173072. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2-(1,3-ditia-2-ciklopnetil)-etil)-dioxa-spiro-alkán származékok előállítására

13 173072 14 kítjuk át a (IX) általános képletű alkoholokká. Az olefinek ilyen ún. hídrobórozását H. C. Brown „Hyd­­roboration” (W. A. Benjamin, Inc., 1962) c. munkája, valamint az „Organic Reactions” (John Wiley & Sons, Inc., New York, London, 1963) 13. kötetének 2-54. oldalai ismertetik részletesen. Az említett hidrobórozási reakció két lépésben megy végbe, először egy boránt addícionálunk az olefines kettőskötésre; bóránként például diborán, di­­alkil-boránok, mint bisz-(3-metil-2-butil)-borán vagy 9-bora-biciklo[3,3,l ]-nonán, vagy pedig monoalkil­­-boránok, mint 2,3-dimetil-2-butil-borán jönnek te­kintetbe. Oldószerként ehhez a reakcióhoz a boránokkal szemben kémiailag közömbös oldószerek alkalmaz­hatók. Különösen előnyösek az éterek, mint dietil­­éter, tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxi-etán vagy dietilén­­glikol-dimetiléter. A boránnak a (XXVII) általános képletű olefinre történő addíciója — 20 °C és + 60 °C közötti, előnyö­sen 0 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten, 15 perctől 10 óráig terjedő reakcióidővel történhet. A reakciót célszerűen közömbös gázlégkörben, például nitrogén­vagy argon-légkörben folytatjuk le. A reakció termékeként kapott szerves bórvegyüle­­teket azután nátrium-hidroxid-oldatnak és ezt köve­tően hidrogén-peroxidnak a hozzáadása útján oxidál­juk. Ezt 0 °C és 80 °C közötti, előnyösen 20 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Különösen elő­nyös, ha 3 n nátrium-hidroxid-oldatot és 30%-os hid­­rogén-peroxidot alkalmazunk a reakció lefolytatására. Az oxidáció befejezése után valamely vízzel nem elegyedő oldószert, például dietilétert adunk a reak­­cióelegyhez, a vizes fázist előnyösen nátrium-klorid­­dal vagy ammónium-szulfáttal telítjük, a szerves oldó­szeres fázist elkülönítjük, szárítjuk és bepároljuk a reakciótermék elkülönítése céljából. A kapott nyers reakcióterméket kívánt esetben kromatográfiai úton vagy desztilláció útján tisztíthatjuk. A fenti módon kapott (IX) általános képletű alko­holokat azután az eljárás d/4.—d/6. lépéseiben az elő zők során már ismertetett módon alakítjuk át az (I) általános képletű végtermékké. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vegyületek értékes kiindulási anyagok a természetben elő nem forduló prosztaglandinok előál­lítására. így például az alábbi módon állíthatunk elő ezekből a vegyületekből prosztaglandin-analógokat: Az (I) általános képletű vegyületeket valamely (XXVIII) általános képletű foszfonáttal a Horner- Emmons—Wittig-reakció szerint reagáltatjuk és így a (XXIX) általános képletű telítetlen ketonokhoz ju­tunk. Ezeket valamely komplex fém-hidriddel, pél­dául valamely alkálifém-bórhidriddel redukáljuk, amikoris a ketocsoport 15-hidroxil-csoporttá alakul át, majd savas katalizátor, például p-toluolszulfonsav jelenlétében dihidropiránt addícionáltatunk a vegyü­­letre és így a (XXX) ált a lános képletű tetrahidropira­­niléter-származékokhoz jutunk. A kapott (XXX) álta­lános képletű vegyületeket metil-jodiddal reagáltatjuk acetonban, kalcium-karbonát hozzáadásával, 50 °C körüli hőmérsékleten történő melegítés útján; így a (XXXI) általános képletű aldehidek képződnek. Eze­ket a 4-karboxipropil-trifenil-foszfónium-brónádból nátrium-hidrid dimetil-szulfoxidos oldatában, Witting [J. Org. 28,1128 (1963)] szerint kapott iliddel reagál­tatjuk, amikoris a megfelelő (XXXII) általános képle­tű karbonsavat kapjuk, amelyből a két éter-védőcso­portot kíméletes savas hidrolízissel, 20-50 °C hőmér­sékleten lehasítjuk; ezt a reakciót vagy egy lépésben végezzük 10%-os vizes oxálsav jelenlétében, vagy pe­dig két lépésben, előbb körülbelül 2%-os vizes-alko­holos oxálsawal, szobahőmérsékleten történő kezelés­sel, majd ezt követően aceton és p-toluolszulfonsav jelenlétében történő melegítéssel. A leírt vagy ehhez hasonló módon szintetizált ve­gyületek különösen spazmogén, illetőleg spazmoliti­­kus tulajdonságaikkal, elsősorban bronchus-tágító és vérnyomáscsökkentő hatásaikkal tűnnek ki, ugyanak­kor a természetes E-, F- és A-prosztaglandinokhoz képest lényegesen nagyobb stabilitást mutatnak. E tulajdonságaik alapján ezek a termékek ig e n előnyö­sen alkalmazhatók gyógyszerekként. A ia] Jlmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli mód­jait kcceiebbről az alábbi példák szemléltetik; meg­jegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa a) 3-(2-Acetoxi-1 -ciklopentenil)-propionsav-metil­­észter 85 g (0,5 mól) 3-(2-oxo-cikbpentil)-propionsav­­-metilészter és 75 g (0,75 mól) izopropenil-acetát elegyét 1 g p-toluolszulfonsav hozzáadásával, nedves­ség kizárásával forraljuk és a reakció folyamán felsza­baduló acetont egy oszlopon keresztül ledesztillljuk. Körülbelül 6 óra múlva 50 °C alatti hőmérsékleten már további anyag nem desztillál ít. A reakcióelegyet lehűlni hagyjuk, majd keverés köz ien beöntjük hexán és telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat két­fázisú elegyébe. További 10 perces keverés után a szerves oldószeres fázist elkülönítjük, szárítjuk és le­desztilláljuk. A termékként kapott 3-(2-acetoxi-l-cik­­lopentenil)-propionsav-metilészter 0,6 mm Hg nyomá­son 84-90 °C-on forr. Hozam: 89 %. NMR: 3,7 ppm (3H, szingulett); 2,15 ppm(szingu­­lett). b) 3-(2-Oxo-5-ciklopenten-l-il)-propionsav-metil­­észter. bi) 97 g (0,46 mól) 3-(2-acetoxi-l-ciklopentenil)­­-propionsav-metilészter, 370 ml kloroform, 500 ml víz és 47 g kalcium-karbonát elegyébe 0 °C hőmérsék­leten, keverés közben, 45 perc alatt becsepegtetjük 75 g (0,47 mól) bróm 125 ml szén-tetrakloriddal készí­tett oldatát. A reakcióelegyet további 30 percig kever­jük, majd a szerves oldószeres fázist elkülönítjük és először híg, vizes nátrium-tioszulfát-oldattal, majd te­lített, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A kapott olajszerű maradékot 125 ml abszolút (Úmetil-formamídban oldjuk és ezt az olda­tot hozzáadjuk 82 g lítium-bromid és 80 g lítium­­-ka rbonát 900 ml abszolút dimetil-formamiddal ké­szített oldatához. Az elegyet 30 percig forraljak visszafolyató hűtő alkalmazásával, majd lehűlés után 2,5 liter jeges vízbe öntjük. Az elegyet hűtés közben, 5 n sósav hozzáadása útján 2 pH-értékre állítjuk, majd 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom