173208. lajstromszámú szabadalom • Tősínrögzítő sínváltóművekhez
magvar NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 173208 Bejelentés napja: 1972. X. 27. (HE-622) Nemzetközi osztályozás: E 01 B 7/20 Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság: 1971.X. 27. (P 21 53 534. 2) ORSZÁGOS Közzététel napja: 1974. II. 28. *• TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. V. 31 * 1 !5 Heim Armin oki. mérnök, Kreuzlingen, Svájc Tősínrögzítés sínváltóművekhez 1 A találmány tárgya tősínrögzítés sínváltóművekhez, amelynél a tősín a váltóhosszlemezen a csúcssín síntalp fölé benyúló, alul hátrafelé nyitott kimunkálással ellátott váltósínszéke mellett van elrendezve, és külső oldalán szorítólemezekkel vagy feszítőkengyelekkel, 5 míg belső oldalán a váltósínszék kimunkálásában elhelyezett, a síntalpra ráfeszíthető rugó-tartókengyellel van rögzítve. Ismertté vált megoldás szerint sínváltóművek csúcssíneinek váltósínszékeit, amelyek a tősín síntalpa fölé 10 nyúlnak be, alsó oldalukon hátrafelé nyitott olyan kimunkálással látják el, amelybe megfelelő alakos elemek helyezhetők be. Ismeretes továbbá, hogy az ilyen bemunkálással ellátott váltósínszékbe rugó-tartókengyeleket helyeznek be oly módon, hogy azok a tősín 15 síntalpát belső oldalán megfelelő előfeszítés után a váltóhosszlemezre mereven felszorítják. A tősín és a váltóhosszlemez közötti merev szorító kapcsolat létrehozása érdekében a fenti ismert tősínrögzítésnél a lényegében U alakú rugó-tart ókengyelt 1 * * * * * * * * * * * * * * * * * * 20 ékalakban kiképzett szerkezeti elem mentén tolják fel a síntalpra oly módon, hogy az előfeszített véghelyzetében gerincrészével a sín talpra, míg középtartományában a váltósínszék alsó felületén kialakított dudorra támaszkodik fel. 25 A fenti ismert tősínrögzítés hátránya, hogy a rugótartókengyel beépítése és kiszerelése külön e célra kialakított segédkészülékek alkalmazását teszi szükségessé, s ugyanakkor meglehetősen időigényes műveletet képvisel. Ezen túlmenően az alsó felületén kikép- 30 173208 2 zendő dudor következtében a váltósínszék előállítása is ráfordításigényes, s így gazdaságtalan. A rugó-tartókengyel beszerelését a fenti elterjedt megoldásnál úgy végzik, hogy azt előzőleg valamely szerelőműhelyben a váltósínszék kimunkálásába csak olyan mélységig tolják be, hogy a szerelés színhelyén a tősín síntalpa még akadálytalanul helyezhető be a váltósínszék alámetszésébe. Ezután a rugó-tartókengyelt hátsó szárvégeire mért kalapcsütésekkel beütik a váltósínszék kimunkálásába mindaddig, míg a szárvégek a váltósínszék hátsó végén kialakított nyúlványok mögé beugorva reteszelt helyzetbe kerülnek, és ugyanakkor a rugó-tartókengyel gerincrésze az előfeszítés következtében a síntalpat megfelelő erővel a váltóhosszlemezre szorítja fel. A fentiekben leírt beépítési művelettel szemben a rugó-tartókengyel kiszerelése fokozott nehézségekkel jár, mivel e művelet a csúcssín beszerelt állapotában nem végezhető el. Ez utóbbi különösen akkor hátrányos, ha teljes mértékben behegesztett csúcssíneket alkalmaznak. A fenti ismert tősínrögzítés szerelési műveleteihez egyrészt olyan csörlőszerű készülék alkalmazása szükséges, amellyel a rugó-tartókengyel szárait oly mértékben összenyomják, hogy az a váltósínszék kimunkálásában akadálymentesen eltolható. A rugótartókengyel kiszereléséhez továbbá még egy horogszerű szerszám is szükséges, amely a váltósínszék elülső végében kialakított kivágásba behelyezhető, és amellyel a rugó-tartókengyel kitolásához szükséges erő a kengyel gerincrészére kifejthető. A kitolás elő
