173568. lajstromszámú szabadalom • Univerzális épületváz
7 173568 8 miatt van szükség. Kis támaszközű M melléktartók kialakíthatók egymagukban álló C-keresztmetszetű 1 tömő: tartókból is. Az M melléktartókat alkotó 3 szimplaövű Vierendeel tartók öveit a 6 hevederek kapcsolják helyenként össze, amelyek ugyancsak célszerűen C-keresztmetszetűek, és a 3 szimplaövű Vierendeel tartók oszlopait alkotják. Az F főtartók oly módon kapcsolódnak az 0 oszlopokhoz, hogy az F főtartót alkotó 2 osztott szelvényű tartók ,/él-szelvényei” alaprajzi értelemben az 0 oszlopot közrefogják. Az O oszlopok keresztmetszete tetszőleges olyan szelvény lehet, amely a 2 osztott szelvényű tartókként kialakított F főtartók fél-szelvényei közé befér, és azon az 0 oszlop, valamint az F főtartó közötti kapcsolat kialakítható. így iehet például bármilyen előnyösen széles talpú I-szelvény, kedvezőbb azonban a zárt, csőszerű szekrény-keresztmetszet, amely például a nyitott oldalaikkal egymás felé fordított C-, vagy U-szelvényekből lehet hegesztés útján összeállítva. A 2. ábrán olyan vázszerkezet alaprajzát mutatjuk be, amelynél az M melléktartók kis tánaszközűek, és ezért a vázszerkezet alapszelvényéből a C-keresztmetszetű 1 tömör tartóból 'annak kialakítva. így az alaprajzi elrendezésen az M melléktartókhoz hevederek nincsenek bejelölve. Az F főtartók támaszközei ezúttal - feltevésünk szerint - olyan nagyok, hogy azok fölvételére a 2 osztott szelvényű tartók már nem elegendők, hanem ezek megkettőzésével a 4 osztott övű Vierendeei tartókat keli alkalmazni. A 4 osztott ö\ű Vierendeel tartókként kialakított F főtartók osztott sre’véiyű öveit olyan 7 hevederek fogják i«.sz dolgoztatják együtt, amelyek célszerűen rr*tg.nc is C-keresztmetszetű szelvéryekbö1, előnyösen azok megkettőzésével, és például nyitott oldalaik! ai szembefordított zárt csőként vannak kiképezve. \ 3. ábra az 1. ábrán föltűnhetett könnyűszerkezetes -púictváz vázlatos keresztmetszetét mutatja. Jól Iá ható, Vgy az F főtartók a 2 osztott sí.jví.ny’" tar* beként, az fi meliéktartók pedig a 3 szhm-’aövfi Vierendeel tartókként vannak kialakítva \z M kelléktárt ók öveit cgyüttdclgoztató 6 hevederek harci jobbra növekvő magasságúak, és méreíkoozdiríh magasságválíozfatásuk segítségéve1 iehet a T tetóiemez esését megadni. Ily módon a találr.iánv szerinti épüietváz nem csupán laposteteju, hamm enyhe hajlású tetőkkel rendelkező épüietvázakként is használható. Megfigyelhető a 3. ábrán az is, hogy a szélső M melléktaríó egyben az épület hosszanti tetőpereme mentén húzódó párkánytartóként is szolgál. Ugyancsak látható, hogy az O oszlop feje benyúlik a 2 osztott szelvényű tartóként kialakított F főtartók félszelvényei közé. A 4. ábra a 2. ábrán föltüntetett épület keresztmetszetének egy részét mutatja. Az F tartók ezúttal a 4 dupla övű Vierendeel tartók formájában vannak kialakítva. A 4 osztott övű Vierendeel tartók öveit együttdolgoztató 7 hevederek a 2. ábrán látható módon szembefordított C szelvényekből készült zárt keresztmetszetűek. A T tetőlemez ezúttal hajlásmentes, ezért a 3. szimplaövű Vierendeel tartóként kialakított M melléktartók állandó magassági mérettel rendelkeznek. Az F főtartók és az M melléktartók egymással a célszerűen ugyancsak C-keresztmetszetű D diafragmák útján vannak összeerősítve. Az 5. ábrán látható, hogy minden második oszlopköz kiemelésével bevilágító felületekkel rendelkező csarnokszerkezetet is könnyűszerrel lehet a találmány szerinti módon kialakítani. Ezen az ábrán is látszik, hogy az O oszlopok a 4 osztott övű Vierendeel tartó osztott szelvényű övei közé benyúlnak. Az 0 oszlopok fejei nem csupán arra szolgálnak, hogy az F főtartókról a terhet átvegyék, hanem a 4 osztott övű Vierendeel tartóként kialakított F főtartók öveit együtt dolgoztató hevederek ún. Vierendeel-oszlopok - szerepét is betöltik. Az F főtartók és az 0 oszlopok között csavarkötéssel megvalósított kapcsolat van. Az 0 oszlopok fejeit legcélszerűbben ugyancsak C-keresztmetszetű szelvényből lehet kialakítani, mégpedig úgy, hogy a C-szelvény nyitott része az 0 oszlop törzse felé nézzen. A D diafragmák ugyancsak több szerep betöltésére alkalmasak, és célszerűen ugyancsak C-szelvényből készülnek. Ezek a D diafragmák az F főtartók, és az M melléktartók összekapcsolásán kívül szerepet kaphatnak tetőlejtés létrehozásában, 2 főtartók részszelvényeinek kihajlás elleni merevítésében, sőt amennyiben az M melléktartó 3 szimplaövű Vierendeel tartóként van kialakítva, úgy annak 6 hevederét is helyettesítheti. Általában műid az M melléktartók, mind az F főtartók többtámaszú kialakításúak és el lehetnek látva az 5 belső csuklókkal, amelyek segítségével az egyes tartószakaszok önálló alakváltozásra képesek, egymástól függetlenítettek, tehát statikailag határozottak lehetnek. Lehetőség '/an ana is, hogy akár az F főtartókat, akár az M melléktartókat végkonzclókkal is ellássuk A rajzokon nem tüntettük föl az alaptesteket, amelyek tetszés szerint: kialakításúak lehetnek, és az 0 oszlopok is bármilyen módon -- mindkét főirányban csuklósán, mindkét irányban befogetían vagy egyik irányban csuklósán, másik irányban befogottan - csatlakozhatnak hozzájuk. Az 1 tömör tartót alkotó C-keresztmetszetű alapszelvény nagyított léptékben látszik a 6. ábrán. A C-profil három jellegzetes szakaszból, a g gerincből, az ehhez csatlakozó t talpakból, valamint a talpak nyúlványait alkotó p peremekből állnak. A C-keresztmetszetű alapszelvény egymás melletti megkettőzésével a 2 osztott szelvényű tartók, az 1 tömör tartók egymás alatti megkettőzésével a 3 szimplaövű Vierendeel tartók, míg a 2 osztott szelvényű tartók egymás alatt megkettőzésével a 4 osztott övű Vierendeel tartók alakíthatók ki. Elvileg kívánatos lehet, hogy az épület gerendahálózatát alkotó ezen vízszintes tartók csupa egyforma C-szelvényből készüljenek, de természetesen lehetőség van — pl. súlycsökkentési, álmennyezetcsatlakoztatási stb. szempontból - különböző Ó-profilok alkalmazására is. 5 10 15 70 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
