173309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés építmények létesítésére

3 173309 4 zetnek és nem is vezethetnek optimumhoz, aminek eredményeként világszerte nő az egyhangú, esztétikai — és gyakran használati — szempontból nem kielégítő lakótelepek száma. A fenti ellentmondás ugyanis kizá­rólag csak akkor oldható fel, ha az elemek gyártásá­ban az eltérő elemek száma a gyártás gazdaságossága szempontjából is irreleváns tényező. A találmány célja, hogy olyan univerzális megoldást szolgáltasson, amelynek segítségével a tömeges építés tervezési, gyártási és összeállítási feladatai szilikátbázi­­son alapuló, nem tektonikus elven felépülő nyílt szer­kezeti építési rendszerben valósíthatók meg, azaz olyan rendszerben, ahol az előregyártott elemek futó­szalagszerű, racionális gyártása a végterméket — tehát az épületet — nem határozza meg, tehát annak alap­rajza, funkciója, megjelenése, konkrét formája az elő­regyártott elemektől függetlenül szabadon alakítható. Ezt a célt a találmány értelmében tehát olyan eljá­rás segítségével valósítottuk meg, melynek értelmében gipszből, vagy gipszbázisú anyagból porózus, kapillári­sokat tartalmazó felületelemeket gyártunk, és azok közé, illetve azokba utószilárduló anyagot, főként betont töltünk, és amely eljárásra az jellemző, hogy az építményt magát moduláris elemekre, a moduláris elemeket pedig szubmoduláris részekre bontjuk fel oly módon, hogy az alapvető elemek méreteit egy lineáris, moduláris mértékegységgel, az alapmodullal (M), a részek méreteit pedig egy geometriai szubmo­duláris mértékegységgel, a mikrocellával (mc) koordi­náljuk, mimellett a moduláris és szubmoduláris hálók között az n M = k mc összefüggés áll feftn, ahol M = 10 cm, mc pedig a 10 cm-nek, vagy a 10 cm egész számú többszörösének olyan egészszámú taggal való osztás útján képzett hányadosa, amely hányados 10 cm-nél kisebb; ezáltal kettős vonatkoztatási rendszert hozunk létre egyrészt a felületelemek és a hálók, másrészt a hálók és az állítható gyártóberendezések között; és hogy az előre­gyártóit felületelemek és/vagy már vasszereléssel és betonréteggel ellátott felületelemek függőleges és víz­szintes irányú sorolásával elkészítjük az építmény vég­leges teherhordó szerkezetének külső felületeit, elhe­lyezzük a végleges teherhordó szerkezet vasszerelését, majd a porózus, kapilláris felületelemeket a beöntött beton segítségével, hidrosztatikai nyomásnak a kapil­lárisok létrehozta abszorbció általi kiküszöbölése mel­lett monolitikus teherhordó szerkezetté egyesítjük. Egy előnyös találmányi ismérv szerint a kettős vo­natkoztatási rendszert a 3 M = 8 mc összefüggés alapján alakítjuk ki, ahol M = 10 cm és mc = 37,5 mm. A találmány tárgyát képezik az eljárás különböző fázisainak foganatosítására szolgáló berendezések is. Az egyik ilyen üreges elemek gyártására szolgáló be­rendezésnek öntőlapja és oldalsó határolóelemei van­nak és az a lényege, hogy legalább az egyik oldalsó határolóelem az öntőlappal párhuzamosan elmozgat­­hatóan van kiképezve, és legalább egy oldalsó határo­lóelem olyan fésűként van kialakítva, amelyben a szubmoduláris mikrohálóval koordinált, periodikusan kiosztott legalább egy nyílás-sor van kiképezve; és hogy e nyílásokon átvezethető, és/vagy azokba fölül­ről behelyezhető, kiemelhető és/vagy betolható-kihúz- 2 ható, ezáltal a felületelem belsejében és/vagy annak felületén csatornák létrehozására alkalmas formázó­kulcsai vannak. Előnyösen az öntőlap és az oldalsó határolóelemek egy lineáris elemekből, célszerűen fémanyagú pallók­ból kialakított, egymásra merőlegesen elhelyezett szétszedhető és újra összerakható kereten vannak el­helyezve és a pallók találkozási helyein derék­szögbeállító és a vízszintest beállító szervek, előnyö­sen két egymásra merőleges, a pallóvastagságnak meg­felelő szélességű hornyot tartalmazó derékszögbeállí­tó tárcsák és vízszintest beállító tűk vannak elrendez­ve. Egy födém-felületelemekből födém-mezőelemek összeállítására szolgáló berendezésre az jellemző, hogy a födém-felületelem felvételére alkalmas és azzal együtt kiemelhető alvázkerete, és az alvázkerethez csatlakoztatott oldalsó határolóelemei vannak, ame­lyekben a hosszvasak és a keresztirányú vasak rende­zésére alkalmas, a szubmoduláris mikrohálóval koor­dinált, periodikusan kiosztott nyílások vannak kiké­pezve, mimellett az oldalsó határolóelemek magassága a födém-felületelem magasságát meghaladja. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgá­ló egyéb berendezéseket, azok előnyeivel együtt a későbbiekben a rajzokra hivatkozással összeállított részletes leírás tartalmazza. Ilyen pl. a felületelemek, illetve födémezőelemek tárolására szolgáló berende­zés; a felületelemeknek a beépítési helyen való rögzí­tésére szolgáló berendezés; a vasszerelés rögzítésére szolgáló berendezések, végül a födémelemek nyoma­téknélküli emelésére szolgáló berendezés. Az eljárás foganatosításához azonban még számos más segédbe­rendezés is konstruálható. A találmányhoz számos olyan újszerű többlethatás, előny fűződik, amilyenekkel a jelenleg ismert, hason­ló célú megoldások nem rendelkeznek. A találmány azzal, hogy nem-tektonikus elven fel­épülő nyűt szerkezeti rendszerrel teszi lehetővé a tö­meges építés feladatainak megoldását, azaz, olyan rendszerrel, amely nem meghatározott méretű teher­hordó (tektonikus) elemek — vázblokkok, gerendák, oszlopok, födémek, panelek stb. — gyártásán és szigo­rú egymáshoz rendeltségén alapul (tektonikus rend­szer), hanem a Gutenberg-féle fragmentálási elv alkal­mazásával ún. vakgyártással készíthető felületelemek orthotrop monolitikus szövetvázzá történő egyesítésé­vel, a vasbetonszerkezetek szerkesztési elvét gyökere­sen megváltoztatja, és ily módon az építés egészét, vagyis a tervezés - gyártás - összeállítás műveleteit új alapokra helyezi. Ebben a rendszerben a fesztávot és épületmagasságokat nem a gyártás szabja meg, hanem a felületelemek additivitása — függőleges és vízszintes irányú sorolása - és a keresztmetszeti mérettartás. A vízszintes teherhordó elemek méretei ugyanis fesztáv­nagyságrend alatt vannak, tehát a fesztávot függetle­nítik a gyártott szerkezettől: egyetlen nagyméretű födém vagy gerincelem gyártása helyett ugyanez kö­zépnagyságú felületelemek sorolásával állítható elő. Mivel a függőleges teherhordó szerkezetet ugyancsak a felületelemek additív sorolásával állítjuk elő, ezek számára állandó keresztmetszetet tudunk biztosítani (hiszen itt sem maga a teherhordó szerkezet a gyártás tárgya, hanem annak felületi negatívja), tehát az épü­let magassága független a gyártott szerkezettől. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom