172906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkil-amino-glükopiranozid származékok előállítására

5 172906 6-acetát keverékében. A nitrozálást előnyösen 15 C° és 50 C° közötti hőmérsékleten végezzük. A kép­ződött I általános képletű vegyületet ezután a reakcióelegyből könnyen elkülöníthetjük és ismert módon, például ioncserélőgyantával végzett kezelés, oszlopkromatografálás vagy szerves oldószerből vég­zett átkristályosítás útján tisztíthatjuk. Az I általános képletű glükopiranozid-származé­­kok farmakológiai hatásosságát az alábbiakban ismertetett módon vizsgáljuk: Kísérleti vegyületként metil-N-karbamoil-N’-(2- -klór-etil)-N’-nitrozó-2-amino-2-dezoxi-a-D-glükopira­­nozidot (a továbbiakban 2MCaG rövidítéssel jelöljük) és metil-N-karbamoil-N’-(2-klór-etil)-N’-nit­­rozó-6-amino-6-dezoxi-a-D-glükopiranozidot (a to­vábbiakban a 6MCaG rövidítéssel jelöljük), míg kontrollvegyületként az l-(2-klór-etil)-3-ciklohexil-l­­-nitrozó-karbamidot (a továbbiakban CCNU rövidí­téssel jelöljük, e vegyületet elteijedten használják kontrollvegyületként streptozocin-származékok far­makológiai hatásosságának vizsgálatában) és a korábbiakban már említett GCNU-t használjuk. Kísérleti tumor-rendszerként leukémia L-1210, Nakahara-Fukuoka szarkoma, adenokarcinoma—755, ascites szarkoma 180 és Ehrlich ascites szarkoma megbetegedéseket (a továbbiakban ezeket a megbe­tegedéseket L-1210, NFS, Ca-755, S-180A és EAC rövidítésekkel jelöljük) alkalmazunk, míg a tumorgátló hatást a tokiói Nemzeti Rákkutató Központ módszerével [Hoshi, A. és munkatársai: Farumashia, 9, 464 (1973)] határozzuk meg. Kísérleti állatokként ICR és BDFi törzsbeli egereket használunk. Az I. táblázatban a 2MCaG különböző tumor­­-rendszerekkel szemben kifejtett tumorgátló hatását foglaljuk össze. Mint az a táblázatból látható, 5 egymást követő napon intraperitoneálisan egerek­nek 12,5 mg/testsúlykg/nap dózisban beadott 2MCaG az NFS, Ca-755, EAC és S-180A megbetegedésekkel szemben ++ és +++ aktivitású, vagyis részletesebben az NFS és Ca—755 megbete­gedésekkel szemben hatásosabb, mint a CCNU, ugyanakkor az említett módon, de 3,2 mg/test­súlykg/nap dózisban történő alkalmazása esetében S-180A és EAC sejtekkel implantált egerekben nem figyelhető meg az ascites tumorban szenvedő sejtek felhalmozódása. Ugyanezen vegyületet 5 egymást követő napon intraperitoneálisan 3,2 mg/testsúlykg/nap dózisban L—1210 gátlására beadva megfigyelhető, hogy a 6 kezelt egér közül 3 életben marad és az élettartamnövekedés (a továb­biakban ILS rövidítéssel jelöljük) 394%-os. Továbbá a 2MCaG-t az említett módon, de orálisan 6,3 mg/testsúlykg/nap dózisban L—1210 gátlására be­adva megfigyelhető, hogy a 6 kezelt egér közül 2 életben marad és az ILS 343%-os, míg ugyanezt a vegyületet egyszeri 10-20 mg/testsúlykg/nap dózis­ban intraperitoneálisan beadva mind a 6 kísérleti állat életben marad és az ILS értéke 717%. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az L—1210 gátlásában a 2MCaG egyszeri beadása hatásosabb lehet, mint az öt egymást követő napon történő beadás. Másrészt a 2MCaG ICR törzsbe tartozó egerek­kel mért LD50 értéke egyszeri dózisra 48 mg/test­­súlykg és öt dózisra 16 mg/testsúlykg. Továbbá hím Wister-patkányokat kísérleti állatként alkalmazva egy hónapon át a glükóz-oxidáz-módszerrel [Sa­­loman, L. S. és munkatársai: Anal. Chem., 31, 453 (1959)] meghatározott vércukorszintben nem ész­lelhető sem növekedő, sem csökkenő tendencia. Sorozathígitásos módszerben vizsgálva a 2MCaG semmiféle baktériumelleni hatást nem mutat. A II. táblázatban a 6MCaG különböző tumor­­-rendszerekkel szemben kifejtett tumorgátló hatá­sát foglaljuk össze. Mint az a táblázatból látható, 5 egymást követő napon intraperitoneálisan beadva a 6MCaG hatásosabb az NFS és a Ca-755 ellen, mint a CCNU. A 6MCaG LDS0 értéke egyszeri beadás esetén 91 mg/testsúlykg, vagyis a 6MCaG kevésbé mérgező, mint a 2MCaG. L—1210 ellen a 6MCaG-t 5 egymást követő napon intraperitoneálisan vagy orálisan 6-25 mg/testsúlykg/nap dózisban beadva megfigyelhető, hogy a 6 kísérleti állatból 4-5 éli túl a kezelést és az ILS értéke 520—645%, míg egyszeri 35—45 mg/testsúlykg/nap dózisban intraperitoneálisan be­adva az ILS értéke 717% és mind a 6 kísérleti állat túléli a kezelést. Továbbá a 2MCoG-hez hasonlóan a 6MCaG sem vált ki diabéteszt és mentes baktériumelleni hatástól. A III. táblázatban a perifériális fehéijesejt szám­lálási vizsgálat (rövidítve: WBC) eredményeit, vala­mint a kísérleti vegyületekkel végzett kezelés után a kísérletet túlélő normál hím ICR-törzsbeli egerek számát adjuk meg. A perifériális fehéijesejt számlálást az alábbi módon végezzük: tizes csoportokban normál hím ICR-törzsbeli egereket használunk kísérleti állatként és a kezeléshez alkalmazott kísérleti vegyületeket oldatba visszük. A 2MCaG-t és a 6MCaG-t fizioló­giás konyhasóoldatban oldjuk fel, továbbá a CCNU-t 0,5%-os vizes karboximetil-cellulóz-oldat­­ban, a GCNU-t pedig 50%-os vizes polietilénglikol­­-oldatban szuszpendáljuk. Egyszeri intraperitoneális beadással az állat testsúlyának lOOg-jára vonatkoz­tatva 1 ml-t adunk be a kísérleti oldatokból vagy szuszpenziókból, majd a beadás után 3, 8 és 15 nappal perifériális fehéijesejt számlálási vizsgála­tokat végzünk. Mint az a táblázatból látható, a 2MCoG-t és a 6MCaG-t LDi 0 dózisban alkalmazva az általuk okozott leukopénia előfordulása viszonylag ritka kezelés előtti fehéijesejt-számra való gyors vissza­téréssel, ami azt bizonyítja, hogy ezeknek a vegyületeknek a csontvelőre kifejtett toxieitása csökkentett mértékű. A CCNU-hoz képest a 2MCaG és a 6MCaG kevésbé mérgezőek, ugyan­akkor toxieitási értékük azonos a GCNU megfelelő értékével. Másrészt a 6MCaG akut toxieitása jóval kisebb, mint akár a GCNU, akár a CCNU megfelelőért éke. A fenti kísérleti adatok azt bizonyítják, hogy az I általános képletű vegyületekre jellemző két vegyület, a 2MCaG és a 6MCaG hatásosabbak az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom