173816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Fusarium fajok által termelt zearolenone (F2)-toxint tartalmazó takarmányok detoxikálására klórral
5 173816 6 igen jelentősen csökkent. A klórozás például a Fusarium csíraszámának 11 500 db/g-ról 0 db/g-ra, a Pénicillium csíraszámának 28 200 db/g-ról 160 db/g-ra és az Aspergillium flavus csíraszámának 5 100 db/g-ról 300 db/g-ra való csökkenését eredményezte. Az F2-toxin tartalmú kukoricadara detoxikálásának eredményességét az analitikai és mikrobiológiai vizsgálatokon túlmenően fehér patkányokkal végzett állatkísérletekkel is megvizsgáltuk. Az állatkísérletek céljára 6 olyan csoportot állítottunk össze, amelyek mindegyike 5 db 3 hetes nőstény fehér patkányból állt és az egyes csoportok próbaetetésére különböző mértékben, toxikus ill. ldórozással detoxikált kukoricadarát használnak. A különböző mennyiségű (F2)-toxint tartalmazó kukoricadarát exikátorban, a példa elején ismertetett módszerrel klórgázzal detoxikáltuk. A próbaetetés 80% kukoricadarát, 10% tejport és 10% keményítőt tartalmazó granulátummal történt. Az 1. csoport 93 ppm F2-toxint tartalmazó, a 2. csoport az eredetileg 93 ppm F2-toxint tartalmazó klórozással detoxikált, a 3. csoport 15 ppm F2-toxint tartalmazó, a 4. csoport az eredetileg 15 ppm F2-toxint tartalmazó klórozással detoxikált, az 5. csoport eredetileg F2-toxinmentes autoklávozott, a 6. csoport eredetileg F2-toxinmentes, autoklávozott klórgázzal kezelt kukoricadarát fogyasztott. A 10 napig folytatott próbaetetés után a patkányokat felboncoltuk és megállapítottuk, hogy a klórozással detoxikált, illetve az eredetileg F2-toxinmentes takarmányt fogyasztó 2., 4., 5. és 6. csoportoknál méhduzzadás nem mutatkozott, ellentétben az 1. és 3. csoportnál tapasztaltakkal. A 2., 4. és 6. csoportok tagjainak boncolása során semmi olyan elváltozást nem tapasztaltunk, ami a klórozás káros hatásának lenne tulajdonítható. 2. példa 30 kg 18 ppm F2-toxint tartalmazó kukoricadarát egy 60 liter térfogatú Z-karú keverővei ellátott, légmentesen lezárható gáz be- és kivezető csonkokkal ellátott keverőberendezésbe helyeztük, majd a berendezést klórgázzal fel töltöttük és a keverőben levő kukoricadarát 10 percig intenzíven kevertük. Ezután 5 percen át tartó keverés közben levegővel történő átöblítést végeztünk. A fenti módszerrel detoxikált kukoricadarát analitikai és mikrobiológiai vizsgálatoknak vetettük alá és ugyanazt tapasztaltuk, mint az 1. példában ismertetett laboratóriumi módszerrel detoxikált kukoricadara esetében. A kukoricadara a klórral történő kezelés során konzisztenciáját nem változtatta, a klórozás melléktermékeként mintegy 0,05 s% HC1 keletkezett, az ismert analitikai módszerekkel (F2)-toxint nem lehetett kimutatni és a különböző penészek csíraszáma jelentősen csökkent. A kísérletek alapján bebizonyosodott, hogy a detoxikált kukoricadara csíramentességét a teljes takarmányozási idő alatt megtartja. Ez az időtartam a tároló berendezések, silók nagyságától függően néhány hétig is terjedhet. A találmány szerinti eljárásnak a példa szerinti megvalósítási módszerével a 18 ppm F2-toxint tartalmazó kukoricadarából olyan mennyiségű klórgázzal detoxikált kukoricadarát állítottunk elő, mintegy 150 kg-1, amellyel már sertésekkel is lehetett állatkísérletet folytatni. 3 hónapos, nőivarú sertésekből 3, egyenként 10-10 db-ból álló csoportot állítottunk össze. A 6 napig tartó próbaetetés során az l.csoport F2-toxint tartalmazó, a 2. csoport klórozással detoxikált, a 3. csoport eredetileg toxinmentes kukoricadarát fogyasztott. A kísérlet teljes ideje alatt a 2. és 3. csoport tagjai tünetmentesek voltak, a 2. csoport állatai a klórozott kukoricadarát jóízűen fogyasztották. Az 1. csoport az első két napon tünetmentes volt, de a 3. napon már 5 db állaton súlyos péra duzzanat volt tapasztalható és a csoport tagjai keveset ettek. A 4. napon már 9 db állatnál lehetett péraduzzanatot tapasztalni és 5 db állatnak hasmenése volt. Az 5—8. napig mind a 10 állatnak péraduzzanata volt és nem fogyasztották a toxintartalmú kukoricadarát. A próbaetetés végén mindhárom csoportból 2—2 db állat levágásra került. A boncolás során a 2. és 3. csoportból származó sertések esetében káros elváltozás nem mutatkozott. Az 1. csoportból származó 2 db állatnál azt tapasztaltuk, hogy jelentős a méh-megnagyobbodás, illetve a méh és a hüvely falának vizenyős beszűrődése. A fentiekben ismertetett állatkísérlet is bizonyította, hogy abban az esetben, amikor az ismert analitikai (vékonyrétegkromatográfiás) módszerekkel (F2)-toxint nem lehet kimutatni mind az eredetileg toxinmentes, mind a klórozással detoxikált kukoricadara esetében a próbaetetés során sem fuzariotoxikózis, sem más káros hatás nem mutatható ki, szemben a toxintartalmú takarmányt fogyasztó állatoknál tapasztaltakkal. 3. példa Az (F2)-toxint tartalmazó kukoricadara detoxikálását szakaszos üzemmódban, mechanikusan kevert fluidizált rétegben hajtottuk végre. A 10 cm átmérőjű 40 cm magas laboratóriumi fluidizációs készülékbe 400 g toxikus kukoricadarát fluidizáltattunk 4m3/h mennyiségű szobahőmérsékletű gázárammal. A fluidizációs rendellenességek (elsősorban a csatomásodás) kiküszöbölésére a fluidizált réteg alján 9,5 cm széles 2 cm magas a forgási irányban előre hajlított lapkeverőt helyeztünk el, melynek fordulatszáma 100 f/perc volt. A 20 percig tartó detoxikálás során a levegőáramhoz 2,5 tf% (1001iter/h) mennyiségű klórgázt elegyítettünk. Ezután a klór adagolását megszüntettük, és a fluidizált réteget 10 percig 4m3(h mennyiségű levegőárammal szellőztettük. A detoxikált kukoricadara analitikai vizsgálata során az F2 -toxin jelenlétét nem tudtuk kimutatni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
