173787. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(helyettesített)amino-spiro[oxa-(vagy tio)-cikloalkán-penám]-3-karbonsavszármazékok előállítására
17 173787 18 Infravörös spektrum KBr-ben felvéve és cm-1-ben megadva: 2830 -CH3 1765 béta-laktámgyűrű ^.CO csoportja 1660 amid-CO-csoport 1590 -COCT NMR (D20—DSS): p.p.m. Multiplicitás Integráltság Attri bució 1,8-3,2 m 8 H kétszer H2, H3, H. és H6, 3,85 s 6 H két metoxicsoport hidrogénatomjai 4,28 s 1 H h3 4,7-5,62 m 2 H Hs és H6 6,5-7,7 m 3 H H3„ H,,, és Hj„ Farmakológiai tulajdonságok Az I általános képletű vegyületek különböző Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumtörzsekkel szemben mutatott intrinsic biológiai hatásának bizonyítására számos összehasonlító kísérletet végzünk. Ezekben az összehasonlító kísérletekben referenciaanyagként Penicillin G-t [6-(2-fenil-acetamido)-2,2-dimetil-penám-3-karbonsavat], Oxacillin-t [6-(5- - m e t il - 3 - fenil-4-izoxazolil-karboxamido)- 2,2- dimetil-penám- 3-karbonsav-nátriumsó], Ampicillin-t [6-(2- -fenil-2-aminoacetamido)-2,2-dimetil- penám-3-karbonsavat] és Methicillin-t [6-(2,6-dimetoxi-benzamido)-2,2-dimetil-penám-3-karbonsav-nátriumsót] használunk. Az alábbiakban először a kísérletek során használt baktériumok eredetéről és jellemzőiről adunk ismertetést. A) Gram-pozitív baktériumtörzsek STAPHYLOCOCCUS AUREUS 6538 Gram-pozitív coccus, amely különösen érzékeny penicillinekkel szemben és amelynek ellenállóképessége csekély. így ez a Staphylococcus-törzs a species maximális érzékenységét reprezentálja. STAPHYLOCOCCUS AUREUS 52149 Gram-pozitív coccus, amely receptorának intrinsic érzékenysége azonos az előző törzsével, azonban ugyanakkor ez a törzs olyan béta-laktamáz enzimet termel, amely a speciesre jellemző és amely ellenállóvá teszi a törzset a hidrolízisre érzékeny penicillinekkel szemben. B) Gram-negatív baktériumtörzsek ESCHERICHIA COLI B Ez a törzs az Escherichia cdi egyik jól ismert, gyűjteményben letétbe helyezett törzse, amely nagyon kis mennyiségű béta-laktamázt (mégpedig I. típusút) termel és így igen érzékeny penicillinekre. Ami a béta-laktamázok osztályozását illeti, e célra a Richmond, M. H. és Sykes, R. B. által javasolt rendszert [Advances in Microbial Physiology, 9, 43 és 45 (1973)] alkalmazunk. ESCHERICHIA COLI B-AMPI R Ez az előbb említett törzsnek általunk előállított mutánsa. Ugyanakkor ez a törzs az ős Escherichia coli B által termelt I. típusú béta-laktamázt igen nagy mennyiségben termeli. Ellenállóképessége penicillinekkel szemben megnövelt, ami valószínűleg közvetlenül összefügg a béta-laktamáz termelésével. ESCHERICHIA COLI K 12-44 Ez a törzs az Escherichia coli K 12, vagyis a species egy tipikus referenciatörzsének mutánsa. Ez a mutáns nem termel béta-laktamázt. ESCHERICHIA COLI K 12-44 S Ez a törzs az Escherichia coli K 12-44 általunk előállított pleiotrópiás mutánsa, amely nem termel béta-laktamázt. Hiperpermeabilításra tekintettel rendkívül érzékeny penicillinekkel szemben. ESCHERICHIA COLI K 12-44 R Ez a törzs az Escherichia coli K 12—44 általunk előállított pleiotrópiás mutánsa. Nem termel ugyan béta-laktamázt, de ennek ellenére ellenállóképes penicillinekkel szemben, feltételezhetően a sejtmembrán módosult átjárhatóságára tekintettel. C) Az összehasonlító kísérletek eredményei Néhány I általános képletű vegyületre a minimális gátlási koncentrációt (továbbiakban rövidítve: MIC) az alábbi módon határozzuk meg: A vizsgálandó vegyületeket növekvő koncentrációkban Petri-csészékben levő agar-agar táptalajhoz adagoljuk. A táptalaj felületére többszörös dózist kijuttatni képes inokulátorral az oltóanyagból (amely milliliterenként közel 105 baktérium szuszpenziója) egyidejűleg 10—10 mikroliter nagyságú cseppeket juttatunk. 37 °C-on 24 órán át tartó inkubálás után a baktériumnövekedést megfigyeljük. Definíciószerűen a MIC a vizsgált vegyületnek az a minimális koncentrációja, amely a baktériumok sokszorozódását gátolja. Az alábbi eredmények megadásánál azonban a referenciavegyületek esetében a MIC-t literenként adjuk meg, és így a vizsgált I általános képletű kísérleti vegyületekre megadott értékek relatív értékek. Az eredmények ilyen módon való megadása véleményünk szerint ugyanis a leginkább korrekt és reprodukálható, tekintettel arra, hogy még ugyanazon baktériumtörzs esetében is különböző MIC-értékek figyelhetők meg, ha különböző időpontokban mérjük a MIC-értéket. Ez a tény a törzs „szezonális” változásaival és a táptalajok ingadozó minőségével kapcsolatos. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
