173072. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2-(1,3-ditia-2-ciklopnetil)-etil)-dioxa-spiro-alkán származékok előállítására

5 173072 6 az elkülönített szerves oldószeres fázis mosása és be­­párlása útján különítjük el a kívánt brómketont. Az így kapott nyers reakcióterméket célszerűen további tisztítás nélkül vetjük alá a következő dehid­­rohalogénezési reakciólépésnek. A (IV) általános képletű halogénketonokat egysze­rű módon is előállíthatjuk az a/2’ eljárásváltozat értel­mében úgy, hogy a (II) általános képletű ketoésztere­­ket közvetlenül reagáltatjuk valamely halogénezőszer­­rel, például elemi halogénnel, előnyösen klórral vagy brómmal, valamely hipohalogenittel, például nátrium­­-hipobromittal, valamely N-halogén-imiddel, például N-klór-szukcinimiddel vagy N- bróm-szukcinimiddel, vagy különösen előnyösen szulfuril-kloriddal. Ezt a reakciót oldószer alkalmazása nélkül is lefoly­tathatjuk, előnyösen azonban valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer jelenlétében dol­gozunk; oldószerként például valamely szénhidrogén, mint pentán vagy ciklohexán, valamely halogénezett szénhidrogén, mint szén-tetraklorid, kloroform vagy 1,2-diklór-etán, vagy pedig valamely rövidszénláncú karbonsav, mint ecetsav alkalmazható. A reakciót adott esetben valamely savmegkötöszer, például nát­­rium-hidrogén-karbonát vagy kalcium-karbonát jelen­létében folytathatjuk le. A halogénezési reakciót — 50 °C és + 100 °C kö­zötti, előnyösen — 10 °C és + 30 °C közötti hőmér­sékleten folytatjuk le. Az eljárás e lépésének egyik előnyös foganatosítási módja esetében úgy járunk el, hogy valamely (II) általános képletű észter szén-tetrakloriddal készített oldatához 0 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten szul­­furil-kloridot csepegtetünk, majd a gázfejlődés meg­szűnése után a reakcióelegyet bepároljuk. A maradé­kot valamely vízzel nem elegyedő oldószerben oldjuk és vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal semleges­re mossuk. Az oldat bepárlása útján kapjuk azután a nyers klór-ketont, amelyet célszerűen további tisztítás nélkül használunk fel a következő reakcióiépésben. Az eljárás a/3. lépésében, hidrogén-halogenidnek a (IV) általános képlett; halogénketonokból való lehasí­­tása során savmegkötőszerként például szerves vagy szervetlen bázisok, mint alifás vagy heterociklusos aminok, például trietil-amin, etil-diciklohexil-amin, N,N-dimetil-anilin, N-fenil-morfolin, 1,5-diaza-bicik­­lo[3,4,0]nonén-5, piridin, kinolin, kollidin, hidrazi­­nok, mint tetrametil-hidrazin vagy dinitrofenil-hidra­­zin, alkoholátok, mint nátrium-metilát vagy kálium­­terc-butilát, amidok, mint nátrium-amid, hidridek, mint nátrium-hidrid, foszfinok, mint trifenil-foszfin, foszfitok, mint trimetil-foszfitok, fém-oxidok, mint ezüst-oxid, bázisok, ioncserélők vagy szerves vagy szervetlen savak sói, mint nátrium-acetát, benzil-tri­­metilammónium-mezitoát, kálium-karbonát, kalcium­­karbonát, nátrium-hidrogén-karbonát, nátrium-fosz­fát, továbbá halogenidek, mint nátrium-fluorid, tetra­­etil-ammónium-klorid, lítium-klorid vagy lítium-bro­­mid alkalmazhatók. A dehidrohalogénezési reakciót valamely erre alkal­mas oldószer jelenlétében vagy oldószer alkalmazása nélkül folytathatjuk le. Oldószerként alifás vagy aro­más szénhidrogének, például petroléter, ciklohexán vagy benzol, halogénezett szénhidrogének, például