173208. lajstromszámú szabadalom • Tősínrögzítő sínváltóművekhez
3 173208 4 feltétele természetszerűleg az, hogy a rugó-tartókengyel szárvégeit a csörlőszerű segédkészülék segítségével történt összenyomás útján előzőleg a váltósínszék nyúlványainak reteszelőtartományából eltávolítottuk. A csörlőszerű segédkészüléknek a szárvégekre történő ráhelyezhetősége érdekében a váltósínszéket lényegében egymással szemben fekvő oldalsó tartományaiban olyan kivágásokkal is el kell látni, amelyek a segédkészülék megfelelő kialakítású támadófelületeinek behelyezését lehetővé teszik. A fentiekből jól érzékelhető, hogy az ismert megoldás esetében a rugó-tartókengyel kiszerelési műveletének időigénye még a már önmagában ráfordításigényes beszerelési művelet időigényét is messze meghaladja. A rugóacélból kialakított rugó-tartókengyel szerkezeti anyagának keménysége nagyobb, mint a váltóhosszlemez keménysége. Ebből adódik az a további jelentős hátrány, természetszerűleg az, hogy a rugótartókengyel szárvégeit a csörlőszerű segédkészülék formai kiképzése következtében a rugó-tartókengyel kengyelszárvégei a váltóhosszlemezbe be- és kiszerelés közben mélyen berágódnak. Ennek következtében tehát olyan mélyedések keletkeznek, amelyekben víz gyűlik össze, amely az üzemidő során fokozott mértékű korróziót eredményez. A találmány célját a fenti ismert tősínrögzítéssel járó, elsősorban szereléstechnikai hiányosságok kiküszöbölése képezi. Ennek kapcsán a találmány közvetlen célja a bevezetőben említett jellegű olyan tősínrögzítés kialakítása, amelynél a rugó-tartókengyelek feszültségmentes állapotban be- és kiszerelhetők, és amelynél a tősínek merev rögzítéséhez szükséges előfeszítés egyszerű eszközökkel példaképpen valamely egykarú emelő segítségével hozható létre és szüntethető meg. A fenti célt olyan tősínrögzítés kialakításával érjük el, amelynél a váltósínszék hátsó végén a találmány értelmében a gerincével elöl a síntalpra felfekvő, középen a váltósínszék kimunkálásának felső határolófelületére feltámaszkodó rugó-tartókengyel egy-egy kengyelszárvégének előfeszített befogadására alkalmas ülékek vannak a váltóhosszlemez felső síkja fölött kiképezve. A fenti, találmány szerinti tősínrögzítés célszerű kiviteli alakjánál az ülékek a váltósínszék hátsó végére csatlakozó oldalnyúlványok belső oldalain vannak kimunkálva, és ugyanakkor a rugó-tartókengyel kengyelszárvégeinek megtámasztására alkalmas, a tősín felé mutató végütközőfelületekkel is el lehetnek látva, amelyek a rugótartókengyeleknek a tősín síntalpáról való lecsúszását akadályozzák meg. A találmány szerinti tősínrögzítés másik előnyös kiviteli alakjánál az ülékek a váltóhosszlemez fölött meghatározott távolságban a váltósínszék oldalnyúlványaiban vannak kiképezve, és alsó felületeiknek a váltóhosszlemeztől mért távolsága legalább a terheletlen, feszültségmentes állapotú rugó-tartókengyel magasságával egyenlő. Ily módon a rugó-tartókengyel a lehető legkisebb erőráfordítással helyezhető be a váltósínszékbe mindaddig, amíg a kengyelszárvégek nincsenek az ülékekbe behelyezve. Ugyanez érvényes a rugó-tartókengyel kihúzását illetően is. A váltósínszék oldalnyulványai a találmány szerinti megoldás további jellemzőjének értelmében az ülékekkel szomszédos