173342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-halogenmetil-1,4-benzodiazepin előállítására

3 173342 4 génmetil-1,4-benzodiazepin vegyületeket úgy is előál­líthatjuk [(a) eljárás változat], hogy a (III) általános képletű acildiaminokat, ahol R,, R2 és R3 a fent megadott jelentésű, foszforhalogenidekkel, így fosz­­forpentakloriddal vagy foszforpentabromiddal, vala­mely közömbös oldószerben, így például benzolban, toluolban, széntetrakloridban, 1,2-diklóretánban vagy kloroformban, az oldószerek forráspontjának megfe­lelő hőmérsékleten (IV) általános képletű imidoilhalo­­genidekké, ahol Rí, R2, R3 és X a fent megadott jelentésű, alakítjuk, az oldószert, valamint a képző­dött foszforoxihalogenidet ledesztilláljuk, és a IV általános képletű imidoilhalogenidet elkülönítés nél­kül, valamely alkalmas, közömbös oldószerben, így nitrometánban, nitroetánban, szulfolánban, előnyö­sen pedig nitrobenzolban oldjuk, Friedel—Crafts-kata­­lizátorként alkalmazható Lewis-savak - így bórtri­­fluorid, bórtriklorid, alumíniumklorid, alumíniumbro­­mid, titántetraklorid, óntetraklorid, antimonpenta­­klorid, vas(III)-klorid vagy cinkklorid — jelenlétében 20° és 80 °C közötti hőmérsékleten ciklizáljuk és az (I) általános képletű 2-halogénmetil-1,4-benzodiazepi­­neket bázisokként vagy savaddíciós vegyületeikként izoláljuk. A reakciótermék feldolgozását, valamint az (I) álta­lános képletű 2-halogénmetil-l,4-benzodiazepinek izolálását és tisztítását ismert módon végezzük. így például a reakcióoldatot jég hozzáadásával elbontjuk és a szerves fázist a vizes fázistól elkülönítjük. Ezt követően a szerves fázisból például híg sósavval a vegyületeket hidrokloridjaik alakjában extrahálhat­juk. Ezekből az oldatokból azután a szabad bázisokat elkülöníthetjük oly módon, hogy az alkalikus reakció eléréséig nátriumhidroxid-oldatot adunk az oldatok­hoz. További tisztítás végett az (I) általános képletű 2-halogénmetil-l,4-benzodiazepineket valamely meg­felelő oldószerben, például éterben, oldjuk, az oldatot telített konyhasó-oldattal mossuk, szárítjuk, az oldó­szert ledesztilláljuk, a maradékot alkalmas oldószer­ben, így acetonban, felvesszük és a hidrokloridot éter­ben oldott hidrogénldorid hozzáadása útján kicsap­juk. Ezt követően a hidrokloridot valamely megfelelő oldószerből, így például etanolból, izopropanolból, acetonból, etilacetátból vagy ezeknek az oldószerek­nek az elegyéből átkristályosíthatjuk. Adott esetben ezeket a vegyületeket a fent leírt módon kapott nyers bázisokhoz hasonlóan megfelelő aktivitású, 10-30-szoros mennyiségű alumíniumoxi­­don vagy kovasavgélen, oldószerekkel, így benzollal, toluollal, éterrel, kloroformmal eluálva a szokásos módon kromatográfiás úton is tisztíthatjuk. Egyes esetekben előnyös lehet az, ha a (III) általá­nos képletű acildiaminok (IV) általános képletű imidoilhalogenidekké való halogénezését két lépésben hajtjuk végre [(b) eljárásváltozat]. Ezt oly módon végezhetjük, hogy a (III) általános képletű acildiami­nokat, ahol Rí, R2 és R3 jelentése az előzőekben megadottakkal egyezik, halogénező szerekkel, így foszforoxikloriddal, foszfortrikloriddal, tionilklorid­­dal, foszforoxibromiddal vagy foszfortribromiddal, valamely közömbös oldószerben, így benzolban, to­luolban, xilolban vagy 1,2-diklóretánban, illetve