173473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés magassági koordináták meghatározására sztereo-képpárokon
7 173473 8 egy pont térbeli m magassága az alábbi képlet segítségével határozható meg: h • p m = ------------b + p A térbeli kép kialakulása a 2. ábrán látható. Ha egy adott P pontnak a sztereo-képpáron megfelelő Pj és Pb pontokat külön jobb illetve bal szemmel szemléljük, akkor a két szemünk által nézett két pont azaz Pj és Pb pontok a térben vizuálisan P ponttá egyesülnek. üi mármost a Pj és Pb pontokon egy-egy vonal megy keresztül, nyilvánvaló, hogy az említett vonalak ugyancsak a térben egyesülni fognak, és a térben P ponton átmenő vonalként jelennek meg. A találmány alapja éppen az a felismerés, hogy ha olyan vonalrendszert helyezünk a képdere, amelyek közül kettő mindig egy vizsgált pont képein halad át, akkor az egész vonalrendszerből álló mérősík a vizsgált P pont szintjén jelenik meg. A 2. ábrán a mérősíkként alkalmazott vonal rendszer párhuzamos vonalakból áll. Az ábrán látható, hogy ha a vizsgált ponton két szomszédos vonal megy át, akkor ezek a vonalak a P pont térbeli helyén megjelenne az egész mérősíkot I.szintre emelik. Ha a vizsgált pontokon nem szoszédos vonalak haladnak át, akkor a mérősík térben vizuálisan felfelé emelkedve a II., III. stb. szinteken jelenik meg. A „homogén parallaxismező”, egy szabatos párhuzamos vonalrendszer, amelynek tulajdonsága az, hogy a fölötte levő modell szemlélésekor a „P” modellpontra konvergáló szemtengelyek (2. ábra) vb és Vj meghosszabbításában, az annak közelében levő mérővonalak a térben I. mérőszintté egyesülnek. Ha tekintetünket egy magasabb modellpontra visszük, a II. szint közel&en a konvergencia szöge nagyobb és a szemtengelyek meghosszabbítása minden harmadik vetületi egyenest látja külön-külön. Ebből a térben egyesülő mérővonalak a II. szintet jelölik ki. így, tekintetünkkel végigjárva a térmodellt, az I., II., III. stb. szinteken egy-egy vizuális mérősík metszi az ugyancsak vizuális terepfelületet. A helyes térszemlélés az, ha a modell pontjait tekintetünkkel egymásután végigjájjuk, közben mindig a szemlélt térpont közvetlen környezetét látjuk jól, nagy kontúrélességgel. Olvasás közben alig vesszük észre azt, hogy csak a szemlélt pontot - betűt - látjuk élesnek és annak közvetlen környezetében levő szót olvashatónak, a távolabbiakat inkább csak érezzük. Az anaglif modellnél is a szemlélt tér pont környezetében levő terepfelszín és a mérősík egy kicsiny részlete látható jól. Fontos azoknak az egymáshoz viszonyított mélységkülönbségét jól érzékelni. Ezt segíti a modellt metsző nagy kiterjedésű, elcsúsztatható mérősík. Nyilvánvaló azonban, hogy a vonalrendszer elemei nem minden esetben mennek át éppen a vizsgálandó ponton. Ezért szükséges a vonalrendszert elmozdítani, hogy a vizsgált ponttal, illetve pontokkal fedésbe hozzuk. A 3. ábrán olyan A és B pontokat mutatunk be, amelyeket a mérősík vonalrendszerének vonalai éppen nem metszenek. Az ábrán látható azonban, hogy ha a mérősíkot elfordítjuk és elcsúsztatjuk, elérhető egy olyan helyzet, amikor két vonal az A és B pontokon éppen áthalad. A vonalrendszer egyes elemei közötti bázisirányü távolság ugyanis az elfordít ás szögével folyamatosan növekszik. Ha a két vonal közötti alaptávolság P,, és a mindenkori bázisirányú távolság, azaz a parallaxist p, akkor belátható, hogy a mindenkori parallaxis érték az alaptávolsággal kifejezve Pa P=-------cosot ahol a az elfordulás szöge. A vonalrendszer alaposztásának és az elfordított vonalrendszer bázisirányú távolságának aránya tehát kifejezhető az alábbi képlettel: 1 p =------- Pa, azaz cosa P = n pa ahol n = 1/cos a, n különböző elfordulásokhoz tartozó értékeit az 1. táblázatban mutatjuk be. 1. táblázat n a 1,0000 0° 1,1000 24° 37’ 1,2000 33° 34’ 1,3000 39° 43’ 1,4000 44° 25’ 1,5000 O 00 ■'fr 1,6000 51° 19’ 1,7000 53°-58’ 1,8000 56° 15’ 1,9000 o 00 «/■> 2,0000 60° Látható, hogy 60*-os elfordulásnál a vonalak bázisirányú távolsága kétszerese a pa alaptávolságnak. Ez azt jelenti, hogy a skálabeosztást csupán 60*-os elfordulásig kell elkészíteni. A találmány szerinti vonalrendszerrel mindig elérhető egy olyan helyzet, amikor a vonalrendszer szomszédos vagy nem szomszédos elemei a vizsgált 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
