173304. lajstromszámú szabadalom • Berendezés talajvíz eltávolítására a talajból, főként csúszásveszélyes lejtők, mérnöki műtárgyak és hasonlók víztelenítéséhez és/vagy víznyeréshez, valamint eljárás a berendezés építésére
7 173304 8 Más a helyzet természetesen abban az esetben, ha a 15 szivárgókat víznyerésre alkalmazzuk, mert ilyen esetben ezeket úgy kell megépíteni, hogy könnyen tisztíthatóak, karbantarthatóak legyenek. Ilyen megoldás lehet pl. a később ismertetésre kerülő találmány szerinti „szűrőhurkák” alkalmazása. A 3. és 4. ábrán a találmány szerinti berendezés alkalmazását egy egészében 16 hivatkozási számmal jelölt lokális csúszási karéj víztelenítése, azaz stabilizálása kapcsán mutatjuk be. Megjegyezzük, hogy a találmány aktív csúszásos területeken különösen hatékonyan alkalmazható, itt ugyanis a meg-megújuló csúszások a szivárgó munkaárkának dúcolását összetörhetik, tehát az árokban dolgozók fokozott balesetveszélynek vannak kitéve. A 16 csúszási karéj víztelenítésére itt is a rézsű lába közelében, de a csúszási tartományon kívül megépített két 4 aknát készítünk, amelyekből a szaggatott vonalakkal jelölt, a lejtésű 5 víztelenítő járatokat legyező alakban hajtjuk ki, és végeikre egy-egy 7 ejtőkutat a terepszintről végrehajtott függőleges fúrással csatlakoztathatunk. A 3. ábrán a talajvízmozgás irányát hullámvonalas c nyilak jelölik, a 4. ábrán az eredeti talajvízszintet vt, a 7 ejtőkutak által „leszívott” depressziós talajvízszintet v2 hivatkozási betűvel, a 16 karéj csúszólapját a 17, a csúszólap alatt elhelyezkedő szilárd, csúszásbiztos talajréteg határfelületét pedig 18 hivatkozási számmal jelöltük. A 3. és 4. ábra szerinti megoldásból különösen jól kitűnik a találmány néhány lényeges előnye. A 7 ejtőkutak készítésére mozgékony gépeket — pl. tehergépkocsin szállítható fúróberendezéseket — lehet alkalmazni, amelyek a felszínen mozognak, tehát nem kerülhetnek veszélybe. A 4 vasbeton akna olyan erős szerkezet, hogy a benne dolgozók még aktív mozgás, megcsúszás esetén sem kerülnek olyan veszélybe, mint egy dúcolt, nyüt munkaárokba. E mellett a 4 aknák — amint ez a 3. és 4. ábrák szerinti megoldás esetében is történt — a csúszási karéjon kívül a hegylábon telepíthetők, és a 7 ejtőkutak a hegyoldalban, valamint az 5 vízvezető járatok ugyancsak a csúszásveszélytől mentes talajtartományokban helyezkednek el, a munka során tehát a balesetveszély ki van küszöbölve és a rendszer egyetlen része sincs kitéve annak, hogy az aktív csúszás tönkreteszi. Igen lényeges tényező, hogy az 5 vízvezető járatok a csúszással már nem veszélyeztetett szilárd talajrétegben, a 18 határfelület alatt haladnak, tehát a 17 csúszófelületre számottevő mennyiségű víz nem kerülhet. Hagyományos szerkezetek csúszás miatt bekövetkező törésénél gyakran előfordul, hogy a víz a törés helyén koncentráltan jut a csúszófelületre, ami a helyzetet természetesen rosszabbítia. Bár elméletileg nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy előbb a 7 ejtőkutakat építsük meg, majd ezekre irányítsuk a 4 aknákból az 5 vízvezető járatokat létrehozó fúrásokat, sokkal célszerűbb, ha fordítva járunk el, nevezetesen, ha előbb az 5 járatokat építjük ki, majd ezekre ,/útjuk rá” a 7 ejtőkutakat; a terepszintről végrehajtott függőleges furatokkal ugyanis lényegesen könnyebb „eltalálni” a már elkészült 5 járatokat, mint fordítva. Amennyiben valamely 5 járatra a 7 ejtőkutat kényszerítő körülmények folytán a csúszásos területben kellene elhelyezni - erre mutat példát a 4. ábrához egyébként hasonló, és azonos hivatkozási számokat tartalmazó 5. ábra - és ha itt a 7 ejtőkút tönkremenne, minden további nélkül mód van arra, hogy az 5 vízvezető járatra, amely a 18 határfelület alatt, a szilárd, mozgásmentes rétegben helyezkedik el, más helyen további 7 ejtőkutat fúrjunk, amelyet szaggatott vonallal rajzoltunk be. A 6. ábrán a találmány szerinti berendezés egy ivóvíz nyerésére irányuló alkalmazási lehetőségét tüntettük fel vázlatos perspektivikus nézetben, ugyancsak rézsűs, megfelelő vízhozamot szolgáltató területen. Jelenleg ilyen adottságok mellett az egy meghatározott irányból (d nyíl) áramló talajvizet erre az irányra keresztirányban húzódó galériával fogják fel; ennek elméleti nyomvonalát pontvonallal és 19 hivatkozási számmal jelöltük. A galéria azonban igen költséges megoldás és nagyobb mélységű kialakítása nem gazdaságos akkor sem,ha a víznyerés céljából mélyebben elhelyezkedő talajvíz felhasználása különben indokolt lenne. A találmány értelmében a költséges galéria helyett annak 19 elméleti nyomvonalában telepítünk egy 7 ejtőkút-sort, amelyet egy vagy több 4 gyűjtőaknával az ez utóbbi felé lejtő (a nyilak) vízvezető járatok kötnek össze. A 7 gyűjtőkút-sor fogja fel, „szívja le” és gyűjti össze a talajvizet. A megoldás előnye azon túlmenően, hogy a galériánál lényegesen olcsóbb, abban jelentkezik, hogy nagyobb mélységben is gazdaságosan, jól gépesítve építhető, és így mélyebb helyzetű talajvízre vonatkoztatva is nagy biztonsággal harántolja az összes vízadó réteget, aminek azért van jelentősége, mert gyakran mm-nagyságrendű vastag vízadó rétegek húzódnak a talajban, amelyek átvágása jelentősen megnöveli a vízhozamot. Könnyen belátható, hogy a találmány szerinti rendszer alkalmazásával például rétegezett terep esetén a csápos kútrendszerek vízhozama is ugrásszerűen megnövelhető, hiszen ha a csápok végére egy-egy ej tőkutat „ültetünk”, a lényegében vízszintes csápok által nem érintett vízadó rétegeket is harántoljuk a függőleges ejtőkutakkal, így azok vízkészletét is a csáposkútba gyűjthetjük. A 6. ábra szerinti megoldásnak egyébként további előnye, a galériás rendszerrel szemben, hogy a cserélhető „szűrőhurka” elemek könnyen kiszedhetők és tisztíthatok, ezzel szemben a galéria tisztítása meglehetősen nehézkes és költséges. A találmány szerinti rendszer nemcsak csúszásos területek víztelenítésére alkalmas, hanem mélyépítési (pl. vízépítési) műtárgyak mély munkagödreinek ideiglenes, az építés alatti víztelenítésére is eredményesen és gazdaságosan használható. Ilyen megoldásra mutat példát a 7. ábra, ahol a vasbeton műtárgyat egészében 20 hivatkozási számmal jelöltük. A 20 műtárgyat befogadó 20a munkagödröt két oldalt 7 ejtőkutakból álló kútsor veszi körül, amelyekből a lejtéssel részben a 20 műtárgy alatt húzódó 5 vízvezető járatok indulnak ki. A 7. ábrán jelöltük a v2 depressziós talajvízszinteket is. Megjegyezzük, hogy ilyen esetekben ugyan csak ideiglenes víztelenítésre van szükség, a rendszernek a talajban maradó elemei bármikor működésbe hozhatók, és a műtárgy esetleges hibáit, pl. szigetelési hibákat ismételt víztelenítés védelmé alatt könnyen ki lehet javítani. A 4 aknából az összegyűjtött talajvíz szivattyúzással távolítható el. A 8—10b ábrákon tüntettük fel az akár a 7 ejtőkutakba, akár az 5 víztelenítő járatokba helyezhető találmány szerinti szűrőszerkezet egy előnyös kiviteli 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