feles­legben levő halogénező szerben 20 °C és 80 °C kö­zötti hőmérsékleten (V) általános képletű halogénacil-2 diaminokká, ahol Rí, R2, R3 és X jelentése a fenti, alakítjuk, a halogénező szert és az oldószert ledesztil­láljuk, a maradékot pedig adott esetben előzetes tisz­títás után, amely átkristályosítással történik, valamely közömbös oldószerben fos/ ' orpentahalogenidekkel, így foszforpentakloriddal v<tg>■ foszforpentabromid­dal, reagáltatjuk. Ennél a reakciónál oldószerként pél­dául 1,2-diklóretán, széntetraklorid vagy kloroform alkalmazható és a reakció 20 °C és az oldószer forrás­pontja közötti hőmérsékleten végezhető. Ennek az eljárásváltozatnak az az előnye, hogy a halogénacildiamin közbenső tisztítása útján a mellék­­termékek elkülöníthetők. A (IV) általános képletű, rendkívül instabilis vegyü­­letek jelenlétét IR-spektroszkópiás vizsgálatokkal iga­zoltuk. Az említett imidoilhalogenideknél nem jelent­keznek OH/NH-maximumok 3100—3700 cm-1 hul­lámszámtartományban, viszont megjelenik egy új C=N-sáv 1664 cm—1 hullámszámnál. Az ismert eljárással szemben az új eljárás előnye az, hogy alacsony hőmérsékleteken végrehajtható. A cik­­lizálás általában 2—4 óra alatt végbemegy. Az össze­sen 20 órára lerövidített reakcióidő alatt kevesebb zavaró és a kitermelést csökkentő mellékreakció lép fel. Ezt kifejező módon mutathatjuk be például a kitermelések összehasonlításával; amennyiben a (VI) képletű acildiamint a (VII) képletű 1,4-benzodiaze­­pin-származékká az említett 2 221 558 számú NSZK- beli nyilvánosságrahozatali iratban leírt módon cikli­záljuk, ezt a vegyületet 25,5%-os kitermeléssel kap­juk, ezzel szemben az 1. példában leírt, találmány szerinti eljárással 50,2%-os, tehát körülbelül kétszeres kitermelést érünk el. A következő példák a találmány szerinti eljárás bemutatására szolgálnak, az eljárás nem korlátozódik azonban csak a példákban leírt módszerekre. 1. példa 20 g Nx -(2’-f!uorbenzoil)-N2-metil-N2-(4’-klórfe­­nil)-2-hidroxi-I,3-diaminopropánt, amelynek az olva­dáspontja 105—107 °C, 100 ml 1,2-diklóretánban ol­dunk és 12,6 g foszforpentakloriddal 2 óra hosszat visszafolyatás közben együtt forralunk. Ezután az ol­dószert és a képződött foszforoxiklorídot vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot 100 ml nitrobenzolban oldjuk, az oldathoz 16,6 g alumíniumkloridot adunk és az elegyet négy óra hosszat 70—75 °C-on melegít­jük. Lehűlés után a reakcióoldatot (100 g/100 ml) jég/víz-elegyre öntjük és 200 ml éterrel hígítjuk. Az elegyhez 50 ml tömény sósavat adunk, az elegy réte­gekre válik szét, amelyek közül a szerves fázist elkülö­nítjük és 50—50 ml (10%-os) sósavval háromszor ext­raháljuk. Az egyesített sósavas, vizes oldatokat 100 ml éténél extraháljuk és ezt követően jeges hűtés közben (25%-os) nátriumhidroxid-oldatot adunk hoz­zá az alkalikus kémhatás eléréséig. Az elkülönülő bá­zist 200 ml éterben felvesszük, az oldatot telített konyhasó-oldattal mossuk és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószer ledesztillálása után 15 g mara­dékot kapunk, amelyet acetonban oldunk és az oldat­hoz éterben oldott hidrogénklorid-oldatot adunk. A kivált hidrokloridot acetonból átkrístályosítjuk. Ily módon 11,1 g7-klór-l-metil-2-klórmetil-5-(2’-fluorfe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom