172965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bolyhos felületű termékek előállítására kristályosodó poimerekből
5 172965 6 homokfúvatással kialakított felületű hengereket említjük meg. A fémhengereket kívánt esetben nem-tapadó anyagokkal, így politetrafluoretilénnel vonhatjuk be. Amint már korábban említettük, az eljárás során előnyösen hordozóanyagot is felhasználunk annak érdekében, hogy a polimer és a fűtött felület között jó érintkezést biztosítsunk. A polimert a fűtött felülettel történő érintkezés előtt is felvihetjük a hordozóanyagra, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a polimert és a hordozóanyagot különálló lapok formájában juttatjuk a fűtött felületre, és a polimer és a hordozóanyag közötti kapcsolatot a találmány szerinti bolyhosítási eljárás közben alakítjuk ki. Ha a polimert külön használjuk fel, a polimert különálló részegységek vagy összefüggő lap alakjában kapcsolhatjuk a hordozóanyaghoz. A hordozóanyagon a diszkrét részecskék megömlesztve egy lényegében összefüggő réteget alakítanak ki. E célból a fűtést gyorsan kell végezni, hogy a kristályosodást elkerüljük. A hordozóanyag egyes esetekben olyan szalag is lehet, amelyre a szintetikus anyag a bolyhosítási művelet során feltapad, ezután azonban a szintetikus anyag lefejthető, a hordozóanyag azonban a polimerhez rögzítve is maradhat. Egyes esetekben a felhasznált hordozóanyag lehet a polimert a fűtött felületekkel érintkezésben tartó egyetlen eszköz, erre a célra azonban egyéb eszközöket, például rögzítőszalagot és/vagy hengereket is felhasználhatunk. Ha a hordozóanyaggal együtt segédeszközöket (például rögzítőszalagot vagy hengereket) is alkalmazunk annak érdekében, hogy jobb érintkezést biztosítsunk a hordozóanyag-polimer rendszer és a fűtött felület között, további lényeges követelmény, hogy a hordozóanyag ne tapadjon a segédeszközökhöz. Segédeszközként előnyösen hütött hengert alkalmazunk. A találmány szerinti eljárássá különösen jó minőségű bolyhos felületeket alakíthatunk ki poliészterekből, így például polietilén-tereftalátból, a találmány szerinti módszer azonban egyéb kristályképző poliészterek, így polipropilén-tereftalát és polibutilén-tereftalát feldolgozására is alkalmas. A bolyhok csak a polimer egyik oldalán alakulnak ki. A bolyhok a polimer anyagából álló rostok, amelyeket a fűtött felület húz ki a polimerből, és amelyek az alap-polimerrel összeköttetésben maradnak. A bolyhok legcélszerűbb hossza és sűrűsége a végtermék felhasználási céljától függően változik, előnyösen azonban 0,5—8 mm hosszú, az eredeti polimer lap síkjából átlagosan 15°-nál nagyobb szögben kiemelkedő bolyhokat alakítunk ki. Előnyösen olyan termékeket állítunk elő, amelyekhez hordozóanyag is kapcsolódik, és ahol a bolyhok és a hordozóanyag által bezárt szög átlagban legalább 15°. Ha polietilén-tereftalát filmet dolgozunk fel, előnyösen úgy járunk el, hogy az amorf polietilén-tereftalát filmet és a hordozóanyagot a fűtött hengerre juttaljuk (a hengerekkel a polimer film érintkezik), a henger felületének hőmérsékletét 179 C° és 260 C° közötti értékre állítjuk be, majd a polimert a hengerhez nyomjuk annak érdekében, hogy a polietilén-tereftalát hőmérsékletét a kristályosodási félidőnél rövidebb idő alatt emeljük a megadott határok közötti értékre. Ezután a poliésztert egy, az 1 451 311, 1 451 312 és 1451 313 sz. brit szabadalmi leírásban ismertetett sínrendszer segítségével lefejtjük a hengerről, és a forró henger és az éppen lefejtésben levő polimer film közötti résbe hideg levegőt fúvatunk. Ha porózus hordozóanyagot használunk fel, a hideg levegőt a hordozóanyag hátoldala felől is beavathatjuk. A polimer kristályosodását a hűtés sebességének változtatásával szabályozhatjuk, gyors hűtéssel lényegében amorf anyagot állíthatunk elő, amit később hevítéssel kristályosíthatunk, míg ha a 160—200 C°-os hőmérséklettartományban lassabb hűtést alkalmazunk, kristályosodás indul be. Ez a kristályosodás a rostok orientálódásához is vezethet, ha a hőmérsékletet a rostképzés folyamán csökkentjük a megadott értékre. A hűtés azonban soha sem lehet olyan nagy mértékű, hogy a rostképző zónában a polimer viszkozitása meghaladja a rostok kialakulását még lehetővé tevő értéket. Annak érdekében, hogy a rostok összeköttetésben maradjanak az alap-polimerrel és/vagy a hordozóanyaggal, és ne tapadjanak tartósan a fűtött felületre, a rostokat kialakulásukkor kell lehűteni. A hűtéshez előnyösen hideg légsugarat használhatunk fel, amelyet a fűtött felület és az éppen lefejtésben levő anyag között kialakult résbe vezetünk. A légsugárnak a rés teljes szélességére ki kell terjednie. Annak érdekében, hogy a hideg levegő lehető legnagyobb mértékű cirkulációját biztosítsuk a fűtött felület és a poliészter közötti résben, a hideg légsugár irányát igen pontosan kell szabályoznunk. A hűtő légsugár iránya és az éppen lefejtésben levő anyag útja és helyzete döntően befolyásolja a hűtőhatást. A megfelelő hűtőhatás biztosítására az eljárást előnyösen az 1451311, 1 451 312 és 1 451 313 sz.- brit szabadalmi leírásban ismertetett berendezéssel hajtjuk végre. Ebben az esetben a polimert a fűtött hengerről lefejtő sínt előnyösen 0,5-20 mm-re, célszerűen 5-10 mm-re helyezzük el a fűtött felülettől. Eljárhatunk úgy is, hogy az anyagot a fűtött felülettől legtávolabb eső oldaláról hűtjük, amit például úgy érhetünk el, hogy a sínt hűtjük, vagy a sín felől a hordozóanyagon keresztül fúvatunk be levegőt, vagy e két módszert kombináljuk. Az ilyen típusú, hátulról történő hűtést az elölről történő hűtéssel együtt is alkalmazhatjuk. A bolyhos felületű anyagot adott esetben hordozóanyagra, például papírra, kartonpapírra vagy szövött vagy nem-szövött textíliára vihetjük fel, amely lefejthető réteg lehet, vagy amelyhez hőhatással kapcsolódhat a poliészter nem-bolyhosított oldala. A polimert kívánt esetben az 1 451 311, 1 451 312 és 1 451 313 sz. brit szabadalmi leírásban ismertetett módon térhálósíthatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított termékek esztétikus külsejűek, és igen előnyösen alkalmazhatók dekorációs célokra, például ajándékok csomagolóanyagaiként. A poliésztert igen könnyen 5 iO 15 :o :5 30 35 40 45 50 55 60 65 3
