlygyarapodáshoz felhasznált takarmány 1,23 kg-al (28,1%-kal) növekedett, a hizlalási idő 7,38 nappal (4,4%-kal) hosszabbodott, az elhullások száma 2-3-szorosára és a kényszervágások száma 20%-kal nőtt, tehát a súlygyarapodás elmaradásából adódó, ill. egyéb károk igen jelentősek (Debreceni, I., Borda l.: Magyar Állatorvosok Lapja 27, 109, 1972). A toxikus takarmány felhasználása a sértés tenyésztelepeken is jelentős károkat okoz. Azt tapasztalták például, hogy az anyakocák 30—35%-a enyhén megbetegedett (tünete: péra duzzanat), azonban a beteg állatok közül 6 kocát ki kellett selejtezni, mivel többé nem ivarzott (Radnai, I.: Magyar Állatorvosok Lapja, 25, 639, 1970.) A fentiekben túlmenően a szakirodalom sokat foglalkozik a sertés fusariotoxicózisával és több összefoglaló jellegű közlemény is ismeretes (pl.: Palyusik, M.: Magyar Állatorvosok Lapja 27, 614, 1972.) A fuzáriumok és egyéb penészek okozta leglényegesebb problémák ellen, — mint a kukorica tömeges megdőlése, a takarmányok méreganyagokkal (toxinokkal) való szennyeződése -, a termelő üzemek nem tudnak védekezni. A termesztési technológiának e tekintetében még sok tisztázatlan kérdése, hiányossága van, amely miatt rövid időn belül nem is várható lényeges változás. Évről-évre számolni kell tehát azzal, hogy az üzemekben nagy tételekben halmozódik fel toxikus takarmány. Ezek a takarmányozásra kevésbé, vagy sok esetben nem alkalmas tételek igen nagy értéket képviselnek, amelyet hasznosítani kell. Különösen nagy problémát jelent az, hogy nincs megbízható és egyszerű módszer arra, hogy a mérgezett takarmányt elkülönítsék az etetésre alkalmas tételektől és a mérgezés tüneteiről csak utólag lehet következtetni a toxikus takarmányra. Szükség van tehát olyan nagyteljesítményű üzemi eljárásra, amellyel a toxikus takarmányokat méregteleníteni, detoxikálni lehet, vagyis olyan állapotba hozni, hogy káros hatás nélkül etethetők legyenek. A fuzáriotoxikózisokkal foglalkozó szakirodalomban üzemileg is alkalmazható, eredményes detoxikálási kísérletekről még nem jelent meg beszámoló. A Fusarium-fajok által termelt zearalenone (F2>toxin az I. képletű 6-(10-hidroxi-6-oxo-transz-1 -undecil)-rezorcil-savlakton. Az F2 toxin üzemi hőhatással és ultraibolya besugárzással szemben igen ellenálló (Mirocha, C.J. Christensen, C.M., Nelson, G.H.: Appl. Microbiol. 15, 497, 1967.). A kémiai úton történő detoxikálás tekintetében is csak igen korlátozottak a lehetőségek, mivel.az (F2>toxin nehezen oxidálható, viszont az erős oxidálószerek általában olyan mélyreható változásokat idéznek elő a takarmányban, amelyek a további takarmányként történő felhasználását lehetetlenné teszik. (Wóller, L., Bíróné-Gosztonyi, M., Koppányi, M.: Növényvédelem, 7. 443, 1971.) Lúgos kezeléssel sem lehet eredményes detoxikálást végezni, bár ebben az esetben a molekulában levő epoxi-kötés könnyen felszakad, azonban a folyamat reverzibilis és az állatok gyomrában levő pH-viszonyok mellett az újbóli gyűrűzáródás azonnal végbemegy (Mirocha, C.J., Schauerhamer, B., Pathre, S.V.: Journ. A.C.A.C.) A találmány célja eljárás és az eljárás megvalósítására szolgáló technológiai módszer kidolgozása, amellyel a Fusarium fajok által termelt pl. zearalenone (F2)-toxint tartalmazó takarmányok detoxikálhatók. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a zearalenone (F2)-toxin molekula klór hatására irreverzibilis átalakuláson megy keresztül. (Ezek a feltételezett, de nem bizonyított reakciók - többek között — a következők lehetnek: klór belépés a keto-csoport mellett, és/vagy a fenolos hidroxilcsoportokhoz képest orto- vagy parahelyzetű a szénatomokon, és/vagy az alifás gyűrűben levő kettőskötéseknél). A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a Fusarium fajok által termelt zearalenone (F2)-toxint tartalmazó takarmányt klórgázzal érintkeztetjük, aminek hatására végbemegy a takarmány detoxikálása. A takarmánynak a klórgázzal történő érintkeztetése célszerűen fluidizált rétegben, vagy mechanikus keverővei ellátott berendezésben, vagy forgó dobban illetve hengerben, vagy vibrofluidizált rendszerben valósítható meg. A találmány szerinti eljárás néhány példaképpeni foganatosítási módját a következőkben ismertetjük. 1. példa 50 g toxikus légszáraz kukoricadarát, amely 60ppm zearalenone (F2)-toxint tartalmazott 35 cm átmérőjű exikátorban műanyag szitaszöveten szétterítettük és az edényt klórgázzal fel töltöttük. 50 perces állás után a klórozott anyagot szabadon 2 óráig szellőztettük, majd az exikátorba visszahelyeztük az utóklórtalanítást vízlégszivattyúval létrehozott nyomáscsökkentéssel hajtottuk végre. A klórgázzal történő érintkeztetés során a takarmány szemmellátható konzisztenciaváltozást nem szenvedett. A kukorica mintában a klórozás melléktermékeként kb. 0,05 s% HC1 keletkezett. A klórgázzal kezelt mintában semmilyen ismert analitikai módszerrel (Mirocha, C.J., Christensen, C.M., Nelson, G.H.: Microbiology 15, 407, 1967, Sarudi, L: Lebensm. Unters. -70 154. 64, 1974.) nem tudtuk kimutatni az F2-toxin jelenlétét. A klórgázzal kezelt minta mikrobiológiai vizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy az F2-toxin kémiai átalakításán túlmenően a penészcsíraszám is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
