173309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés építmények létesítésére
3 173309 4 zetnek és nem is vezethetnek optimumhoz, aminek eredményeként világszerte nő az egyhangú, esztétikai — és gyakran használati — szempontból nem kielégítő lakótelepek száma. A fenti ellentmondás ugyanis kizárólag csak akkor oldható fel, ha az elemek gyártásában az eltérő elemek száma a gyártás gazdaságossága szempontjából is irreleváns tényező. A találmány célja, hogy olyan univerzális megoldást szolgáltasson, amelynek segítségével a tömeges építés tervezési, gyártási és összeállítási feladatai szilikátbázison alapuló, nem tektonikus elven felépülő nyílt szerkezeti építési rendszerben valósíthatók meg, azaz olyan rendszerben, ahol az előregyártott elemek futószalagszerű, racionális gyártása a végterméket — tehát az épületet — nem határozza meg, tehát annak alaprajza, funkciója, megjelenése, konkrét formája az előregyártott elemektől függetlenül szabadon alakítható. Ezt a célt a találmány értelmében tehát olyan eljárás segítségével valósítottuk meg, melynek értelmében gipszből, vagy gipszbázisú anyagból porózus, kapillárisokat tartalmazó felületelemeket gyártunk, és azok közé, illetve azokba utószilárduló anyagot, főként betont töltünk, és amely eljárásra az jellemző, hogy az építményt magát moduláris elemekre, a moduláris elemeket pedig szubmoduláris részekre bontjuk fel oly módon, hogy az alapvető elemek méreteit egy lineáris, moduláris mértékegységgel, az alapmodullal (M), a részek méreteit pedig egy geometriai szubmoduláris mértékegységgel, a mikrocellával (mc) koordináljuk, mimellett a moduláris és szubmoduláris hálók között az n M = k mc összefüggés áll feftn, ahol M = 10 cm, mc pedig a 10 cm-nek, vagy a 10 cm egész számú többszörösének olyan egészszámú taggal való osztás útján képzett hányadosa, amely hányados 10 cm-nél kisebb; ezáltal kettős vonatkoztatási rendszert hozunk létre egyrészt a felületelemek és a hálók, másrészt a hálók és az állítható gyártóberendezések között; és hogy az előregyártóit felületelemek és/vagy már vasszereléssel és betonréteggel ellátott felületelemek függőleges és vízszintes irányú sorolásával elkészítjük az építmény végleges teherhordó szerkezetének külső felületeit, elhelyezzük a végleges teherhordó szerkezet vasszerelését, majd a porózus, kapilláris felületelemeket a beöntött beton segítségével, hidrosztatikai nyomásnak a kapillárisok létrehozta abszorbció általi kiküszöbölése mellett monolitikus teherhordó szerkezetté egyesítjük. Egy előnyös találmányi ismérv szerint a kettős vonatkoztatási rendszert a 3 M = 8 mc összefüggés alapján alakítjuk ki, ahol M = 10 cm és mc = 37,5 mm. A találmány tárgyát képezik az eljárás különböző fázisainak foganatosítására szolgáló berendezések is. Az egyik ilyen üreges elemek gyártására szolgáló berendezésnek öntőlapja és oldalsó határolóelemei vannak és az a lényege, hogy legalább az egyik oldalsó határolóelem az öntőlappal párhuzamosan elmozgathatóan van kiképezve, és legalább egy oldalsó határolóelem olyan fésűként van kialakítva, amelyben a szubmoduláris mikrohálóval koordinált, periodikusan kiosztott legalább egy nyílás-sor van kiképezve; és hogy e nyílásokon átvezethető, és/vagy azokba fölülről behelyezhető, kiemelhető és/vagy betolható-kihúz- 2 ható, ezáltal a felületelem belsejében és/vagy annak felületén csatornák létrehozására alkalmas formázókulcsai vannak. Előnyösen az öntőlap és az oldalsó határolóelemek egy lineáris elemekből, célszerűen fémanyagú pallókból kialakított, egymásra merőlegesen elhelyezett szétszedhető és újra összerakható kereten vannak elhelyezve és a pallók találkozási helyein derékszögbeállító és a vízszintest beállító szervek, előnyösen két egymásra merőleges, a pallóvastagságnak megfelelő szélességű hornyot tartalmazó derékszögbeállító tárcsák és vízszintest beállító tűk vannak elrendezve. Egy födém-felületelemekből födém-mezőelemek összeállítására szolgáló berendezésre az jellemző, hogy a födém-felületelem felvételére alkalmas és azzal együtt kiemelhető alvázkerete, és az alvázkerethez csatlakoztatott oldalsó határolóelemei vannak, amelyekben a hosszvasak és a keresztirányú vasak rendezésére alkalmas, a szubmoduláris mikrohálóval koordinált, periodikusan kiosztott nyílások vannak kiképezve, mimellett az oldalsó határolóelemek magassága a födém-felületelem magasságát meghaladja. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló egyéb berendezéseket, azok előnyeivel együtt a későbbiekben a rajzokra hivatkozással összeállított részletes leírás tartalmazza. Ilyen pl. a felületelemek, illetve födémezőelemek tárolására szolgáló berendezés; a felületelemeknek a beépítési helyen való rögzítésére szolgáló berendezés; a vasszerelés rögzítésére szolgáló berendezések, végül a födémelemek nyomatéknélküli emelésére szolgáló berendezés. Az eljárás foganatosításához azonban még számos más segédberendezés is konstruálható. A találmányhoz számos olyan újszerű többlethatás, előny fűződik, amilyenekkel a jelenleg ismert, hasonló célú megoldások nem rendelkeznek. A találmány azzal, hogy nem-tektonikus elven felépülő nyűt szerkezeti rendszerrel teszi lehetővé a tömeges építés feladatainak megoldását, azaz, olyan rendszerrel, amely nem meghatározott méretű teherhordó (tektonikus) elemek — vázblokkok, gerendák, oszlopok, födémek, panelek stb. — gyártásán és szigorú egymáshoz rendeltségén alapul (tektonikus rendszer), hanem a Gutenberg-féle fragmentálási elv alkalmazásával ún. vakgyártással készíthető felületelemek orthotrop monolitikus szövetvázzá történő egyesítésével, a vasbetonszerkezetek szerkesztési elvét gyökeresen megváltoztatja, és ily módon az építés egészét, vagyis a tervezés - gyártás - összeállítás műveleteit új alapokra helyezi. Ebben a rendszerben a fesztávot és épületmagasságokat nem a gyártás szabja meg, hanem a felületelemek additivitása — függőleges és vízszintes irányú sorolása - és a keresztmetszeti mérettartás. A vízszintes teherhordó elemek méretei ugyanis fesztávnagyságrend alatt vannak, tehát a fesztávot függetlenítik a gyártott szerkezettől: egyetlen nagyméretű födém vagy gerincelem gyártása helyett ugyanez középnagyságú felületelemek sorolásával állítható elő. Mivel a függőleges teherhordó szerkezetet ugyancsak a felületelemek additív sorolásával állítjuk elő, ezek számára állandó keresztmetszetet tudunk biztosítani (hiszen itt sem maga a teherhordó szerkezet a gyártás tárgya, hanem annak felületi negatívja), tehát az épület magassága független a gyártott szerkezettől. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
