173731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomótalp előállítására
3 173731 4 A találmány szerint előállított nyomólap rézmetszésre alkalmas bevésett felületekkel rendelkezik, melynek legalább a külső felülete olyan anyagból készül, mely nem nedvesedik tehát taszítja a nyomdafestéket és a bevésések nyomdafestéket nem-taszító anyaggal vannak részben megtöltve oly módon, hogy a bevésésekben ez az említett anyag gyengén homorú felületet képez. Ilyen nyomélapet használunk gumihengerrel működő kedves offset berendezésben. így egyesítjük lAsyânükkûn Síz. eljárásban az offset nyomásnak a n y óv*« be rendezéssel kapcsolatos előnyét, valamint a réz-mtísző eljárás előnyét, a jó minőségű nyoma bot. A taLélminyt a csatolt rajzok kapcsán részletesen magyarázzuk meg. Az 1. ábra a nyomdafestéket nem taszító réteggel bevont, találmány szerinti nyomólap vázlatos keresztmetszete. A 2. ábra ugyanazt a nyomólapot szemlélteti az utolsó kikészítési művelet befejezése után. Egy 1 nyomólapból indulunk ki, melyet rézmetsző eljáráshoz véstek ki, például rézből, nikkelből vagy vasból. A nyomólapon különböző mélységű üres bevésések találhatók, melyek adott esetben igen összetett mintát alkothatnak. A 2 felső réteg nem nedvesedő anyag, tehát taszítja a nyomdafestéket, ez az anyag jelen esetben króm. A 2 felső réteg készülhet más anyagból is például elektrolízissel felvitt alumíniumból. A bevésett nyomólap felületére egy újabb vékony 3 réteget hordunk fel, melynek vastagsága 0,01-0,1 mm. Ez a bevonat készülhet fényre keményedő zománclakkból például az „Emailit” vagy „Photoresist” néven ismert lakkból, vagy más, az offset litográfiái fotomechanikus nyomólapok kikészítésérére használt ismert anyagból. Ez a lakk-réteg erősen hozzátapad a nyomólaphoz és a megvilágítás után kemény felületet alkot. A 3 réteg felhordása történhet előnyösen kézi erővel, például rongy- vagy nemezdarabbal, vagy ecsettel. Az anyagot dörzsöléssel a nyomólap egész felületén szétterítjük úgy, hogy az összes 5 bevésés részben meg legyen töltve ezzel az anyaggal és a bevésés alján az anyag felülete gyengén homorú legyen, ahogy azt az 1. és 2. ábra vázlatosan mutatja. Az 5 bevéséseket ily módon megtöltő anyag a kívánt alakot és mélységet szolgáltatja. Ily módon válik lehetségessé az offset nyomáshoz szükséges kevésbé mély bevésések kialakítása. Az így kapott bevésések mélysége 0j03 mm-0,12 mm között lehet. Ezután megfelelő megvilágítással keményedni hagyjuk a felső réteget. A következő művelet a 3 réteg eltávolítása a sík felületről abból a célból, hogy a 2 réteg legyen a nyomólap felületén. A 3 réteg eltávolítása mechanikai úton történik, például csiszolással vagy dörzsöléssel, vagy valamilyen szerszám vagy gép segítségével, amelyet a későbbiekben fogunk ismertetni. A fényre keményedő lakk helyett használhatunk olyan hőre keményedő lakkot is, amely erősen tapad a nyomólapra és nem taszítja a nyomdafesték. Azonban a 3 réteg készülhet gyantából vagy szintetikus lakkból is, például hőre keményedő „EPOXYDOR” néven ismert epoxy lakkból. Ha kétalkotós epoxy lakkot használunk, akkor körülbelül 180 °C-on két-három órán át kemencében kezeljük a lakkot, majd hűlni hagyjuk. A kereskedelemben „SINTORO” vagy „SILA” néven ismert nitro-cellulóz alapanyagú egyalkotós epoxy lakkot is használhatunk, vagy a kereskedelemben igen ismert akril zománc lakkot is lehet alkalmazni. Hőre keményedő zománc, lakk vagy gyanta használata esetén természetesen, miután felhordtuk a 3 réteget, az anyag megkeményedéséig melegítjük a nyomólapot. Általános esetben a teljes keményedés történhet a mechanikai kezelés előtt vagy után, de a bevéséseken kívül levő sík felületről a felső rétegnek okvetlenül eltávolíthatónak kell lennie. A mechanikai kezelés elkezdéséhez elégséges, ha a 3 réteget alkotó anyag száraz, tehát lehetséges, hogy csak addig várunk, míg az anyag eléri a száraz állapotot és megkezdjük a 3 réteg eltávolítását a sík felületről. Ekkor a teljes keményedés csak a mechanikai kezelés után következik be. Ez az eljárás főleg akkor valósítható meg, ha hőre keményedő lakkot használunk, ekkor a teljes keményedés elérésére fűtést alkalmazhatunk, ha pedig zománcot alkalmazunk, akkor a teljes keményedés elérése végett ráégetjük a zománcot. Adott esetben növelhető a 3 réteg vastagsága oly módon is, hogy megismételve a leírt eljárást egy vagy több további réteget hordunk fel a nyomólapra. A 3 réteget készíthetjük továbbá kémiai vagy elektrolitikus úton felhordott fémből, olyan fémből, amely nem taszítja a nyomdafestéket nevezetesen például rézből, nikkelből vagy vasból, néhány század millimétertől 0,1 mm vastagságban. Lehetséges továbbá csak néhány mikronos vastagságban készíteni a fém bevonatot, ha azt akarjuk, hogy az eredeti bevésések méretei ne változzanak. A találmány egy előnyös megvalósítási módja szerint a 3 réteg eltávolítása szemcséző géppel történik. Ebben az esetben a nyomólapot szemcsézőgépbe helyezzük, melynek csak 4 golyóit ábrázoltuk vázlatosan, a 2. ábrán. Ez, a nyomólapok szemcsézésére használt berendezés jól ismert. A kezelendő nyomólap egy fém keretben van elhelyezve, mely keret például négy huzalon függ. A keretet mechanikus úton rezgő mozgásban, előnyösen körmozgásban tartjuk, egy excentrikus súlyerő hatására forgó tömeg segítségével. Emellett a kezelendő felületen több különböző átmérőjű acél- vagy porcelángolyó helyezkedik el, melyeknek az említett felületre kifejtett dörzsölő hatása egyenletes kopást eredményez. A nyomólap ebben a gépben oly módon van elhelyezve, hogy a kezelendő felület felfelé fordul és ezt a felületet számos 4 acélgolyó borítja. A szemcséző gép által végzett oszcilláló mozgás következtében a golyók a kezelendő felületen SS“* és csúsznak> ami a felületet koptatja. Abból a cflból, hogy csak a bevéséseken kívüli felület legyen kitéve ennek a koptató kezelésnek, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
