173072. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2-(1,3-ditia-2-ciklopnetil)-etil)-dioxa-spiro-alkán származékok előállítására
5 173072 6 az elkülönített szerves oldószeres fázis mosása és bepárlása útján különítjük el a kívánt brómketont. Az így kapott nyers reakcióterméket célszerűen további tisztítás nélkül vetjük alá a következő dehidrohalogénezési reakciólépésnek. A (IV) általános képletű halogénketonokat egyszerű módon is előállíthatjuk az a/2’ eljárásváltozat értelmében úgy, hogy a (II) általános képletű ketoésztereket közvetlenül reagáltatjuk valamely halogénezőszerrel, például elemi halogénnel, előnyösen klórral vagy brómmal, valamely hipohalogenittel, például nátrium-hipobromittal, valamely N-halogén-imiddel, például N-klór-szukcinimiddel vagy N- bróm-szukcinimiddel, vagy különösen előnyösen szulfuril-kloriddal. Ezt a reakciót oldószer alkalmazása nélkül is lefolytathatjuk, előnyösen azonban valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer jelenlétében dolgozunk; oldószerként például valamely szénhidrogén, mint pentán vagy ciklohexán, valamely halogénezett szénhidrogén, mint szén-tetraklorid, kloroform vagy 1,2-diklór-etán, vagy pedig valamely rövidszénláncú karbonsav, mint ecetsav alkalmazható. A reakciót adott esetben valamely savmegkötöszer, például nátrium-hidrogén-karbonát vagy kalcium-karbonát jelenlétében folytathatjuk le. A halogénezési reakciót — 50 °C és + 100 °C közötti, előnyösen — 10 °C és + 30 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Az eljárás e lépésének egyik előnyös foganatosítási módja esetében úgy járunk el, hogy valamely (II) általános képletű észter szén-tetrakloriddal készített oldatához 0 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten szulfuril-kloridot csepegtetünk, majd a gázfejlődés megszűnése után a reakcióelegyet bepároljuk. A maradékot valamely vízzel nem elegyedő oldószerben oldjuk és vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal semlegesre mossuk. Az oldat bepárlása útján kapjuk azután a nyers klór-ketont, amelyet célszerűen további tisztítás nélkül használunk fel a következő reakcióiépésben. Az eljárás a/3. lépésében, hidrogén-halogenidnek a (IV) általános képlett; halogénketonokból való lehasítása során savmegkötőszerként például szerves vagy szervetlen bázisok, mint alifás vagy heterociklusos aminok, például trietil-amin, etil-diciklohexil-amin, N,N-dimetil-anilin, N-fenil-morfolin, 1,5-diaza-biciklo[3,4,0]nonén-5, piridin, kinolin, kollidin, hidrazinok, mint tetrametil-hidrazin vagy dinitrofenil-hidrazin, alkoholátok, mint nátrium-metilát vagy káliumterc-butilát, amidok, mint nátrium-amid, hidridek, mint nátrium-hidrid, foszfinok, mint trifenil-foszfin, foszfitok, mint trimetil-foszfitok, fém-oxidok, mint ezüst-oxid, bázisok, ioncserélők vagy szerves vagy szervetlen savak sói, mint nátrium-acetát, benzil-trimetilammónium-mezitoát, kálium-karbonát, kalciumkarbonát, nátrium-hidrogén-karbonát, nátrium-foszfát, továbbá halogenidek, mint nátrium-fluorid, tetraetil-ammónium-klorid, lítium-klorid vagy lítium-bromid alkalmazhatók. A dehidrohalogénezési reakciót valamely erre alkalmas oldószer jelenlétében vagy oldószer alkalmazása nélkül folytathatjuk le. Oldószerként alifás vagy aromás szénhidrogének, például petroléter, ciklohexán vagy benzol, halogénezett szénhidrogének, például diklór-metán, szén-tetraklorid, tetraklór-etilen, éterek, például dietiléter, dioxán vagy tetrahidrofurán, rövidszénláncú alkoholok, például etanol, észterek, például etil-acetát, ketonok, például aceton, nitrilek, például acetonitril alkalmazhatók; alkalmazhatunk továbbá erre a célra a bázisként jelenlevő fent említett halogénekkel való kombinációban aprotikus, előnyösen dipoláris oldószereket, például dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot, szulfolánt, N-metil-pirrolidont vagy hexamtil-foszforsav-triamidot is. A reakciót — 30 °C és 150 °C közötti, előnyösen 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Az eljárás e lépésének egyik előnyös foganatosítási módja esetében a hidrogén-halogenidet valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, például benzolban vagy szén-tetrakloridban trietil-aminnal hasítjuk le, 10-15 °C hőmérsékleten. A reakcióelegyet ezután vízzel és híg ecetsavval mossuk, majd a vegyü- 1 etet desztilláció útján különítjük el a reakcióelegyből. A kapott termék csekély mennyiségben tartalmazza a (II) általános képletű telített ciklopentanonszármazékot is, amelyet azonban a következő reakciólépésben történő desztüiáció során könnyen elkülöníthetünk. Az a/4. reakciólépésben, a (VI) általános képletű nitrilek előállítása során ciánhidrogént addícionáltatunk bázisos katalizátor jelenlétében az (V) általános képletű a,^-telítetlen ketonra. Ciánhidrogén-forrásként e reakcióhoz cianidok, például nátrium- vagy kálium-cianid alkalmazhatók, előnyösen a molárisán egyenértékű mennyiségnél valamivel kevesebb sav jelenlétében, hogy a reakcióközeg bázisos maradjon. Különösen jól alkalmazható cián-hidrogénsav vagy valamely ciánhidrin, például aceton-ciánhidrin, bázisos katalizátor, mint nátrium-cianid, kálium-karbonát, valamely alkálifém-alkoholát, mint nátrium-metilát, vagy pedig valamely bázisos ioncserélő jelenlétében. A reakciót oldószer alkalmazása nélkül vagy valamely alkalmas oldószer jelenlétében folytathatjuk le. Oldószerként szénhidrogének, mint benzol vagy ciklohexán, klórozott szénhidrogének, mint diklórmetán vagy szén-tetraklorid, éterek, mint dietiléter, tetrahidrofurán vagy dioxán, ketonok, mint aceton, nitrilek, mint acetonitril, vagy pedig dipoláris aprotikus oldószerek, például dimetil-formamid vagy dimetil-szulfoxid alkalmazhatók. Különösen előnyös reakció közeg valamely rövidszénláncú alkohol, például metanol, etanol vagy tercbutanol. A ciánhidrogén-addíciót - 20 °C és + 100 °C közötti, előnyösen 10 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli alakja esetében az (V) általános képletnek megfelelő cfldopaitanont aceton-ciánhidrin csekély feleslegével reagáltatjuk valamely R1 -OH általános képletű alkoholban, valamely R1 -OMe általános képletű alkoholét katalitikus mennyiségének jelenlétében; e képletekben R1 jelentése megegyezik a (II) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, Me pedig valamely fématomot képvisel. A reakciót szobahőmérsékleten folytatjuk le; az R1 —OMe fémalkoholát előnyösen valamely alkálifém-, különösen nátrium-alkoholát lehet. A reakció befejezése és adott esetben az oldat semlegesítése után a reakcióelegyet víz és valamely vízzel nem elegyedő oldószer között megoszlatjuk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
