173787. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(helyettesített)amino-spiro[oxa-(vagy tio)-cikloalkán-penám]-3-karbonsavszármazékok előállítására

21 173787 22 D) Methicilinnel végzett összehasonlító kísérlet Kísérleti törzs Methicillin G) vegyület 5 S. AUREUS 52149 1 0,5 Az eredményekből látható, hogy az I általános képletíí vegyületek aktivitása lényegében azonos 10 nagyságrendű a megfelelő ismert penicillinekével. E vegyületek rendkívüli jelentősége viszont abból tűnik ki, hogy — eltérően az ismert penicillinek­től — megnövekedett ellenállóképességet tanúsíta­nak a béta-laktamázokkal, azaz a penámgyűrű lak­­támfunkcióját hidrolizálni és ezáltal a penicillin­­-származékot hatástalanítani képes enzimekkel szemben. Ezen tulajdonságukat olyan összehasonlító kísér­letek eredményeivel demonstráljuk, amelyekben a B) vegyület hidrolízisének kinetikáját az Ampicilli­­nével hasonlítjuk össze, Gram-negatív baktériumok­tól származó kétféle béta-laktamázt használva. A kapott eredményeket az alábbi táblázatban fog­laljuk össze: Az Ampicillin és a B) vegyület maradékaktivi­tása (mikromólokban) béta-laktamázok jelenlétében Béta-laktamáz TEM Béta-laktamáz P 99 Inkubálási idő (perc) 0 Ampicillin 500 B) vegyület 500 2 469 4 453 6 < 50 438 12 < 50 334 18 < 50 225 Az eredményekből látható, hogy béta-laktamáz TEM jelenlétében végzett, 6 percen át tartó inkubá- 35 lás után az Ampicillin aktivitása nem mutatható ki, míg ugyanakkor 438 mikrontól B) vegyületnek megfelelő aktivitás mutatható ki, vagyis a B) ve­gyület eredeti aktivitásának 87%-a észlelhető. A béta-laktamáz P 99 esetében ugyanez figyelhető 40 meg, vagyis 9 percen át tartó inkubálás után az Ampicillin aktivitása nem mutatható ki, míg a B) vegyület aktivitása 334 mikromólnak felel meg, azaz az eredeti aktivitás 67%-a észlelhető. Ezek az eredmények ugyanakkor bizonyíthatók 45 az előzőekben ismertetett aktivitási vizsgálatokban is. így például a B) vegyületnek az Escherichia coli B törzsön, illetve e törzs mutánsán, az Escherichia coli B-Ampi-R törzsön (amely rendkívül erős béta­­-laktamáz termelő) mutatott hatása közötti különb- 50 ség faktora 3,5. Az F) vegyület esetében is megnövelt ellenálló­képességet tapasztalhatunk az említett béta-lakta­­mázokkal szemben. Ez az ellenállóképesség azon­ban nem annyira kifejezett, mint a b) vegyület 55 esetében. Az Ampicillinhez képest viszont nem mutatható ki változás a béta-laktamázokkal szem­ben mutatott viselkedésben a J) vegyület esetén. A béta-laktamáz TEM enzimmel szembeni ellen­állóképesség igen nagymértékben megnövelt a Peni- 60 cillin G vegyülettel homológ E) és H) vegyületek esetében. Ez a tulajdonság úgy bizonyítható, hogy mérjük a hidrdízissebességet, méghozzá a percen­ként elfogyasztott, adott koncentrációjú nátrium­­-hidroxid-oldat mikroliteijeinek számával kifejezve 65 Inkubálási idő (perc) 0 Ampicillin 500 B) vegyület 500 3 262 458 6 138 422 9 < 50 334 12 < 50 312 20 < 50 300 ezt a sebességet. Ilyen módon meghatározható a béta-laktamáz funkciónak a bontó enzim hatására bekövetkező hidrolizálódása eredményeképpen kép­ződő penicilloinsav. Az alábbi táblázatban megadott kinetikai mérési eredményekből egyértelműen kitűnik, hogy az E) és a H) vegyületek kedvezőbbek a Penicillin G-nél. Kísérleti vegyület Percenként fogyasztott 0,005 n nátrium-hidroxid­­-oldat mikroliterjei Penicillin G 3,83 E) vegyület 0,64 H) vegyület 0,50 A fenti kísérleti eredmények véleményünk sze­rint egyértelműen bizonyítják az I általános kép­­letű vegyületek kiemelkedő gyógyászati fontosságát az ismert penicillinekkel összehasonlításban is, különös tekintettel a béta-laktamáz enzimeket ter­melő Gram-negatív baktériumok elleni hatásukra. D) Adagolás és felhasználás Az I általános képletű vegyületek a szervezetbe orálisan vagy parenterálisan juttathatók be. így például A) vegyület napi dózisa 0,4 g és 6 g kö­zött, a C) vegyületé 4 g és 8 g között, az E) 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom