173410. lajstromszámú szabadalom • Javított baktériumtáptalajt és timidin-foszforilázt tartalmazó kompozició, baktériumok folsav-antagonistákkal szemben mutatott érsékenységének kimutatására, továbbá eljárás a kombozició és az enzim előállítására

3 173410 4 täten, vagyis 15 /i/ml-nél nagyobb mennyiség ese­tén a Harper-Cawston-faktor hatása nem elég ahhoz, hogy legyőzze a szulfonamidok és trimeto­­prim hatásának a megfordítását, megszűnését, való­színűleg azért, mert a timidin hasadása folytán keletkezett timin nagy koncentrációja a hatás-meg­fordításban képes helyettesíteni a sokkal aktívabb timidint. A Harper-Cawston-faktorról kimutatták [Bushby: Trimethoprim/Sulfamethoxazole in Bacterial Infecti­ons: A Wellcome Foundation Symposium. Ed. Bernstein and Salter, Churchill Livingston, Edin­burgh and London, 1973, 31-38 old, Bushby, Med. J. Aust. Special Supplement, 1, 10-18 (1973)], hogy ez timidin-foszforiláz. Az utóbb említett publikációban rámutattak arra, hogy „bár a timidin befolyásolja a trimetoprim/szulfametoxa­­zol in vitro hatását, az állatokban általában nem elég nagy koncentrációban van jelen ahhoz, hogy befolyásolja az in vivo hatást”. A ló-vér-lizátumot tartalmazó táptalajnak az egyik hátránya, hogy a táptalajnak vöröses-barna színt kölcsönöz, minél nagyobb mennyiségben van jelen a ló-vér, annál sötétebb a szín. Ez az elszíneződés nem kívánatos, mert nagy mértékben befolyásolja az inkubálás utáni baktérium-növe­kedés meghatározását. Például folyékony táptalaj esetében a mélyebb szín csökkenti a közeg átlát­szóságát, és ily módon pontatlanabbá teszi az optikai sűrűség-méréseket. Szilárd táptalaj esetében csökkenti az agar kontrasztját, ami megnehezíti a gátlási zónák pontos mérését és annak meghatározását, hogy a gátlási zónákban van-e vagy nincs részleges növeke­dés. Sőt azt mondhatjuk, hogy ha ló-vér-lizátumot kell a baktérium-táptalajhoz adnunk, az azt jelenti, hogy a táptalajt jóformán lehetetlen meghatározni, ami igazán nem-kívánatos jellemző. A ló-vér hasz nálatának másik hátránya, hogy a kereskedelemben nagyon korlátozott mértékben hozzáférhető. Azt találtuk, hogy ha számos, általában használt táptalajhoz izolált és tisztított baktérium-eredetű timidin-foszforiláz-enzimet adunk, úgy ez megjavítja a táptalajokban levő baktériumok érzékenységi próbáját a fólsav-antagonistákkal szemben. A találmány tárgya egyrészt - mint emlí­tettük - baktériumok fólsav-antagonistákkal szem­ben mutatott érzékenysége kimutatására szolgáló kompozíció, mely a baktérium-táptalajt tisztított, baktérium-eredetű timidin-foszforilázzal kombinálva tartalmazza. A timidin-foszforiláz-enzim adagolása számos, a kereskedelemben kapható táptalajnál megnöveli a baktériumok érzékenységi próbáját a fólsav-antago­nistákkal, például a szulfametoxazollal és trimeto­­primmel szemben. Ilyen táptalaj például a Mueller­­-Hinton lé és agar [„Supplementary Literature” to the Difco Manual (1972)], Oxoid érzékenységi lé és agar [„The Oxoid Manual” (1971) 3. kiadás, Colab Laboraties Inc. kereskedelmi prospektus), Wellcotest érzékenységi próba agar [Wellcome Foundation Ltd, „Wellcotest Sensitivity Test Agar” (1975)], agy-szív infúziós lé és agar ([„Difco Manual of Dehydrated Culture Media and Reagenst for Microbiological and Clinical Laboratory Proce­dures” 9. kiadás (1953), ezt a készítményt azért nevezik „agy-szív” készítménynek, mert ez a név egyrészt utal arra, hogy többek között mit tartal­maz — borjú-agyat és marha-szívet, valamint az előállítási móüra (lásd a fenti irodalmat), tripton szója agar [„ Supplementary Literature” to the Difco Manual (1972), a tripton egy pepton, mely albuminátokból keletkezik tripszin hatására]. A timidin-foszforilázt már előzőleg megtisztítot­ták az olyan baktériumoktól, mint a Salmonella typhimurium [Archives of Biochem. Biophys. 168, 259-265 (1975)], Bacillus cereus, Baciílus stearo­­thermophilus [J. Biol. Chem. 244, 2691—2697 (1969)], és Haemophilus influenza [J. Bioi. Chem., 246, 6606—6610 (1971)] és főképpen az Escheri­chia coli-tói, amely a növekedéshez timint és metionint igényel [Schwartz, Eur. J. Biochem. 21, 191-198 (1971)]. Ez az utóbbi tisztítás hossza­dalmas eljárást igényel, amely során a nyers enzimet extrahálják a baktérium-tenyészetből, ezután két kicsapási lépés, majd három, különböző típusú oszlopon végzett kromatográfiás lépés követ­kezik. Az ily módon izolált enzim-készítmény azonban csak 25-szőr olyan tiszta, mint a nyers sejt-extraktum. Nemrégiben azt találtuk, hogy bizonyos bakté­riumtörzsek, különösen az Escherichia coli B—96 törzs (ATCC 13473) igen nagy mennyiségű timidin­­-foszforilázt termel megfelelő növekedési körül­mények között, és hogy ezt az enzimet oly módon lehet izolálni, hogy a nyers sejt-extraktumot speciá­lis, kalciumfoszfát-gél adszorbensre visszük fel, adott esetben megismételjük az adszorpciós lépést, ezután csupán két kromatográfiás lépést végzünk és dializálunk. Ez a tisztítási módszer nem csak rövidebb ideig tart és egyszerűbb, hanem a tisz­títási effektusa mintegy 100-szorosa a fent ismer­tetettnek. Ezen túlmenően, ez az új izolálási-tisz­­títási eljárás alkalmas az enzim nagyipari méretű előállítására. Az Escherichia coli B-96 (ATCC 13473) sokkal több enzimet termel, mint amennyit a ló-vér-lizá­­tum tartalmaz. 1 g ló-vér-lizátum 50 egységnyi timidin-foszforilázt, míg 1 g Escherichia coli B—96 278000 egységnyi enzimet tartalmaz. Ez más szóval azt jelenti, hogy a baktériumos enzim-forrás­ban 5560-szor több enzim van, mint az emlősből származó forrásban. Ugyancsak a találmány tárgyát képezi eljárás a baktérium-eredetű tisztított, timidin-foszforiláz elő­állítására, oly módon, hogy a baktérium-tenyészet­ből kiextraháljuk a nyers enzimet vizes közegbe, az extraktumot frakcionálási eljárásnak, azaz adszorp­ciós, kromatográfiás és dialízises lépésnek vetjük alá. Ezt az eljárást az jellemzi, hogy 1.) olyan baktériumot választunk ki, amely megfelelő növe­kedési körülmények között nagy koncentrációban képes termelni timidin-foszforilázt, és 2.) előnyösen első tisztítási lépésként a kapott nyers sejt-extrak­tumot kalcium-foszfát-gél-adszorbensre visszük fel, amely ekvivalens mennyiségű kalcium-iont és fosz­fát-iont tartalmaz. Az eluált anyagot ezután dietil­­aminoetil-(DEAE)-cellulózra és/vagy cellulóz-epiklór­­hidrin-trietanolaminra (ECTEOLA-cellulóz) visszük fel, és a DEAE-cellulózról történő eluálás után és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom