173601. lajstromszámú szabadalom • Nyomatékváltó forgóhuzal és a házról leválasztható szivattyúkerékkel
3 173601 4 Megszünteti továbbá a forgóházas nyomatékváltónak azon előnyét is, hogy csillapítóként, illetve lendkerékként lehet használni. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az ilyen nyomatékváltóval nem lehet ideális összekapcsolást, illetve szétkapcsolást biztosítani, függetlenül attól, hogy a kioldókapcsoló előtte, vagy mögötte van elhelyezve. Célunk a jelen találmánnyal az ismert nyomatékváltók ezen hátrányainak megszüntetése és olyan nyomatékváltó kialakítása, amely az eddigieknél olcsóbban előállítható. A kitűzött feladatot a találmány szerinti nyomatékváltóval úgy oldjuk meg, hogy a szivattyúkerék a forgóházban tengelyirányban elmozdítható, és egyik pozíciójában a szivattyúkerék a forgóházzal van összekapcsolva, másik helyzetében pedig attól függetlenül foroghat, továbbá a nyomatékváltó a szivattyúkeréknek a házhoz kapcsolását és kioldását vezérlő elemekkel van ellátva. A találmány szerinti nyomatékváltó forgó háza állandóan össze van kapcsolva a motorral, és a lendkerék tömegét növeli, továbbá bármely részéhez kapcsolható leágazó hajtómű. A nyomatékváltó szekunder oldala ugyanakkor állandóan össze van kapcsolva a hajtólánc primér oldalával, és azzal együtt forog. A találmány szerinti nyomatékváltó kioldószerkezete súrlódókapcsoló, amely a szivattyúkerék és a forgóház között van kialakítva. Az így kialakított súrlódókapcsoló teljes terjedelmében folyadékba merülve dolgozik, azaz állandó és tökéletes hűtése biztosított. Ennek következtében tetszőleges gyakorisággal lehet össze- és szétkapcsolni nagy sebesség és nagy teljesítmény mellett is. Ezenkívül az összekapcsolandó tömeg, vagyis a szivattyúkerék tömege rendkívül kicsi, ami a kapcsolások következtében előálló kopást a minimumra csökkenti. A 11/2 és 2 1/2 fokozatú kapcsolók esetében kapcsoláskor a nyomaték nem növekszik a normál sebességhez tartozó nyomaték fölé, és a 2 vagy 3 fokozatú nyomatékváltó esetében a nyomatéknövekedés a maximális motorsebesség és a normál üresjárati sebesség közötti különbség következtében a bemenő nyomatéktói függ. Kapcsoláskor a nyomatékváltóban levő folyadék párnaként működik és a fellépő nyomatékot korlátozza a motor és a kimenő tengely között, amikor lassításkor vagy üresjáratban nyomatéknövekedés lép fel. A kioldható szivattyúkerék fix vezetést biztosít a nyomatékváltónak anélkül, hogy lényeges nyomatékelnyelés lépne fel, amikor az a turbinakeréktől független sebességgel mozog vagy lassul. Ha a nyomatékváltó zárókapcsolóval van ellátva, a kioldható szivattyúkerék szervomotor dugattyúként is működtethető, amely a direkthajtást biztosítja. Ez a direkt meghajtás ugyancsak lágyan kapcsolható a folyadéknyomás következtében, minthogy a találmány szerinti megoldásnál a folyadékáramlás nem szűnik meg, és a teljes ház csillapítóhengerként működik a kapcsolás alatt. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál maga a kioldószerkezet is lendkerékként használható, minthogy bármikor nyomatéklökés nélkül kapcsolható. Ez a megoldás a nyomatékváltó primér és szekunder részének lágy szinkronizálását biztosítja. A találmány szerinti nyomatékváltó további előnye, hogy kioldott szivattyúkerék mellett a motor maximális sebességre futhat fel terhelés nélkül, ami a turbófeltöltéses motorok legrövidebb felgyorsulását biztosítja, és a nyomatékváltó lényeges nyomatéklökés nélkül kapcsolható, minthogy a benne levő folyadék csillapító közegként működik. Az ilyen nyomatékváltónál a választott típustól függően nagyobb szekunder nyomaték érhető el 50%-os vagy annál nagyobb üresjárati nyomaték esetén. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra az ismert nyomatékváltó hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábrán látható nyomatékváltónak a találmány szerinti módosítása, amely álló vezetőlapátokkal és a szivattyúkeréknek a forgóházzal történő össze- és szétkapcsolását vezérlő elemekkel van ellátva, a 3. ábra a 2. ábrán látható nyomatékváltó módosított kiviteli alakja, amellyel a szivattyúkerék és a forgóház modulált kapcsolata valósítható meg, a 4. ábra a találmány szerinti nyomatékváltó egy további kiviteli alakja, amely a szivattyúkerék és a forgóház össze- és szétkapcsolását, a direkthajtás kapcsolását és a vezető lapátok forgatását vezérlő kombinált elemekkel van ellátva, az 5. ábra a 4. ábrán látható nyomatékváltó irányváltó fogaskerékkel ellátott kiviteli alakja, a 6. ábra az 5. ábrán látható nyomatékváltó kétfokozatú szinkron sebességváltóval ellátott kiviteli alakja, a 7. ábra a 2. és 3. ábrákon látható nyomatékváltó módosított súrlódóelemekkel ellátott kiviteli alakja, amely mennyiségszabályzó szelepet is tartalmaz az 1 :1 sebességarány fölötti nyomatékátvitel és nyomatékelnyelés automatikus kioldására, a 8. ábra a szivattyúkerék kapcsolását és kioldását vezérlő egységek vázlata a 2., 3. vagy 7. ábra szerinti nyomatékváltóval összekapcsolva, a 9. ábra a 4., 5. és 6. ábrák szerinti nyomatékváltóknál alkalmazott folyadékadagoló és vezérlő berendezés a szivattyúkerék kioldására és összekapcsolására vagy a direkt hajtás részeinek kioldására és összekapcsolására, a 10. ábra pedig a bemenő és kimenő nyomatékokat ábrázolja a turbinakerék sebességének a függvényében, kioldott és összekapcsolt szivattyúkerék esetén. Az 1. ábrán a hagyományos nyomatékváltó látható, amely a 2 forgóházból, a benne forgó 4 szivattyúkerékből és a 6 turbinakerékből áll. A 6 turbmakeréknek 8 első és 10 második lapátsora van, amelyek között a 12 vezetőlapátok helyezkednek el. A 12 vezetőlapátok a 14 tárcsán vannak kialakítva. A 4 szivattyúkerék 16 oldalsó gyűrűvel van ellátva és a 6 turbinakerék a 18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
