173309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés építmények létesítésére
173309 10 az ahhoz szükséges segédszerkezetek részleteit tartalmazzák; a 19a-19d. ábrák egy pillér vasszerelését és az ahhoz előirányzott segédszerkezetek részleteit tartalmazzák; a 20. ábra a födémelemek emelésének sémáját részben nézetben, részben metszetben mutatja. Amint ismeretes, a modern építőipar az épület alalathatóságát, azaz az építészeti hatékonyságot csakis a gyártott elemek additivitására alapíthatja, nem nélkülözheti a modulkoordinációt. Amint az 1. ábra mutatja, a nemzetközileg elfogadott és alkalmazott lineáris vagy moduláris koordináció öt fő alkotórésze I. a moduláris méretek sorai; II. a komponensek (szelvények, profilok, fal- és födémelemek stb.); III. az alapmodul mérete: M = 10 cm; IV. a modulháló, amely mindig négyzetes háló és akár síkbeli, akár térbeli lehet; V. a tűzések rendszere. A lineáris vagy moduláris koordinációban a moduláris méretek sorai között tehát 30 cm van, amiből az következik, hogy a vasbetonépítés zárt rendszereiben - ahol a tektonikus elemek, azaz, a teherhordó váz elemei önálló építészeti értelemmel bírnak - a legkisebb ugrás 30 cm lehet, azaz, pl. a fal- és födémvastagságok, tartómagasságok nem tartoznak a modulkoordinációba. Nyilvánvaló tehát, hogy csak a lineáris vagy moduláris koordináció csak az épület alakíthatóságát teszi lehetővé, az elemekét nem; mivel azonban az előregyártott elemekből készült épület alakíthatósága nyilvánvalóan az előregyártott elemek függvénye, a zárt rendszerek már részletezett hátrányai kiküszöbölhetetlenek. A modern építési tömegtermelés az elemek alakíthatóságát, azaz a technológiai hatékonyságot kizárólag a gyártóberendezés állíthatóságára alapíthatja. Ennek eszköze a találmány értelmében egy szubmoduláris koordináció lehet, amelynek rendszerében gyártott felületelemek nem teherhordóak (nem tektonikusak), és önálló építészeti értelemmel nem bírnak. A találmány értelmében alkalmazott lb. ábra szerinti geometriai vagy szubmoduláris koordináció öt fő alkotórésze I. a szubmoduláris méretek sora; II. részecskék; III. a mikrocella mérete: mc = 37,5 mm; IV. a mikroháló; és V. a vastagságok rendszere. A találmány szerinti eljárás értelmében a kettős koordináció rendszerével dolgozunk: az épületet egészében alapvető moduláris felületelemekre, a moduláris elemeket pedig alapvető szubmoduláris részekre bontjuk fel: az alapvető felületelemek (tehát nem tektonikus elemek) méretét egy lineáris, moduláris mértékegységgel, a 10 cm alapmodullal koordináljuk, az említett alapvető szubmoduláris részek méreteit pedig az említett geometriai szubmoduláris mértékőséggel, a 37,5 mm-es mikrocellával koordináljuk. A kettős koordináció rendszerét a jelen kiviteli példa esetén ßz la. ábra szerinti lineáris vagy moduláris háló és az lb. ábra szerinti szubmoduláris vagy geometriai háló szuperponálásával kapjuk, amint ezt az le. ábra szemlélteti. Ez a szuperpozíció egyszerű matematikai alakban is felírható: 9 3 M = 8 mc ahol M = 10 cm és mc = 37,5 mm. Ez a jelen kiviteli példa esetében a kettős koordináció képlete, amelynek a korábban már felírt általános képlete n M = k mc, és amelynek helyessége az 1 c. ábra alapján könnyen belátható. A kettős koordináció alapján kettős vonatkoztatási rendszert hozunk létre egyrészt az elemek és a hálók, másrészt a hálók és a gyártóberendezés között, vagyis az épületszerkezet alakíthatóságát közvetlenül a gyártóberendezés állíthatóságával kapcsoljuk össze, azaz, a gyártást mindig e kettős vonatkoztatási rendszer révén kapcsoljuk a tervezéshez és építéshez. A kettős koordináció előbb felírt képlete gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szerkezeti rendszer három alapmodulháló — egységének (3x10 cm = 30 cm) a gyártóberendezésben nyolc szubmoduláris mikroháló-egység felel meg (8x37,5 mm = 30 cm). A gyártott elemek és gyártóberendezés közötti kettős vonatkoztatási rendszerrel tehát a szerkezet alakíthatóságát, vagyis a változásra való tervezést, ami a tervezés lényeges követelménye, a gyártóberendezés állíthatóságával, vagyis a változásra való termeléssel — ami viszont a technológia lényeges követelménye — kapcsoltuk össze, és ezáltal a modern iparosított építés Gutenberg-elvű, vakgyártáson alapuló teljesen új rendszerét teremtettük meg. A 2a. és 2b. ábrán a találmány szerinti eljárással készített épület egy részlete, egy tartógerenda és egy födém csatlakozása látható. Az egészben 1 hivatkozási számmal jelölt tartógerenda a gipszből készült 2 felületelemekből és az ezek közé öntött 3 betonmagból áll, amelyben — a jobb áttekinthetőség kedvéért itt nem ábrázolt — vasszerelés helyezkedik el, amely természetesen a mindenkori statikai igényeknek megfelelően van méretezve. A födémelemeket egészében 4 hivatkozási számmal jelöltük; szerkezetileg ez is egy gipsz tábla és arra az üzemben felvitt betonhártya kombinációja, és a vasszerelés 5 hosszvasainak elhelyezése ugyancsak az üzemben, a betonozás előtt történik. Az 5 hosszvasak végei behajlított állapotban a 4 födémekben kivágott 6 fészkekben helyezkednek el, az 1 gerinc felső részében pedig a fészkekkel szemben a 7 átmenő nyílások vannak kiképezve. Az 1 födémlemezek elhelyezése után az 5 hosszvasak végei a 2b. ábrán nyilakkal, illetve szaggatott vonalakkal jelölt módon a 7 átmenő nyílásokba hajthatók ki és a födémelemek saját hosszvasaikon fekszenek fel. A 6 fészkek és a 7 átmenő nyílások betonhabarccsal történő kiöntésével létrejön a monolitikus kapcsolat a födém és a gerenda között. Az ábrákon jól látható módon tehát a fodémelemek nem fekszenek fel a tartóra, amint ez a zárt rendszerek esetében kiküszöbölhetetlen, hanem a födém és a tartógerenda felső síkjai egyvonalba esnek. A 2a. és 2b. ábra szerinti részlet csupán a találmány szerinti eljárással készült nem-tektonikus elven felépülő orthotrop szövetvázas épületszerkezet jellegét hivatott szemléltetni; valójában rendkívül sok szerkezeti részletmegoldás valósítható meg az igénypontok által definiált oltalmi korön belül. Néhány elemgyártással, elemtárolással, vasszereléssel, helyszíni elemszereléssel, állvánnyal stb. kapcsolatos példaképpeni részletmegoldásra a későbbiekben még ki fogunk térni. Most 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
