173208. lajstromszámú szabadalom • Tősínrögzítő sínváltóművekhez
173208 6 nyú, előfeszítéssel történő beemelésekor megakadályozni hivatott. A 13 oldalnyúlványok végtartományaiban azok belső oldalain oldalanként egy-egy 15 végütközőfelületekkel kialakított 14 ülék van a 3 váltóhosszlemez felett 16 távolságban kimunkálva. A 12 kivágáson keresztül a 8 váltósínszék 10 kimunkálásába feszültségmentes állapotban tolható be a 17 rugó-tart ókengyel mindaddig, míg 18 gerince a 10 kimunkálás 11 tartományában a 12 síntalp belső része fölé kerül és ott felütközik. Ekkor a 20 kengyelszárak 19 kengyelszárvégei a 14 ülékek mellett, az utóbbiak alatt 16 távolságban helyezkednek el. Valamely egyszerű emelőszerű szerszámmal, példaképpen a 13 oldalnyúlványokra feltámasztott feszítőrúddal a 20 kengyelszárak 19 kengyelszárvégeit beemeljük a 14 ülékekre. Ennek eredményeként a 17 rugó-tartókengyel 18 gerince a 2 síntalp belső részének felső felületére fekszik fel, másrészt a 20 kengyelszárak mintegy középtartományukban a 10 kimunkálás felső határolófelületére a 25 bütyök ellenében támaszkodnak fel. A felfelé domborúan boltozott 17 rugó-tartókengyel a 19 kengyelszárvégeknek a 3 váltóhosszlemeznél magasabban kialakított 14 ülékekbe történő beemelése következtében erősen előfeszített állapotba kerül, és 18 gerince a 2 síntalp belső peremét kielégítően nagy erővel a 3 váltóhosszlemezre szorítja fel. A 17 rugótartókengyel példaképpen rázkódás következtében történő elmozdulásának és a 18 ülékekből való kiugrásának megakadályozása érdekében a 19 kengyelszár - végek a 13 oldanyúlványok 15 végütközőfeiületeire fekszenek fel, és helyzetük ily módon mindenirányú elmozdulás ellen biztosított. A 2. ábrán látható módon a 17 rugó-tartókengyel 20 kengyelszárai oldalirányban többszörösen hajlítottak, és így, illetve ennek következtében a 17 rugó-tartókengyel elülső vége felülről behelyezhető a 8 váltósínszék 12 kivágásába, majd vízszintes irányban betolható a 10 kimunkálásba. A 20 kengyelszárak széttár - tóan kiképzett 19 kengyelszárvégei csak a 17 rugó-tartókengyel teljes mértékben betolt helyzetében kerülnek még mindig feszültségmentes állapotban a 14 ülékek mellé, ahonnan a már korábban leírt módon a tartófeszítés egyidejű létrehozásával a 14 ülékekbe beemelhetők. A 17 rugó-tartókengyel 5. ábrán látható kialakításnál a mintegy U alakú 18 gerinchez csatlkozó 20 kengyelszárak csupán egyszer vannak kifelé hajlítva oly módon, hogy távolságuk a 19 kengyelszárvégek felé haladva folytonosan és fokozatosan növekszik. Ez utóbbi kialakítású 17 rugó-tartókengyelek is behelyezhetek felülről a 12 kivágáson keresztül a 8 váltósínszék 10 kimunkálásába, és az előbbiekhez hasonló módon ezután feszítés nélkül tolhatok be az 1 tősín 2 síntalpa fölé mindaddig, míg a 19 kengyelszárvégek a 14 ülékek mellé kerülnek. A 19 kengyelszárvégek ez esetben is egyszerű megemelés útján helyezhetők be a 14 ülékekbe, ezzel egyidejűleg megtörténik előfeszítésük, amelynek következtében 18 gerincük a 2 síntalpat a 3 váltóhosszlemezre kellő biztonsággal és erővel szorítja fel. A 17 rugó-tartókengyel kiszerelése a fentiekben vázolt művelettel analóg módon, de fordított sorrendben történik, melynek során elsőként egyszerű feszítővas segítségével a 19 