173379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-dezacetoxi-vinblasztin és savaddiciós sói előállítására
5 173379 6 mutatja az ismert rokon-szerkezetű és hatású vegyületekkel összehasonlítva. 2. táblázat Szer LD5í mg/kg 4-dezacetoxi-vinblasztin (egér, ip.) >23 Vinblasztin (egér ip.) 7,5 Vinkrisztin (egér ip.) 4,2 N-formil-leurozin (egér ip.) 29,0 A találmány tárgya eljárás 4-dezacetoxi-vinblasztin és savaddíciós sói előállítására minor diindol-alkaloidok savaddíciós sóinak dúsított elegyéből oly módon, hogy a minor alkaloid bázisokat a fenti alkaloid-só-elegyből önmagában ismert módon felszabadítjuk, a kivált leurozint elkülönítjük, az elkülönítésnél kapott anyalúgot foszfátpuffer-oldattal, majd klórozott szénhidrogénnel ismert módon extraháljuk, a vinblasztin főtömegét a klórozott szénhidrogénes fázisból önmagában ismert módon kinyerjük, majd az egyéb minor-diindol-alkaloidokat tartalmazó savas-vizes fázis pH értékét valamely bázissal 7,5—10-re, előnyösen pH 9-re állítjuk be, majd az oldatot klórozott szénhidrogénnel kivonatoljuk, a klórozott szénhidrogénes fázist bepároljuk, a bepárlási maradékot önmagában ismert módon formilezzük, a formilezés után kapott reakcióelegy pH értékét valamely bázissal 7,5—10-re, előnyösen 8,5—9,0-re állítjuk be, az alkalikus oldatot benzollal, toluollal vagy xilollal, vagy klórozott szénhidrogénnel kivonatoljuk, az extraktumot bepároljuk, és a bepárlási maradékot részlegesen dezaktivált alumíniumoxidon végzett kromatografálással komponenseire bontjuk, a 4-dezacetoxi-vinblasztin főtömegét tartalmazó eluátumfrakciókból a terméket kinyerjük és kívánt esetben savaddíciós sójává alakítjuk, a 4-dezacetoxi-vinblasztin és vinblasztin keverékét tartalmazó frakcióból pedig 4-dezacetoxi-vinblasztin komponenst vagy újabb kromatografálással, vagy a keverék dezacilezése, majd ezt követő kromatografálása útján kinyerjük és kívánt esetben savaddíciós sójává alakítjuk. A kiindulási diindol-alkaloidok savaddíciós sóinak, előnyösen szulfátsóinak keverékét valamely szerves oldószerben, célszerűen acetonban vagy valamely 1—5 szénatomos alkanolban, előnyösen metilalkoholban oldjuk. Az oldást 0 °C és 50 °C közötti, célszerűen szobahőmérsékleten végezzük. Az oldatból valamely bázissal, mint például monoetilaminnal, dietilaminnal vagy piridinnel a diindol-alkaloid-bázisokat felszabadítjuk. A leurozinbázis az oldatból 0—25 °C-on kiválik. A kiválást 0 °C körüli hőmérsékletre történő hűtéssel tehetjük teljessé. A kivált leurozint szűrjük, az oldáshoz használt oldószerrel mossuk, majd megszárítjuk. A nyers leurozint adott esetben önmagában ismert módon, például átkristályosítással tisztítjuk. Kívánt esetben a leurozin-bázisnak ismert módon savaddíciós sóját, előnyösen szulfát-sóját képezzük. A kivált leurozin-bázis elválasztásánál kapott anyalúgot csökkentett nyomáson bepároljuk. A bepárlási maradékot valamely szerves oldószerben, célszerűen valamely benzolsorbeli szénhidrogénben, mint például benzolban, toluolban vagy xilolban, előnyösen benzolban oldjuk, miközben a diindol-alkaloidok felszabadításához használt szerves bázis szulfátja (monometilamin, dietilamin, piridin) oldatból kiválik, amelyet eltávolítunk, a szüredéket 3,7—4,3, előnyösen 4,0±0,1 pH értékű foszfát puffer-oldattal kivonatoljuk. A savas vizes extraktumokat egyesítjük, majd valamely savval, előnyösen foszforsavval az oldat pH értékét 3,5—4,1, előnyösen 4,0+0,1-re állítjuk be. Az így kapott savas vizes oldatot valamely klórozott szénhidrogénnel, előnyösen metilénkloriddal extraháljuk, a fázisokat elválasztjuk. A metilénkloridos extraktumokat egyesítjük, nátriumszulfáttal vízmentesítjük, majd a szűrletet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Bepárlási maradékként vinblasztint kapunk, melyet adott esetben savaddíciós sóvá, előnyösen szulfát-sóvá alakítunk. A savas-vizes fázis pH értékét valamely bázissal, célszerűen ammóniumhidroxid-oldattal 7,5—10, előnyösen 8,5—9-re állítjuk be. A meglúgosított oldatot valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, célszerűen valamely klórozott szénhidrogénnel, mint például metilénkloriddal vagy kloroformmal extraháljuk. Az egyesített extraktumok bepárlási maradékát — mely vinkrisztint, N-dezmetil-vinblasztint, kevés vinblasztint és 4-dezacetoxi-vinblasztint tartalmaz — ezt követően formilezzük. Formilező szerként célszerűen hangyasav és ecetsavanhidridet alkalmazunk. A formilezés során az N-dezmetil-vinblasztin kvantitatíve vinkrisztinné alakul. A reakció lejátszódása után a reakcióelegyet 5—15-szörös, előnyösen 10- szeres mennyiségű vízzel hígítjuk majd a hígított oldat pH értékét 7,5—10, előnyösen 8,5—9-re állítjuk be. A lúgos oldatot valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, célszerűen benzolsorbeli vagy klórozott szénhidrogénnel, mint például benzollal, toluollal, xilollal, vagy metilénkloriddal vagy kloroformmal, előnyösen benzollal kivonatoljuk. Az extraktumokat egyesítjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A vinkrisztint, vinblasztint és 4-dezacetoxi-vinblasztint tartalmazó bepárlási maradékot szerves oldószerben, vagy oldószerelegyben, célszerűen valamely benzolsorbeli szénhidrogén és klórozott szénhidrogén elegyében, előnyösen benzol-kloroform elegyben oldjuk, és az oldatot oszlopkromatográfiás módszerrel feldolgozzuk. Adszorbensként részlegesen dezaktivált alumínium-oxidot alkalmazunk. Eluensként célszerűen szerves oldószerelegyet, előnyösen benzolt és kloroformot változó arányban tartalmazó oldószerelegyet alkalmazunk. A kromatografálásnál kapott frakciókat célszerűen vékonyrétegkromatográfiás módszerrel azonosítjuk. Az azonos alkaloid-komponenst tartalmazó eluátumfrakciókat egyesítjük. A vinkrisztint és vinblasztint tartalmazó frakciókat önmagában ismert módon, a 4-dezacetoxi-vinblasztint tartalmazó frakciókat egyesítés, majd csökkentett nyomáson történő bepárlás útján dolgozzuk fel. A nyers 4-dezacetoxi-vinblasztint kívánt esetben kristályosítással tisztítjuk, vagy kívánt esetben savaddíciós sójává alakítjuk. A kapott 4-dezacetoxi-vinblasztint és/vagy savaddíciós sóját orálisan és/vagy parenterálisan adagolhatjuk, naponta egyszer vagy kisebb részadagokra osztva. A készítmény célszerű adagolásmódja a parenterális adagolás, előnyösen az intravénás injekció. Parenterális adagoláshoz a hatóanyagot desztillált vízben vagy fiziológiás só-oldatban és/vagy adott esetben különböző szerves oldószerekben, mint például rövid-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
