173313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lágyított epoxigyanta alapú bevonóanyagok előállítására
3 173313 4 járnak együtt. Emellett a lágyítók közül csak néhány fér össze az epoxigyantákkal, így például a dibutilftalát; ezek azonban erősen rontják a film-tulajdonságokat. így a külső lágyítás nem vezet kellő eredményre (May, C. A. és Tanaka, Y.: Epoxy Resins Chemistry and Technology, Marcel Dekker Inc., New York, 1973, 305. oldal). Belső lágyítás céljából poliszulfidok, zsírsavamidok és szabad karboxil-csoportot tartalmazó poliészterek beépítését kísérelték meg, de ez a módszer sem vált be, mert az említett vegyületek beépülésekor az epoxid-csoportok egy része is lereagál, ami csökkenti a további térhálósítás lehetőségét (Kovács L.: Lakkműgyanták, Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1965, 55-56. oldal). A rugalmasabb és lágyabb filmet adó térhálósítók közül legelterjedtebbek a dimerizált zsírsav alapú poliamidok (Riese, W. A.: Metall-Lacke, Verlag W. A. Colomb, Stuttgart, 1965, 136. oldal), azonban fémbevonatként vagy töltőalapozóként való felhasználás esetén még az így előállítható termék sem elég rugalmas, és csiszolhatósága sem kielégítő. így például olyan töltőalapozók és közbenső zománcok kötőanyagaként, amelyek bevonatát finomszemcsés csiszolópapírral kell megcsiszolni, a poliaminoamiddal térhálósított epoxigyanta nem használható előnyösen, mert túlzott keménysége miatt igen nehezen csiszolható. Rugalmasabb filmet adó térhálósítóként hidroxiltartalmú vegyületekből, így hidroxil-tartalmú poliéterekből és nagy molekulasúlyú poliolokból, valamint di- vagy poliizocianátokból előállított, szabad izocianát-csoportokat tartalmazó előpolimereket hasmáinak fel epoxigyanták térhálósítására (Doyle: The Development and Use of Polyurethane Products, Mc. Gr aw-Hill Book Company, New York, 1971, 294-297. oldal). E módszer hátránya, hogy az így előállított térhálós termék oldhatatlan és olvaszthatatlan. A lágyító hatású térhálósítók további hátránya, hogy az epoxigyantához viszonyítva nagy mennyiségben kell alkalmazni őket [Depke, F. M., Fette, Seifen, Anstrichmittel, 65,1044—1049(1963)]. A találmány célja olyan epoxigyanta-alapú bevonóanyagok előállítása, amelyek a szokásos módon térhálósítva nagyobb rugalmasságú és lágyabb bevonatot adnak, mint az ismert epoxigyanták, és amelyek több rétegben való felvitel esetén lehetővé teszik az egyes rétegek felvitele közötti idő megnövelését. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fenti cél maradéktalanul elérhető, ha bizonyos epoxigyanták hidroxil-csoportjainak egy részét meghatározott viszkozitású és NCO-tartalmú poliizocianátokkal reagáltatjuk, és az így kapott módosított epoxigyantát használjuk fel bevonóanyag készítésére. Fentiek alapján a találmány eljárás térhálósítás után megnövelt rugalmasságú filmet adó, epoxigyanta-alapú bevonóanyagok előállítására, epoxigyantának poliizocianáttal való reagáltatása és az így kapott módosított epoxigyantának oldószerekkel és/vagy pigmentekkel, illetve töltőanyagokkal és adott esetben téiiiálósítóval való elegyítése útján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy epoxigyantaként 320 és 4200 közötti mólsúlyú és 0,06—0,45 hidroxil-értékű epoxigyantát, poliizocianátként pedig 25 és 350 közötti szénatomszámú, 6000 cP és 95 000 cP közötti viszkozitású és 1,6—28 súly%, előnyösen 2,5-3,5 súly% NCO-tartalmú poliizocianátot használunk az epoxigyantára vonatkoztatva legalább 3 súly%, előnyösen 10—30 súly% mennyiségben. A találmány értelmében felhasználható poliizocianát mennyisége az epoxigyantára vonatkoztatva meghaladja a 100 súly%-ot is, azonban ilyen mennyiségű poliizocianát felhasználása esetén a kapott termék már kevésbé mutatja az epoxigyanták jellegzetes tulajdonságait. A találmány szerinti eljárással előállított bevonóanyagok a szokásos módon térhálósíthatók. Térhálósítóként előnyösen zsírsavpoliamidokat, poliaminokat, amin-adduktokat vagy éterezett fenolgyantákat használhatunk. A térhálósítóval adalékolt bevonóanyagok a szokásos módon, például ecseteléssel, hengerléssel vagy szórással vihetők fel a bevonandó felületre, ahol kikeményedésük az alkalmazott térhálósítótól függően szobahőmérsékleten vagy beégetéssel történhet. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők: a) Terméke a változatlanul maradó epoxicsoportok folytán a szokásos vegyületekkel iérhálósítható. b) Az eljárás termékeként kapott bevonóanyag térhálósítva eddig el nem ért rugalmasságú bevonattá alakítható, és kiválóan használható könnyen csiszolható töltőalapozók és közbenső zománcok kötőanyagaként, valamint tubusok és aeroszólos fémpalackok belső bevonóanyagaként. c) Az epoxigyanta-molekulákat összekötő poliizocianát molekulasúlyától, mennyiségétől és reakcióképes izocianát-tartalmától függően az eljárás termékéből előállított bevonat keménysége széles határok között változtatható. d) Az eljárás terméke fémfelületekre vastag rétegben felvive is kellően rugalmas bevonatot ad, követni tudja az alap hőtágulását, és nem reped meg. e) Az eljárás termékéből térhálósítóval együtt több rétegben felhordott bevonat esetén a rétegek közötti tapadás akkor is jó, ha az előző réteg kikeményedése után 24 óránál hosszabb idő múlva hordják fel a következő réteget; az egyes rétegek felvitele között akár több hét is eltelhet, ami különösen nagyobb műtárgyak festése esetén biztosít komoly előnyt. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 1. példa 70 sr. epoxigyantát (mólsúly: 900; hidroxil-érték: 0,25) megolvasztunk, és az olvadékot 90—100 °C-ra melegítjük. Állandó keverés közben poliéterpoliolból és toluiléndiizocianátból előállított 30 sr. toluilénpoliizocianátot (NCO-tartalom: 2,4 súly%; viszkozitás: 80 000 cP) adagolunk hozzá. A reakcíóelegy hőmérsékletét 140—160 °C-ra emeljük. További keverés közben 30 percenként mintát veszünk, és azt 1:1 arányban 50 sr. xilol és 50 sr. butanol elegyében oldjuk. Az oldat kifolyási idejét az MSZ 9650/3—73 szerinti módon 4-es mérőpohárral mérjük. A reakciót akkor szakítjuk meg hűtéssel, amikor az oldat kifolyási ideje a 80—90 mp-et eléri (kb. 2 óra reakcióidő). A kapott terméket 50 sr. xilol és 50 sr. izobutanol elegyében oldjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
