173657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 99m technécium vagy 111 Indium injiciálható komplexének előállítására
9 173657 10 felhasználható előnyös iners gázokat és antioxidánsokat a korábbiakban ismertettük. A fenti eljárás-változatnál a pertechnetátot egy műveletben "mTc4 -á redukáljuk, melyet közvetlenül a kívánt komplexé alakítunk. Az alkalmazott munkamód igen egyszerű volta miatt az eljárás technécium-komplexek előállítására igen előnyös. Szükség esetén a pH-t ez esetben is beállíthatjuk a kívánt értékre a technécium-komplex képzése előtt vagy után; előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a pH-t az ón(II)-komplex képzése után, azaz apertechnetáttal történő reagáltatása előtt állítjuk be. A pertechnetáttal, technécium-sóval vagy indium-sóval a kívánt komplexszé alakítandó vegyület oldatát víztelenítjük illetve oldószermentesítjük; ezt a műveletet előnyösen fagyasztvaszárítással(liofilizálással) hajthatjuk végre. Az említett oldat a képződő ón(II)-komplex valamint a dikarbonsav vagy trikarbonsav alkálifémsóinak vagy más sóinak oldatából áll és általában a ligand-képező vegyületnek a további reakciók szempontjából (pl. pH beállítással) képezett oldatát tartalmazza. Az ily módon szilárd alakban kapott közbenső termékek kémiai behatásokkal és különösen oxidációval szemben természetesen lényegesen kevésbé érzékenyek mint oldataik; ez elsősorban ón(II)-komplexek esetében jelentős. A szükséges biztonsági intézkedések (iners gáz atmoszféra és teljes víztelenítés) betartása esetén az ily módon liofilizált ón(II)-komplexek legalább hat hónapon át minden változás nélkül tárolhatók és szállíthatók. A közbenső termék stabilitása következtében a radioaktív komplexnek az adagolás helyszínén közvetlenül felhasználás előtt történő előállítására nyílik lehetőség és egyúttal a pertechnetát vagy indium só kvantitatíve teljes átalakulása illetve hasznosítása is biztosított. Eljárásunk további előnye, hogy az adagolásnál kisebb és az adott szükségleteknek megfelelően pontosan mért folyadékmennyiséget alkalmazhatunk. Az injiciálható komplex-oldat végső térfogatát gyakorlatilag a reakcióhoz felhasznált pertechnetát vagy indiumsó-oldat térfogata jelenti. A diagnosztikumok kisebb térfogatban történő beadagolása gyógyászati okokból is kívánatos. További előny, hogy a radioaktív komplex képződéséhez vezető reakció nagyobb koncentrációjú oldatok alkalmazása esetén gyorsabban és tökéletesebben játszódik le. Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. így pl. izocitromsavat vagy vízben oldható gyógyászatiig alkalmas sóját vízben oldjuk és az oldatot pl. nitrogén-atmoszféra alá helyezzük. Az oldathoz keverés közben részletekben további gázbevezetés közben ón(Il)-kloridot vagy más ón(Il)-sót adunk. A képződő ón(II)-komplexet valamely stabilizator (pl. aszkorbinsav) hozzáadásával stabilizálhatjuk ön-oxidációval szemben. Oldódás után a pH-t gyógyászatiig alkalmas értékre állítjuk be és az oldatot azonnal liofilizáljuk vagy más módszerrel szárítjuk. Közvetlenül ezután vagy későbbi időpontban (pl. szárítás vagy tárolás után) a liofilizált ón(II)-komplexet közvetlenül radioaktív pertechnetát- vagy indium só-oldattal elegyítjük, mikoris rövid idő alatt intravénásán adagolható vizes radioaktív-komplex oldat képződik. A találmányunk szerinti eljárás különösen egyszerűen, gyorsan és kényelmesen végezhető el steril szúróüveg segítségével, mely egyúttal reakcióedényként is szolgál és fagyasztva-szárított stabil specifikus ón(II)-komplexet tartalmaz iners gáz atmoszférában. A példákban alkalmazott radioaktív izotópok és egyéb reagensek „purissimum minőségűek. 1. példa 2,0 g izocitromsavat és 20 ml vizet tartalmazó reakcióedénybe keverés közben nitrogénáramban részletekben 50 g szilárd ón(lI)-kloridot mérünk be. Oldódás után az oldatot nitrogénnel telített vízzel kb. 80 ml-re hígítjuk és a pH-t 2 liter nátriumhidroxid-oldattal 6 ± 0,5 értékre állítjuk be. Az oldatot nitrogénnel telített, injekciós célokra alkalmas vízzel 100 ml-re töltjük fel és nitrogén-atmoszférában 1,0 ml ürtartalmú szúróüvegekbe töltjük. A 9 9mTc-izocitrát-komplex előállítása céljából a kívánt aktivitásnak megfelelően 0,5 - 6 ml "mTc eluátumot egyszeri befecskendezésre alkalmas fecskendővel az ón(II)-komplex-oldatot tartalmazó üvegekhez adunk. Enyhe rázogatás és kb. 5 perces állás után stabil ón-technécium-izocitrát-komplex képződik. Az oldat hővel történő sterilezés után injekciós célokra felhasználható. 2. példa Az 1. példa szerint ón(II)-izocitrát-komplex-oldatot készítünk, melyet sterilen szűrünk és nitrogén-atmoszférában 1,0 ml térfogatú szúróüvegekben liofilizáljuk. Az anyag az üvegben felhasználásra alkalmas mennyiségben van jelen. 99mtechnécium-izocitrát-komplex előállításához a kívánt aktivitásnak megfelelően 0,5 -6 ml "mTc-pertechnetát steril körülmények között egyszeri adagolásra szolgáló fecskendővel a liofilizált anyagot tartalmazó üvegbe mérjük. Az anyag enyhe rázogatáskor gyorsan feloldódik és mintegy 5 perc múlva injekciós célokra alkalmas 99mtechnéciurn-ón-izocitrát-kornplex kvantitatív képződik. Az adszorbeált nátrium-9 9 m-molibdenátot tartalmazó generátor-oszlopot, a leszívató csövet, az eluálószert (fiziológiai nátriumklorid-oldat) és az eluátum felfogására szolgáló edényt előzetesen hővel sterilezzük és ily módon steril 99mpertechnetát-oldatot nyerünk. 3. példa Reakcióedényben 1,5 g cisz-akonitsavat (vagy 1,2 g cisz-akonitsavanhidridet) 10 ml vízben oldunk és 50 C°-ra melegítünk. Az oldatban keverés közben nitrogén-atmoszférában 30 mg ón(Il)-kloridot oldunk és kb. 10 percen át melegítünk. Az oldatot nitrogén-gázzal átöblített vízzel kb. 80 ml-re hígítjuk és a pH 5 ± 0,5 értékre történő beállítása után injekciós célokra alkalmas vízzel 100 ml-re feltöltjük. A tri-ón-di-cisz-akonitát-komplex oldatát nitrogén-atmoszférában sterilen szüljük és azonnal sterilezett 1,0 ml-es üvegbe töltjük. A letöltött üvegeket azonnal liofilizáljuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
