173760. lajstromszámú szabadalom • Vénaelzárásos plethysmographias vizsálat céljára szolgálóberendezés
3 173760 4 képest proximálisan elhelyezkedő kiürült vénák nem befolyásolják. Ha csak az Ml légzsákot alkalmazzuk az előbb ismertetett módon, akkor a vizsgálatot a légzsák utáni teljes végtagi szakaszra kiterjeszthetjük. Ha a végtagnak csak egy adott, mondjuk az Ml és M2 légzsák közé eső szakaszát kívánjuk vizsgálni, akkor az M2 légzsákban a szisztolés nyomást meghaladó nyomást létesítünk, ezzel az M2 légzsáktól distalisan elhelyezkedő szakaszt a vizsgálatból kizárhatjuk. A mérési eljárást megvalósító berendezések sokfélesége a G érzékelő különböző kialakításából adódik. A vízzárás vénaelzárásos plethysmographnál a G érzékelő a végtagra illeszkedő, annak adott hosszúsági szakaszát körülfogó, mérőnyílással ellátott, zárt, külső részén merev falú, testhőmérsékletű vízzel feltöltött tartály. Az Ml légzsák nyomás alá helyezésével, illetve a nyomás megszüntetésével létrejövő térfogatváltozások a mérőnyílásba helyezett kalibrált üvegcső, kapacitív adó stb. segítségével megfigyelhetők. Az előbbiekhez hasonlóan működik az a megoldás is, amelynél a tartályban víz helyett levegő helyezkedik el. A térfogatváltozás indikálása zárt tartály esetén a nyomásváltozás megfigyelésével, nyitott tartály esetén pneumotachográf segítségével történik. Újabban terjedőben van az a megoldás, amelynél a vizsgált végtagi szakasz kerülete megváltozásának mérésével következtetnek a térfogatváltozásra. Kimutatható ugyanis, hogy jó közelítéssel igaz az alábbi összefüggés: dV , dL V0 U ahol dV = térfogatváltozás dL = kerület változása V0 vizsgált szakasz eredeti térfogata L0 eredeti kerület, vagyis a relatív térfogatváltozás egyenlő a relatív kerületváltozás kétszeresével. Mind az artériás, mind a vénás rendszer vizsgálatárak technikai oldalát tekintve lényegében ugyanéról a problémáról van szó, meg kell határozni > olyan, t = o időpillanatban maximális, majd később csökkenő meredekségű görbe t = o időpillanatban fennálló kezdeti meredekséget, amelyre az artériás pulzus okozta térfogatingadozás - vizsgálatunk szempontjából zavaró - jele szuperponálódik (2. és 3. ábra). A szokásos eljárások esetében a térfogat, illetve relatív térfogat változása kezdeti értékének a meghatározása manuális úton a legjobbnak vélt érintőnek a regisztrátumon történő meghúzásával (2. és 3. ábra, A, B egyenlet), a relatív térfogat és az idő léptékének ismeretében számítással történik. Kézenfekvő, hogy ez az eljárás nehézkes és csak mérsékelt pontosságot biztosít. Egy másik ismert megoldás gyorsabb, de kevésbé pontos mérést tesz lehetővé. Lényegét az artériás rendszer vizsgálata esetében a 4. sz. ábra alapján ismertetjük. Ha az Ml légzsák nyomás alá helyezését követően a vizsgált végtag térfogata, illetve relatív térfogata egy előre beállított értéket (A Vk/VQ) egy adott tk időpillanatban meghalad, megindul egy időmérő szerkezet és előre beállítható At idő eltelte után a ty időpontban a készülék meghatározza az éppen aktuális relatív térfogatot (A Vv/V0). A A t idő, valamint a tk és tv időpontban fennálló relatív térfogatértékek különbségéből a görbe kezdeti meredeksége gépi úton meghatározható és közvetlenül kijelezhető. Jóllehet a mérés gyors, az értékelés nem kíván manuális beavatkozást, nem igényli regisztráló alkalmazását, hibája nyilvánvaló. Attól függően ugyanis, hogy a választott A t intervallum, a pulzushullám frekvenciája és amplitúdója hogyan viszonylik egymáshoz, a berendezés azonos érrendszeri jellemzők mellett is egymástól erősen eltérő eredményt produkálhat. Állandó pulzusfrekvencia és amplitúdó mellett változtassuk meg például a 4. ábrán látható módon a A t értékét A t’-re. Ekkor az intervallum vége, ty időpont, éppen a pulzushullám diasztolés szakaszára esik, a A t’, A Vk(V0 és A Vv’)V0 összetartozó értékekből számítható meredekség miatt jelentősen kisebb lesz, mint a korábbiakban a At értékkel számított eredmény. A találmány révén ezeket a hátrányokat kívánjuk kiküszöbölni. A találmány szerinti berendezés a pulzushullám fent ismertetett hatásának kiküszöbölésével lehetővé teszi a relatív térfogatváltozás görbéje kezdeti meredekségének egyértelmű, pontos automatikus meghatározását, illetve közvetlen kijelzését. A találmány jobb megértése végett a leíráshoz rajzokat mellékelünk. A rajzokon az 1., 2., 3. és 4. ábrák a korábban ismert azonos célú berendezésekkel végzett vizsgálatok lefolyását szemlélteti. Az 5. ábra a találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés tömb vázlatát mutatja be, míg a 6a és 6b ábrák az artériás pulzushullám által előidézett relatív térfogatváltozás jellegét mutatják. A 7. ábra a berendezés egy további kiviteli példájának megfelelő tömbvázlatát ábrázolja. A berendezésbe van beépítve egy villamos kimenőjelet adó G érzékelő, melynek kimenete egy K komparátor bemenetére, továbbá egy vagy több Sí, S2 ... Sn mintavevő és tartó áramkör egy-egy bemenetére csatlakozik. A pulzusgörbe vagy EKG-görbe jellegzetes pontjainak meghatározására szolgáló PA analizátor bemenete a G érzékelő vagy P pulzusérzékelő vagy az EKG-csatoma kimenetével van összekötve. A PA analizátor kimenete egy VA vezérlő egység egyik bemenetére csatlakozik, míg ez utóbbi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
