173379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-dezacetoxi-vinblasztin és savaddiciós sói előállítására
3 173379 4 1. táblázat Tumor 4-dezacetoxi-vinblasztin•szulfát ip. dózis mg/kg/nap Kezelési Átlagos élettartam (nap) T/c. 100 limit-napon mód alkalmak (napok) száma kezelt kontroll él tumormentes 36—42. napon L 1210/VS 0,9 naponta egyszer 7 11,5 8,8 128 0/6 0/6 1,8 naponta egyszer 7 11,3 8,8 128 0/6 0/6 2,0 naponta egyszer 16 24,5 10,3 238 0/6 0/6 4,0 naponta egyszer 16 27,7 10,3 269 0/6 0/6 4,0 2 naponta egyszer 11 27,5 10,3 267 0/6 0/6 4,0 2 naponta egyszer 8 17,7 8,3 213 0/6 0/6 5,0 2 naponta egyszer 8 20,8 8,3 251 0/6 0/6 6,0 2 naponta egyszer 8 24,2 8,3 291 0/6 0/6 L 1210/ref 2,0 naponta egyszer 7 9,5 8,0 119 0/6 0/6 4,0 naponta egyszer 7 11,5 8,0 144 0/6 0/6 4,0 2 naponta egyszer 7 11,7 8,0 146 0/6 0/6 Ehrlich ascites 30. napon sarcinoma 3.0 naponta egyszer 9 30 17,4 174 10/10 6/10 73. napon S 37 1,8 naponta egyszer 8 68,5 18,2 376 6/8 6/8 ascites sarcoma 2,7 naponta egyszer 8 67,9 18,2 373 7/10 7/10 40. napon Novikoff 0,5 naponta egyszer 8 10,3 8,2 126 0/6 0/6 hapatoma 1,0 naponta egyszer 8 27,7 8,2 338 1/6 1/6 1.5 naponta egyszer 8 24,7 7,8 317 2/6 0/6 kiszűrünk, majd a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, és a bepárlási maradékot szerves oldószerben oldjuk. Oldás közben kiválik az alkaloid bázisok felszabadítására használt szerves bázis sója. A kivált mel- 35 lékterméket kiszűrjük és a szürletet 3,7—4,3 pH értékű foszfát-puffer-oldattal kivonatoljuk. A savas-vizes extraktumot foszforsavval pH 3,7—4,1 értékre visszasavanyítjuk, majd a savas oldatot klórozott szénhidrogénnel extraháljuk. A klórozott szénhidrogénes fázisból 40 a vinblasztin főtömegét kinyerjük, a savas-vizes fázist pedig tovább vizsgáltuk. Azt találtuk, hogy a vinblasztin kísérő-alkaloidja a savas-vizes fázisban dúsul fel. A savas-vizes fázis a 4-dezacetoxi-vinblasztin mellett vinkrisztint, N-dezmetil-vinblasztint és kevés visszamaradt vinblasztint tartalmaz. A négy alkaloid elválasztási lehetőségeit vizsgálva megállapítottuk, hogy ha az alkaloid-elegyet formilezzük, hogy vinblasztintól nehezen elválasztható N- 50 -dezmetil-vinblasztint vinkrisztinné alakítsunk, akkor a már három komponensűvé alakított alkaloid-elegy egyszerű extrakciós módszerekkel és hagyományos oszlopkromatográf alkalmazásával komponenseire bontható. Az így nyert 4-dezacetoxi-vinblasztin olvadás- 55 pontja 191—193 °C; [<x]%=107,2° (c=l, kloroform). A kapott anyag tehát tisztaságban felülmúlja a korábbi eljárással nyert terméket. A 4-dezacetoxi-vinblasztin-szulfát farmakológiai tulajdonságait vizsgálva azt találtuk, hogy a vegyület tumorgátló hatása a vinblasztinéval nagyjából megegyező, azonban a dezacetoxi-vegyület sokkal kevésbé toxikus, mint a vinblasztin. A rokonszerkezetű vegyületeknél (vinkrisztin, vinblasztin) jelentkező káros mellékhatás, a bénulásos tünetekkel járó neurotoxicitás, a 65 dezacetoxi-vegyület alkalmazása esetén egyáltalán nem mutatkozik. A farmakológiai vizsgálatokat különböző transzplantálható egér és patkány tumorokon vizsgáltuk. Nevezetesen a vegyület hatását az L 1210/VS (vinka-szenzitív) egér lymphoid leukémiára és az L 1210/Ref (vinka-refrakter) egér lymphoid leukémiára BDF, egereken, az Ehrlich ascites carcinomás és az S 37 ascites sarcomás daganatokkal szembeni hatást Swiss egereken, a Novikoff hepatomára gyakorolt hatást Wistar patkányokon vizsgáltuk. Az eredményeket az 1. táblázat mutatja. A dezacetoxi-vinblasztin-szulfátot fiziológiás só-oldat- 45 ban oldva intraperitoneálisan adagoltuk a kísérleti állatoknak és az átlagos élettartamnövekedést, valamint a tumorgátló hatást vizsgáltuk a kezeletlen kontrollokhoz képest. A táblázatban megadott T/c érték alatt a kezelt/kontroll hányadost, a limit-napok száma alatt pedig a kontroll állatok átlagos élettartamának négyszeresét értjük. A táblázatból látható, hogy az egyéb vinka-alkaloidokra sem reagáló L 1210/Ref leukémia e szerrel szemben sem érzékeny. A többi transzplantált tumoroknál viszont jelentős dózisfüggő gátló hatás tapasztalható, mely gátló hatás a Novikoff hepatoma esetében a legintenzívebb. A 4-dezacetoxi-vinblasztin-szulfátot 1— 10, előnyösen 1—6 mg/kg/nap dózisban intraperitoneá- 60 lisan alkalmazva egerek és patkányok esetében 50— 250%-os élettartamnövekedés tapasztalható. Emberen elsősorban intravénás vagy infúziós adagolás mód ajánlható, napi 0,1—0,5 mg/kg dózisban. A vegyület toxicitási adatait az alábbi 2. táblázat 2