tartományokban kitörésekkel is 2 elláthatók. A váltóhosszlemezen a tősín síntalpa mellett a váltósínszék kimunkálásának tősínfelöli tartományában oldalsó nyúlványokkal a váltósínszék megfelelő alakú könnyítéseiben rögzített vezetőék is elrendezhető. E vezetőék alkalmas arra, hogy a rugótartókengyelt a váltósínszék kimunkálásába való behelyezésekor mintegy kényszerpályán a tősín síntalpának felső felületére vezesse fel. A vezetőéknek és a váltósínszéknek egymástól független, különálló munkadarabként történő kialakítása és előállítása a váltósínszék gyárthatóságát jelentősen leegyszerűsíti és annak gazdaságosságát növeli. A találmány értelmében célszerű továbbá, ha a váltósínszék kimunkálásának középtartományában az ülékekre történő beemelésük közben a kengyelszárvégek megvezetésére alkalmas, előnyösen a kimunkálás felső határolófelületén kialakított bütykökkel van ellátva, valamint ha a rugó-tartókengyel legalább a kengyelszárvégek tartományában széttartóan van kialakítva. A fentiek előnyösen biztosítják a kengyelszárvégeknek az ülékekre történő könnyű, gyors és biztos beemelését, amit tovább javít azon találmány szerinti jellemező, amelynek értelmében a terheletlen, feszültségmentes rugó-tartókengyel szélessége a váltósínszék kimunkálásának átmenő szélességénél, azaz legszűkebb keresztmetszeti nyílásánál kisebb. Előnyösnek bizonyult továbbá a találmány szerinti tősínrögzítésnél, ha a váltósínszék alsó felületén dudorokat alakítunk ki, amelyek révén a váltósínszéket a váltóhosszlemezen dudorhegesztéssel rögzítjük. Ez utóbbi jellemző a találmány szerinti tősínrögzítés különösen egyszerűen és előnyösen előállítható kiviteli alakját eredményezi. A találmány szerinti tősínrögzítés lényegét az alábbiakban egy célszerű példaképpeni kiviteli alak kapcsán a mellékelt rajz alapján részletesen is leírjuk, ahol az 1. ábra a tősínrögzítés oldalnézete részben metszve, a 2. ábra az 1. ábra szerinti tősínrögzítés felülnézete, a 3. ábra az 1. és 2. ábrákon feltüntetett tősínrögzítés a III nyíl szerinti nézete a tősín elhagyásával, a 4. ábra az 1. ábra szerinti tősínrögzítés feszültségmentes rugó-tartókengyellel metszetben ábrázolva, az 5. ábra pedig a tősínrögzítés 2. ábrának megfelelő felülnézete némileg eltérő formai kiképzésű rugótartókengyel alkalmazásával. Az 1. és 2. ábrákon látható, hogy 1 tősín 2 síntalpa az 1 tősín külső oldalán 4 bordák lehorgonyzóit 5 szorítócsavarral kapcsolódó és 6 anyával szorítható 7 feszítőkengyellel lapos 3 váltóhosszlemezre van felerősítve. A 3 váltóhosszlemez önmagában ismert módon példaképpen csavarkötéssel talpfához rögzíthető Az 1 tősín belső oldalán az ábrákon nem feltüntetett csúcssín 8 sínszéke van a 3 váltóhosszlemezre példaképpen 9 dudorok révén dudorhegesztéssel felerősítve. A 8 váltósínszék az 1 tősín 2 síntalpának belső része fölé nyúlik be. Alulsó oldalán a 8 váltósínszék 10 kimunkálással van kialakítva, amely egészen a 2 síntalp belső részének felülről takart 11 tartományáig nyúlik, és az 1 tősínnel ellentétes végén 13 oldalnyúlványokkal határolt 12 kivágással rendelkezik- A 10 kimunkálásban 25 bütyök van kialakítva, amely a 17 rugó-tartőkengyel befeszülését a 19 kengyelszárvégeknek oldalirá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
