173030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyidejűleg - vagy részleges időbeni átfedéssel - végbemenő több folyamat párhuzamos figyelésére, a figyelt folyamatjellemzők rögzítésére és további feldolgozására
3 173030 4 és a szubjektív hiba minimumra csökkentését olyan metodikával, mely az eljárás bármely fázisának teljes automatizálsára is ad lehetőséget, amikoris a szubjektív hiba teljesen kiküszöbölhető. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy az ismert megoldások leírt előnye és hátránya között szükségszerű a kapcsolat, mert az az eljárások közös rendszertechnikai sajátosságából ered: a felvételezés és kiértékelés egész folyamata emberorientált! Ebből kifolyóan a vizsgálandó folyamat szemléletes analóg ábrázolása a kiértékelést egyszerűsíti, gyorsítja és megbízhatóbbá teszi. Ugyanakkor ezek az előnyök gépi adatfeldolgozás alkalmazásánál már nem előnyök, ellenkezőleg: az analóg adatregisztrátum a gépi feldolgozás szempontjából sokszorosan redundáns, mert a folyamatosan regisztrált adatelemeknek csak csekély töredéke reprezentál értékes információt. A munkaszervezési kiértékelésnél pl. azt kell tudnunk, mikor van munkaidő és mikor van szünetidő. Más alkalmazási helyen a folyamat fennállása vagy szünetelése más tartalmat a takar, de a folyamat akkor is mindenkor a fennállás vagy a szünet tényével reprezentálható. Könnyebb tárgyalás céljából munkaállapot vagy szünetállapot kifejezést használva, azt mondhatjuk, hogy a folyamat egymást váltakozva követő munkaszakaszokból és szünetszakaszokból áll. A munkaszakaszokat tekinthetjük folyamatelemeknek, s ha a folyamatelemek időtartamát egyértelműen meghatároztuk, akkor egyértelműen megkaptuk a szünetelemeket is. Ezért minden folyamatelem lefutásának tényét elegendő két adatpárral meghatározni: a folyamatelem kezdőpillanatában a kezdőfázis tényét illetve időpontját reprezentáló két adattal és a folyamatelem befejezésekor a zárófázís tényét, illetve időpontját reprezentáló két adattal. Ezen adatpárok hiánytalan halmaza birtokában a számítástechnika ismert eszközeivel a folyamat időbeni lefutásának minden jellemzője reprodukálható delta módszer alakalmazásával, vagyis amennyiben a kiinduló állapotot az állapotváltozást jelző elemi jel alapján módosítjuk. (Ismeretes, hogy deltakódmodulált jelek alapján pl. hasonló módon reprodukáljuk az elemi változásoknak a megelőző állapotra szuperponálásával a kvázifolyamatos PCM-jelet.) Ha együtt figyeljük a legalábbis átlapolódó folyamatelemeket, azt tapasztaljuk, hogy az egyes folyamatelemek jellemző fázisait, pl. indulását, illetve befejezését egyértelműen reprezentáló állapotváltások a párhuzamosan futó folyamatoknál általában nem egyszerre lépnek fel (az egybeesést, mint ritkább, de lehetséges esetet később tárgyaljuk). Ha feljegyezzük azokat az időpillanatokat, amikor egy adott folyamatnál az állapotváltás bekövetkezik és egyidejűleg melléje leképezzük a folyamat akkori állásának képét, akkor - ha ismerjük a kiinduló állapotot - az egész folyamat időbeni lefolyását feljegyeztük. így ugyan nagy adathalmazt tárolunk a folyamat leírására, de még mindig töredékét annak az elemi információhalmaznak, mely a redundáns analóg leírásmód digitálissá alakításából adódnék, s így a találmány szerinti eljárással gyűjtendő adathalmaz várható aránya számítógépes feldolgozásnál nem jelent nehézséget. Felismerésünk szerint tehát minden