kengyelszárvégeket a 14 ülé5 kekből kiemeljük. Ezután a 17 rugó-tartókengyel feszültségmentes állapotba kerül, és könnyűszerrel kihúzható a 8 váltósínszék 10 kimunkálásából. A 17 rugó-tartókengyel 18 gerincének a 2 síntalpra történő könnyű és akadálymentes felvezetése érdekében a 3 váltóhosszlemezen a 10 kimunkálás tősínoldali 11 tartományában 21 vezetőék rendezhető el. E 21 vezetőéket nem szükséges a 3 váltóhosszlemezen külön rögzíteni, hanem elégséges, ha azt 22 nyúlványai segítéségével a 8 váltósínszék megfelelő alakú 23 könnyítéseiben formazáró módon rögzítjük. Tekintettel arra, hogy a 8 váltósínszék 9 dudorai révén előnyösen dudorhegesztéssel a 3 váltóhosszlemezzel elmozdulásmentesen van összekötve, biztosított egyben a 21 vezetőék elmozdulásmentes rögzítése is. Az 1. ábrán érzékeltetett módon a 8 váltósínszék 13 oldalnyúlványai 24 kitörésekkel is elláthatók, és így a 17 rugó-tartókengyel 20 kengyelszárai oldalról is behelyezhetők a 14 ülékekbe. Természetszerűleg érvényes ez a kiszerelés műveletére is. Ugyanakkor szükség esetén a 17 rugó-tartókengyel alá e 24 kitöréseken keresztül az előfeszítést növelő járulékos támasztóékek is beüthetők. A 24 kitörések ugyanakkor a korróziónak kitett felületet is csökkentik. A fentiekben részletesen ismertetett találmány szerinti tősínrögzítéshez a váltósínszékekhez általában alkalmazott méretű váltóhosszlemezek alkalmazhatók, mert a talpfacsavarok nem akadályozzák a rugótartókengyel be-, illetve kiszerelését. Különös jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a rugó-tartókengyelek szerelése speciális készülékek alkalmazásának szüksége nélkül bármely egyszerű emelőrúd, példaképpen a vágányépítésnél amúgyis széles körben használt feszítőrúd segítségével végezhető. Szabadalmi igénypontok 1. Tősínrögzítés sínváltóművekhez, amelynél a tősín a váltóhosszlemezen a csúcssín síntalp fölé benyúló, alul hátrafelé nyitott kimunkálással ellátott váltósínszéke mellett van elrendezve és külső oldalán szorítólemezekkel vagy feszítőkengyelekkel, míg belső oldalán a váltósínszék kimunkálásában elhelyezett, a síntalpra ráfeszíthető rugó-tartókengyellel van rögzítve, azzal jellemezve, hogy a váltósínszék (8) hátsó végén a gerincével (18) elől a síntalpra (2) felfekvő, középen a váltósínszék (8) kimunkálásának (10) felső határolófelületére feltámaszkodó rugó-tar tóken gyei (17) egyegy kengyelszárvégének (19) előfeszített befogadására alkalmas ülékek (14) vannak a váltóhosszlemez (3) felső síkja fölött kiképezve. 2. Az 1. igénypont szerinti tősínrögzítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ülékek (14) a váltósínszék (8) hátsó végére csatlakozó oldalnyúlványok (13) belső oldalain vannak kimunkálva. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tősínrögzítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy ülékei (14) a rugó-tartókengyel ( 17) kengyelszárvégeinek ( 19) megtámasztására alkalmas, a tősín (1) felé mutató végütközőfelületekkel (15) vannak ellátva. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti tősínrögzítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ülékek (14) a váltóhosszlemez (3) fölött meghatározott távolságban (16) a váltósínszék (8) oldalnyúlványai-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
