173309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés építmények létesítésére
5 173309 6 épületmagasság ily módon nem a gyártás kérdése, hanem a keresztmetszeti mérettartásé. Az építésznek tehát szabad keze van, az elemgyártó pedig nem előre megtervezett, meghatározott méretű és teherbírású elemeket gyárt, pusztán olyan felületelemeket, amelyeknek a végleges épületben való elhelyezkedése a gyártó számára közömbös: ezek a felületelemek önálló építészeti értelemmel nem bírnak, építészeti szempontból tehát — a hagyományos téglákhoz hasonlóan — semlegesek; éppen ezért nem befolyásolják az épület végleges alakját. A futószalagszerű felületelemgyártás tehát vakgyártás, és a „vakon” előállított felületelemekből — amelyek a tömeges termelés közvetlen tárgyai — bármilyen épület összeállítható. A találmány ily módon kiküszöböli az elemgyártók és építészek közötti, korábban már részletezett súlyos ellentétet, amely szerint a gyártó a lehető legkisebb választékra, míg az építész-tervező teljes kötetlenségre törekszik, hiszen vakgyártás esetén ilyen probléma nem jelentkezik: az építész gyakorlatilag teljesen szabad kezet kap az építmény megformálásában, anélkül hogy ez a gyártás gazdaságosságának rovására menne. Ebben a rendszerben az alapvető elemek variabilitása mindig a gyártóberendezések állíthatóságán, míg a végtermék — az építmény — variabilitása kizárólag a felületelemek additivitásán, vagyis a szerkezeti rendszer alakíthatóságán alapszik. Mivel a találmány szerinti megoldás szilikátbázisra épül, mindenütt fellelhető természetes vagy mesterséges anyagokat - gipszet, homokos kavicsot, cementet, betonacélt, esetleg műanyagot - igényel, tehát bárhol alkalmazható. Az építmények súlya a hagyományos módszerekkel készült építmények súlyánál elsősorban a beépített anyagmennyiség csökkenése eredményeként lényegesen alacsonyabb, ami mind gépi, mind technológiai szempontból rendkívül előnyös. A szállító- és emelőberendezések ugyanis könnyebbek, kisebb teljesítményűek és egyszerűbb szerkezetűek lehetnek, esetleg el is hagyhatók és kézi manipulálással helyettesíthetők, technológiailag viszont az jelent előnyt, hogy az elemek már a gyártás közbülső szakaszában is kiemelhetők a gyárból, és az előállítási művelet az építéshelyen fejezhető be. A felületelemek gyártásához alkalmazott, viszonylag alacsony fajsúlyú gipsz mind technológiai, mind gazdasági szempontból igen előnyös. Technológiailag azért, mert a gipszmassza könnyű előállíthatósága, önthetősége egyrészt a legváltozatosabb alakú és méretű, belső és/vagy külső csatornahálózattal rendelkező elemek előállítását teszi lehetővé, mégpedig a gipsz gyors megszilárdulásának eredményeként igen gyorsan, másrészt a gipsz nedvszívó hatása következtében a gipsz felületelemek közé öntött beton hidrosztatikai nyomása azonnal megszűnik. Ezenkívül a gipszfelületek közé öntött beton automatikus utókezelése is biztosított, mert a kapilláris gipszfelületek és a betonmag között a betonban levő nedvesség ide-oda vándorol: a betonhabarcs beöntésekor a gipsz kapillárisai a beton kötéséhez nem szükséges vizet elszívják (ezáltal megszűnik a beton hidrosztatikai nyomása), a kötés során viszont a beton fölmelegszik és az érleléshez, utókezeléshez szükséges vizet a gipszelemekben tárolt vízből szívja vissza. A gipsz gazdasági szempontból is rendkívül előnyös, mert gyakori előfordulása a természetben, olcsósága, alacsony faj súlya, porozitása, önthetősége, gyors szilárdulóképessége olyan előnyöket jelent, amelyek kiaknázása az építőipar új távlatait nyitja meg. A találmány szakít a méretek kottázásán alapuló ún. lineáris szerkesztési elvvel, és azt egy geometriai szerkesztési elvvel helyettesíti, amelyet az elemgyártó gépbe beépített mikroháló-rendszer határoz meg; ily módon a méretek kottázása egyszerűen feleslegessé válik, mert a primer-, szekunder-, tertier-mikrohálók szuperponált rendszere az egyes elemek méretét és azoknak épületben elfoglalt helyét és helyzetét kottázás nélkül is teljesen egyértelműen határozza meg. A szerkesztési elv e minőségi megváltoztatása gyakorlatilag is megteremti a műszaki alapjait az iparosítás szintje megemelésének, és lehetővé teszi, hogy az építőipar a mechanizációs-elvű építés jelenlegi szintjéről a vakgyártás által képviselt Gutenberg-elvű építés akár totális automatizáltságú szintjéig, a nyílt szerkezeti rendszerek megvalósításáig fejlődjék. A találmány lehetővé teszi az additív szerkesztés monolit szerkezettel való párosítását, ami ez ideig vasbetonszerkezeteknél nem volt megvalósítható. Az épületet alkotó folyamatos, monolitikus, rugalmas, szerkezetileg sarokmerev, orthotrop — azaz, a derékerők irányában nem azonos tulajdonságokkal bíró — vasbeton kéregszerkezet az épületet földrengésállóvá teszi, aminek szeizmikus földrajzi övezetekben rendkívül nagy jelentősége van. A felületelemek kétirányú sorolhatósága — vízszintes és függőleges aditivitása — a primer teherhordozószerkezet folytonosságához vezet, ami az építész számára a legkülönbözőbb városépítészeti kompozíciók létrehozásának technikai előfeltételeit teremti meg. A nyílt szerkezeti rendszerek koordinációja ugyanis nem valamilyen meghatározott épületre, hanem az ipar egészére vonatkozik, ezért az urbanisztika, a technológia és a koordináció egységes, egyetemeskoncepcióját teremti meg. A találmány egyik legnagyobb előnye, hogy mind az iparilag legmagasabb fejlettségi fokon álló, mind a fejlődő országok viszonyai között hatékonyan alkalmazható. Az iparilag fejlett országok a nyílt rendszer teljes alkalmazását igénylik, és a rendszerben rejlő automatizálási lehetőségeket hozzák előtérbe, vagyis a fejlődést a kibernetikai módszerek ipari szintű alkalmazása felé irányítják. A fejlődő országok körülményei viszont a nyílt rendszer nem teljes, pusztán manuális alkalmazását igénylik, és a rendszer a fejlődést itt az építőipar kormányzati szintű dezintegrálása, mechanizálása felé irányítja, ezzel egy — a fejlődő országokban különleges gazdasági jelentőségű — mikro-építőipari hálózat kiépítésének teremti meg az alapját. Ezekben az országokban akár a vasbeton-, akár a fémbázison alapuló zárt rendszerek térhódítását ugyanis alapjaiban gátolja e rendszereknek az élőmunka radikális kiküszöbölésére irányuló törekvése, mivel a fejlődő országokban az építőipar technológiai felkészültsége közismerten alacsony, a munkaerő viszont bőségesen áll rendelkezésre, és éppen az építőipar hivatott a nagytömegű szakképzetlen munkaerő számára munkalehetőséget biztosítani. A mikro-építőipar valamely fejlődő ország területén szétszórtan telepített, elemi gyárak rendszerében meg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