di­­klór-metán, szén-tetraklorid, tetraklór-etilen, éterek, például dietiléter, dioxán vagy tetrahidrofurán, rövid­szénláncú alkoholok, például etanol, észterek, például etil-acetát, ketonok, például aceton, nitrilek, például acetonitril alkalmazhatók; alkalmazhatunk továbbá erre a célra a bázisként jelenlevő fent említett halogé­nekkel való kombinációban aprotikus, előnyösen di­­poláris oldószereket, például dimetil-formamidot, di­­metil-szulfoxidot, szulfolánt, N-metil-pirrolidont vagy hexamtil-foszforsav-triamidot is. A reakciót — 30 °C és 150 °C közötti, előnyösen 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Az eljárás e lépésének egyik előnyös foganatosítási módja esetében a hidrogén-halogenidet valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, például ben­zolban vagy szén-tetrakloridban trietil-aminnal hasít­juk le, 10-15 °C hőmérsékleten. A reakcióelegyet ezután vízzel és híg ecetsavval mossuk, majd a vegyü- 1 etet desztilláció útján különítjük el a reakcióelegy­­ből. A kapott termék csekély mennyiségben tartal­mazza a (II) általános képletű telített ciklopentanon­­származékot is, amelyet azonban a következő reak­ciólépésben történő desztüiáció során könnyen elkü­löníthetünk. Az a/4. reakciólépésben, a (VI) általános képletű nitrilek előállítása során ciánhidrogént addícionálta­­tunk bázisos katalizátor jelenlétében az (V) általános képletű a,^-telítetlen ketonra. Ciánhidrogén-forrás­­ként e reakcióhoz cianidok, például nátrium- vagy kálium-cianid alkalmazhatók, előnyösen a molárisán egyenértékű mennyiségnél valamivel kevesebb sav je­lenlétében, hogy a reakcióközeg bázisos maradjon. Különösen jól alkalmazható cián-hidrogénsav vagy valamely ciánhidrin, például aceton-ciánhidrin, bázi­sos katalizátor, mint nátrium-cianid, kálium-karbonát, valamely alkálifém-alkoholát, mint nátrium-metilát, vagy pedig valamely bázisos ioncserélő jelenlétében. A reakciót oldószer alkalmazása nélkül vagy va­lamely alkalmas oldószer jelenlétében folytathatjuk le. Oldószerként szénhidrogének, mint benzol vagy ciklohexán, klórozott szénhidrogének, mint diklór­­metán vagy szén-tetraklorid, éterek, mint dietiléter, tetrahidrofurán vagy dioxán, ketonok, mint aceton, nitrilek, mint acetonitril, vagy pedig dipoláris aproti­kus oldószerek, például dimetil-formamid vagy dime­­til-szulfoxid alkalmazhatók. Különösen előnyös reakció közeg valamely rövid­szénláncú alkohol, például metanol, etanol vagy terc­­butanol. A ciánhidrogén-addíciót - 20 °C és + 100 °C közötti, előnyösen 10 °C és 50 °C közötti hőmérsék­leten folytatjuk le. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli alakja esetében az (V) általános képletnek megfelelő cfldopaitanont aceton-ciánhidrin csekély feleslegével reagáltatjuk valamely R1 -OH általános képletű alko­holban, valamely R1 -OMe általános képletű alkoho­lét katalitikus mennyiségének jelenlétében; e képle­tekben R1 jelentése megegyezik a (II) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, Me pedig vala­mely fématomot képvisel. A reakciót szobahőmérsék­leten folytatjuk le; az R1 —OMe fémalkoholát előnyö­sen valamely alkálifém-, különösen nátrium-alkoholát lehet. A reakció befejezése és adott esetben az oldat semlegesítése után a reakcióelegyet víz és valamely vízzel nem elegyedő oldószer között megoszlatjuk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom