173511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinkamenin, sói és molekulavegyületei előállítására
7 173511 8 íesztillált vízzel kirázzuk. Ez a művelet az esetleg isszamaradó vinkaminsav kioldását célozza. A vizes úgos oldatot ezt követően 1-2 ízben a vizes ldatnak megfelelő fele mennyiségű a fentiekben lkalmazott oldószerek valamelyikében kirázzuk, najd az egyesített szerves oldószeres oldatot iizzított nátriumszulfáttal szárítjuk, szűrjük, a zűrletet vákuumban bepároljuk. A visszamaradó vinkamenin halványsárga olaj és úlya 2,70 g, közel kvantitatív termeléssel állítható íő. Sokkal nagyobb mennyiségek dekarboxilezése setén a termelés valamivel alacsonyabb, de még nindig 85—90% közötti. A halványsárga színű olaj sak igen magas vákuumban és igen magas lőmérsékleten desztillálható, forráspont: 08-210 C* 10"4 Hgmm. Forgat óképessége: a]D = -180* (c = 1, kloroform). A vinkamenin pikrátja jól kristályosodó vegyü;t, olvadáspontja 190-192 C*. A vinkamenin-pikrolonát molekulavegyület olvaáspontja : 218-220 C*. Analízis eredmények a C19H22N2 összegképlet lapján: ilált: C = 82,02%, H =7,80%, N = 9,95%, sántított: C = 82,37%, H = 7,83%: N = 10,07%. . példa Az 1. példában leírt módon járunk el azzal a ülönbséggel, hogy a melegítést 3 órán át égezzük. A kapott vinkamenin olaj súlya: 2,50 g. Az olaj tssé sötétebb színű, mint az 1. példában előállított :rmék esetén. Kitermelés: 90%. példa 3,24 g (0,01 mól) apovinkaminsavat szulfurálómbikban nitrogén atmoszférában olaj vagy •mfürdőben olvadáspontjáig melegítjük. Az ömleíket ezt követően 1 órán át 250—260 C* 5mérsékleten tovább melegítjük. A kapott ömleíket valamilyen vízzel nem elegyedő szerves dószerben, például éterben, benzolban vagy klóretánban oldjuk, és az 1. példában leírtakhoz isonlóan az esetleg visszamaradó változatlan »vinkaminsav eltávolítására 1—2 ízben 10 ml zes normál nátriumhidroxidoldattal kirázzuk, ajd 10 ml vízzel kirázva lúg mentesítjük. Az ;yesített vizes-lúgos oldatot 1-2 ízben kevés, a zes oldat térfogatát kitevő fele mennyiségű .dószerrel összerázzuk, elválasztjuk, majd az ;yesített szerves oldószert kiizzított nátriumszulttal szárítjuk, és a szerves oldatot vákuumban îpàroljuk. A maradékként visszamaradó vinkamen halványsárga színű olaj. Súlya: 2,10 g. Kitermelés: 76%. A termék pikrátja azonos az 1. példában őállított vinkamenin pikráttal, olvadáspontja: n C*. 4. példa A 3. példában leírt módon járunk el azzal a különbséggel, hogy a melegítést 3 órán át végezzük. A kapott olaj súlya: 2,00 g. 5. példa 1,48 g (0j005 mól) vinkanolt 220-250 C* hőmérsékleten 1 órán át nitrogén atmoszférában melegítünk. A kapott ömledéket éterben oldjuk. Az éteres oldatot az 1. példában leírt módon dolgozzuk fel. A kapott olaj súlya: l,98g. Kitermelés: 93%. A termékből pikrátot készítünk, mely azonos az 1. példában leírt vinkamenin-pikráttal. 6. példa Az 5. példában leírt módon júcnr < azzal a különbséggel, hogy a melegítést 3 órán at végezzük. A kapott olaj súlya: 1,25 g. Kitermelés: 91%. 7. példa 1,48 g (0,005 mól) nyers (epivinkanolt is tartalmazó) vinkanolt 220-225 C* hőmérsékleten 1 órán át nitrogén atmoszférában melegítünk. A kapott ömledéket kloroformban oldjuk. A kloroformos oldatot az 1. példában leírt módon dolgozzuk fel. A kapott olaj súlya: 1,20 g. Kitermelés: 87%. A termékből pikrátot készítünk, mely azonos az 1. példában leírt vinkamenin-pikráttal. 8. példa A 7. példában leírt módon járunk el azzal a különbséggel, hogy a melegítést 3 órán át végezzük. A kapott olaj súlya: 1,25 g. Kitermelés: 91%. 9. példa Az 5. példában leírt módon járunk el azzal a különbséggel, hogy oldószerként éter helyett diklóretánt használunk. A kapott olaj súlya: 1,25 g. Kitermelés: 91%. 10. példa 1,48 g (0fX)5 mól) vinkanolt körülbelül 3-szoros mennyiségű, azaz 4,50 g alumíniumoxiddal összekeverünk és a keveréket 185-200 C* hőmérsékleten 1 órán át melegítjük. A melegítés után az anyagot benzol, éter, kloroform vagy diklóretán vagy egyéb vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel extraháljuk. Az extraktumot izzított nátriumszul-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
