173215. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inzulin, inzulin-analógok és inzulin- származékok előállítására
7 173215 A-lánc-szuifonát [a szintézis kitermelése: 65%, a szulfitolízisé: 28%j a természetes inzulinból előállított vegyülettől elektronikus úton nem különböztethető meg. b) Na-Boc-B-lánc-S-diszulfonát A marha-inzulin-B-láncot Hoppe Seyler Z. Physiol. Chem. 348, 1355 (1967) és 352, 419 (1971) cikkekben leírt, valamint Merrifield: Biochemistry 3, 1385 (1964) cikkében leírtak szerint állítjuk elő, kiindulva 1% divinilbenzollal térhálósított polisztirolgyantából. lizint Boc—Lys (Pht)-ONp alakjában alkalmazzuk, és minden további aminosavat ugyancsak Boc-nitrofenil-észterré alakítunk, az oldalláncokon levő további karboxil-csoportokat — Merrifield előírásaival analóg módon — benzil-észterré, és a szerin és tirozin hidroxil-csoportjait benzil-éterré alakítjuk. A cisztein szulfhidril-csoportját az S-terc-butilmerkapto-csoporttal védjük (Peptides 1969, North Holland Publishing Com-, Amsterdam 1971. 30. oldal). Minden kondenzációs lépést 1-hidroxi-benzotriazol jelenlétében a „Chemistry and Biology of Peptides” (1972) könyv 343. oldalán leírtakkal analóg módon végzünk, hogy növeljük a reakciósebességet és a szabad amino-csoportok peptid-kapcsolásának a specificitását. A szintézis befejezése után a B-láncot ismert módon fluorhidrogénsawal lehasítjuk a gyantáról. Kitermelés 55%, az első aminosavra az AlaB30-ra vonatkoztatva, 3,6 g (1 millimól) még S-védett Ne B2 9-Pht-B-láncot feloldunk 100 ml dimetilformamidban és egy óra leforgása alatt szobahőmérsékleten 390 mg (1,2 millimól) Boc-Ala-ONp-vel reagáltatjuk, 135 mg 1-hidroxi-benzotriazol jelenlétében. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, míg 10 ml térfogatnyi reakcióelegy marad vissza, majd etilacetátot adunk hozzá, és így 3,5 g Boc-Ala-S-terc-butilmerkapto-Ne-Pht-B-láncot kapunk. A ftaloil-csoport lehasítása végett a vegyületet feloldjuk 100 ml 80%-os fenolban, és 4 ml hidrazinhidrát hozzáadása után 16 órán keresztül 40 °C-on melegítjük a reakcióelegyet. Ezután leválasztjuk a ftaloil-csoporttól mentes vegyületet egy liter izopropanol-éter-eleggyel (1+5). 3,3 g terméket kapunk. A diszulfonáttá alakítást az la példával analóg módon végezzük. Kitermelés: 3,0g. Analóg módon állítjuk elő az Na-Boc-Gly-B-lánc-S-diszulfonátot. ej A híd-reagens előállítása 1. C. 1. Di-Boc-L-lantionin 3,5 g Uantionint feloldunk 30 ml vízben és 20 ml dioxánban és hozzáadunk 7 ml Boc-azidot. A reakcióelegy pH-ját beállítjuk 10-re és ezt a pH-t tartjuk pH - megliatározó készülék segítségével 4 órán keresztül, 55 °C-on. Ezután etilacetáttal extraháljuk, lehűtjük az extraktumot 4 °C-ra, koncentrált citromsav-oldattal megsavanyítjuk, nátriumszulfát fölött szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot feloldjuk forró etüacetáíban. az oldathoz kezdődő zavarosodásig petrolétert adagolunk és lassan lehűtjük. Eközben 2,3 g di-Boc-L-lantionin válik le. Op.: 142—144 °C (bomlás közben). 1. C.2. Di-Boc-L-lantionin-bisz-4-nitrofenil-észter 1 g l.C.l. szerinti di-Boc-vegyületet 0,8 g 4-nitrofenollal együtt feloldjuk 15 ml tetrahidrofuránban. Hozzáadunk 1,1 g DCC-t (diciklohexilkarbodiimidet), 4 órát keverünk szobahőmérsékleten, leszűrjük a kiváló karbamidot és az oldószert vákuumban bepároljuk. A maradékot izopropanolból átkristályosítjuk. Kitermelés: 1,2 g, op.: 161—163 °C (bomlás közben). 1. C.3. Di-Boc-L-iantionin-bisz-N-hidroxiszukcinimid-észter Az 1. C.2.-ben leírtakkal analóg módon 1 g 1. C.l. szerinti di-Boc-vegyületből, 0.61 g N-hidroxiszukcinimidból és 1,1 g EÍCC-ből tetrahidrofuránban, izopropanolos erélyes főzés útján előállítjuk a cím szerinti di-aktívészter 1,01 g-ját, op.: 178—179 °C (bomlás közben). 8 1. C.4. Di-Boc-2,6-diamino-mezo~pimelinsav-bisz-2,4,5-tríklórfenil-észter 0,9S g di-Boc-a, e-diamino-mezo-pimelinsavat — a Bull. Soc. Chim- France Iol3 (1965) cikk szerint előállítva — az 1. C.2-ben leírtakkal analóg módon 0,8 g 2,4,5-triklórfenollal és 1,1 g DCC-vel reagáltatva tetrahidrofuránban, megkapjuk a cím szerinti di-aktívészter 1,0 g-ját. Op.: 156—159 °C (bomlás közben). 1 .C.5. Di-Boc-2,7-diaminoparafasav-bisz-2,4,5-triklórfenil-észter A 2,7-diaminoparafasav diasztereomer-keveréket Hoppe Seyler Z. Physiol. Chem. 92 (1905) cikk szerint állítjuk elő. Az N,N’-di-Boc-2,7-diaminoparafasavat a szokásos módon Boc-aziddal szintetizáljuk (op.: 175—177 °C). A megfelelő 2,4,5-triklórfenil-észtert a Helv. Chim. Acta 1609 (1963) cikk általános előírásai alapján állítjuk elő N,N’-di-Boc-2,7-diaminoparafasavból, DCC-ből és 2,4,5-triklórfenolból dimetilformamidban. Op.: 198—201 °C. 1 .C.6. Di-Boc-2,8-diaminoazelainsav-bisz-2,4,5- -triklórfenil-észter Az előállítást az l.C.5-ben leírtakkal analóg módon végezzük, azzal a különbséggel, hogy N,N’-di-Boc-2,8-diaminoazelainsavból indulunk ki. Op.: 192—195 °C. 1 .C.7. Di-Boc-2,9-diaminoszebacinsav-bisz-2,4,5- -triklórfenilészter Az előállítást az l.C.5.-ben leírtakkal analóg módon végezzük el, csak azzal a különbséggel, hogy N,N’-di-Boc-2,9-diaminoszeacinsavból indulunk ki. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