egyes folyamatelem figyelésénél legalább egy jeladót alkalmazunk, mely a folyamat állapotváltásakor (indul—leáll) egy-egy im2 pulzust szolgáltat. Ha n figyelendő folyamathoz N darab (N>n) jeladót rendelünk, s a jeladók mindenkori pillanatnyi állapotát - közvetlenül vagy kódolva - átmeneti tárolóba beírjuk, akkor az átmeneti tároló pillanatnyi tartalma egyértelműen tükrözi a figyelt folyamatok pillanatnyi állapotait. Ha minden állapotváltáskor betároljuk a hozzátartozó időpontot is, akkor az állapotjelek és a hozzájuk tartozó időjelek sorozata a folyamatok lefutásának hű tükörképét adja. Ennél a módszernél nincs redundáns adatfelvétel és ez rendkívül gazdaságos regisztrálási módot tesz lehetővé. (Természetesen a jellemző fázisok nem feltétlenül az indulás és befejezés, de ez a tipikus, ezért ezentúl így nevezzük, de kiterjesztőleg értelmezzük.) A mondottak értelmében a találmány szerinti eljárás abban áll, hogy mindegyik Fj folyamatnál figyeljük az FEj folyamatelemek kezdetét, illetve végét jelentő állapotváltások fellépését és F, folyamatonként legalább egy — logikai kimenőjelet szolgáltató — jeladó alkalmazásával az egyes FEj folyamatelemek kezdőfázisában előállítunk két jelet (a kezdőfázis tényét, illetve időpontját reprezentáló adatpárt), majd az FE; folyamatelemek zárófázisaiban előállítunk két további jelet (a zárófázis tényét, illetve időpontját reprezentáló adatpárt), az adatjeleket közvetlenül vagy további feldolgozás után - átmeneti tárolóba beírjuk és onnan ciklikusan kiolvassuk oly módon, hogy a ciklus során a tárolóba beírt adathalmazt az adatfeldolgozás tervezett menete, pl. folyamatábrája alapján meghatározott időpontban - manuális beavatkozással vagy gépi úton kiváltott utasítás révén - betápláljuk az adatfeldolgozó berendezésbe, pl. számítógépbe. Maga az adatgyűjtés és adatfeldolgozás tehát továbbra is végezhető operátori beavatkozással, de természetesen automatizálható is. Lényege az, hogy csak a gépi feldolgozáshoz szükséges információelemek teljes halmazát állítjuk elő, mégpedig olyan alakban, mely gépi közvetlen feldolgozásra alkalmas. Ugyanakkor az előállítandó adatok ezen nagymértékű redukciója és az adatfelvétel metodikája folytán akár a figyelést is végezheti az operátor és ő is jelezheti az állapotváltást a jeladó működtetésével kódtévesztés veszélye nélkül, mert a műveletazonosítás az adott jeladó és a tároló adott csatornája közötti kapcsolatból automatikusan adódik; az operátor csak az állapotváltás tényét jelzi, nincs választási lehetősége eltérő tartalmú kódok között. így manuális jeladásnál csak egy szubjektív tévedés lehetősége marad fenn, a csatornatévesztés (ha a kezelő állapotváltáskor más csatornához tartozó jeladót működtet), ennek valószínűsége azonban jóval kisebb, mint a téves információ* választásé az ismert megoldásnál, minthogy a találmány szerinti eljárásnál az operátori intézkedés vizuális hatáson alapuló reflexművelet, az ismert eljárásnál intellektuális döntési műveletet kell végrehajtania. A találmány szerinti eljárás különös jelentőségét azonban az ezen túlmenő következmény adja. Az adatgyűjtés ugyan n csatornában folyik, párhuzamosan, de az adatfeldolgozás már sorosan történhet, így az adatok feldolgozás előtti átmeneti tárolása is egycsatornás lehet, a beírás történhet sorosan. Ez következik abból, hogy egy adott Fj folyamatra 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
