173473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés magassági koordináták meghatározására sztereo-képpárokon
5 173473 6 közrefogó ellenőrző jelek által meghatározott beosztásán a magasság értékét leolvassuk. A mérőszinteket előállító mérősík kialakítható párhuzamos vonalrendszerként vagy egy pontból kiinduló széttartó vonalrendszerként. Ha a mérősíkot párhuzamos vonalrendszerkénf alakítjuk ki, a mérés során a vonalrendszert a képekhez képest elcsúsztatjuk, és addig forgatjuk el, amíg a mérősík vizuális képe emelkedés közben, a mérendő ponttal,, illetve pontokkal térben egyesül. Ha a mérősíkot széttartó vonalrendszerként alakítjuk ki, akkor a képeket és a vonalrendszert egymáshoz képest a bázisirányra merőlegesen kell elcsúsztatni, amíg egy a térben ferdén emelkedő mérővonal a mérendő modellponton áthalad. A leolvasás a mérővonalon levő ellenőrző jelek között elhelyezett finombeosztáson történik. A találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés képbefogó szerkezetből, térbeli képet létrehozó ismert eszközből, továbbá fényáteresztő planparalel lemezen kialakított vonalrendszerből, mérőskálából és a vonalrendszer, valamint a képek egymáshoz viszonyított elmozdítását biztosító elemekből áll. A térhatás létrehozható anaglif eljárással, vagy fekete-fehér képpárral, egyszerű tükrös vagy kézi sztereoszkóp segítségével. Az anaglif térhatás előnye, hogy különleges szemlélő-berendezést nem igényel, csak egy komplementer szín-szűrőpárt. A két fotótérkép egy végtermékbe van nyomdailag illesztve és színezve. Hátránya, hogy az illesztési hiba csökkenti a mérés megbízhatóságát. Ennek elkerülésére korrekció bevezetése lehetséges. A térmodell részletgazdagsága nem éri el a fekete-fehér fototérképpárral létrehozható modellhatást. A fekete-fehér fototérképpár hátránya, hogy a végtermék két külön képből áll, és a szemléléshez sztereoszkóp is szükséges. Döntő fontosságú, hogy a térbeli szemlélés iránya tetszőleges lehet. Helyzete nem befolyásolhatja a magasságmérés pontosságát, mert a modelltorzulással geometriailag egyenértékű a mérőszintek térbeli elhajlása. A térbeli szemlélésnek egyetlen geometriai feltétele az, hogy a bázissal párhuzamos legyen a szemlélési centrumokat összekötő egyenes. Ez, egyben minden sztereolátás alapvető követelménye. Az anaglif megoldásnál, binokuláris konvergens tengelyű nagyítóval a magasságmérés pontossága növelhető. A mérőszintet alkotó párhuzamos vonalrendszer vonalainak egymástól mért távolságát célszerű úgy megválasztani, hogy a térbeli képen jelentkező alapszintek magassága kerek egész szám legyen. A találmány szerinti eljárással és berendezéssel megoldható a térbeli képek különböző pontjainak egyidejű és gyors magassági kiértékelése, bonyolult berendezések alkalmazása nélkül. A felhasználás során lehetőség van arra, hogy a képet összefüggd, térhatású felületként szemléljük. Térbeli szemlélés közben jól kiválaszthatók a felhasználás szempontjából fontos részletek és egyszerű mérőeszközzel, gyors magassági meghatározás hajtható végre. Például tervezett létesítmények elhelyezése a régebbi környezetbe, azzal nagy részletességgel történő egybehangolása méreteinek meghatározása, módosítása a felhasználó szempontjából is egyszerűbbé válik térhatású fotótérkép segítségével. Természetesen a találmány előnyösen alkalmazható a fotogrammetrián, illetve geodézián kívül, egyéb területeken is, ahol több pont magassági értékeit kell meghatározni. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a normál helyzetű sztereo-képpárok kiértékelésének elvi alapját mutatja be, a 2. ábra a találmány szerinti megoldás lényegét szemlélteti, a 3. ábra a találmány szerinti eljárás egyik lépésének illusztrálása, a 4. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítását mutatja be, az 5. ábra a találmány szerinti eljárás során alkalmazott ellenőrzőjelek rajza, a 6. ábra a találmány szerinti eljárás során alkalmazott mérőskála rajza, a 7. ábra a találmány szerinti eljárás egy másik foganatosítási módjánál alkalmazott mérősík vonalrendszere, és a 8. ábra a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakja. Az 1. ábrán látható a sztereo-fényképezés és a térbeli kép kiértékelésének elvi vázlata. A felvételt két helyről (B és J) készítjük, és a két felvételi hely közötti távolság a b bázistávolság. A felvétel magassága a felvételi pontoknak egy alapsíktól mért h magassága. Az ábrán jól látható, hogy egy adott pont, például egy domb (X pontja a két különböző felvételi pontból különböző szög alatt látszik, így a felvételeken QB és Qj pontokban jelenik meg. QB és Qj pontok távolsága az eredeti Q pont magasságától függ. Ez a QbQj távolság a P0 parallaxis, amely arányos a Q pont térbeli magasságával. Ha egy másik, G. pontnál alacsonyabban fekvő R pontot vizsgálunk, látható, hogy Rb és Rj pontok távolsága, azaz a PR parallaxis ez esetben kisebb. Rögzített berendezéssel történő felvétel esetén, tehát például a gyógyászatban vagy az iparban általában eleve biztosított, hogy a felvételek az alapsíkra merőlegesen történjenek. Az így nyert sztereo-képpár közvetlenül kiértékelhető. Más esetekben, főként légifelvételek alkalmával ez a feltétel nem biztosítható, így a felvételek kiértékelése előtt optikai transzformációt kell elvégezni. Ennek során a térképészetben régóta ismert módon a felvételek dőlési hibáit, illetve a perspektív torzulást korrigálják. Az optikai transzformáció alkalmával az Nj és Nb nadirpontokat is ismert módon meghatározzák, és ebből b bázis kiszámítható. A beállítási elemekből és a felvevő objektívek gyújtótávolságából h értéke is kiszámítható. A parallaxis mérésével tehát - egyszerű geometriai összefüggések alapján - b és h ismeretében -5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
