172876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés, ásványi rostokból különösen üvegrostokból préselt termékek gyártásánál keletkező szennyező anyagok kiküszöbölésére
9 172876 10 és jellemző minden olyan sugárra, amely szabad levegőbe áramlik, vagy áramlásra alkalmas közeget tartalmazó térbe ömlik. A folyadékok mechanikája szerint az ilyen sugarak jelentős mennyiségű környező közeget áramoltatnak be és a beáramoltatott közeg mennyisége növekszik a sugár hozamával és annak az útnak hosszával, amelyet a sugár a környező közegben megtesz. Minthogy azonban a beáramoltatás jelensége progresszív, a beáramoltató sugár sebességének csökkenése csak akkor válik jelentőssé, amikor a környező közegben megfelelő hosszúságú utat tett meg. Hogy a fentiekben ismertetett berendezésben a perforált szalagon a rostokból és ezeket kísérő gázokból álló áramlat érkezési sebessége egyenlő legyen a fentiekben megadott értékkel (vagyis tízegynéhány méter másodpercenkénti sebesség nagyságrendjébe essék vagy ennél kisebb legyen), annak a pályának hossza, amelyet az áramlat a 11 rostképző egységből kiindulva a perforált szalagig befut, általában nagyobb mint 2—3 méter, azok a közegmennyiségek pedig, amelyeket all rostképző egységből távozó sugarak ezen a hosszon beáramoltatnak és amelyek a perforált szalagon keresztüláramlanak, legalább tízszer vagy hússzor akkorák, mint a sugarakat alkotó és a 11 rostképző egységből távozó közegek mennyisége. Azonkívül, hogy a rostokból és az ezeket kísérő gázokból álló áramlat sebességét csökkenteni kell, a 23 bunda kedvező körülmények közötti kialakulása végett szükség van arra is, hogy a rostok és a gázok áramlásának iránya egymással párhuzamos legyen és az általános áramlási irányba mutasson, utóbbi all rostképző egységből a perforált szalag (a 15 fogadó egység) irányába mutat. Áttekinthetőség végett a rostokból és az ezeket kísérő gázokból álló 12 áramlatot metszeteiben vizsgáljuk, amelyeket az áramlás irányára harántirányú és szakaszokat közrefogó egyenes M, N, 0, P ... eredményvonalak jelölnek. A mondottakból következik, hogy például az M és N eredményvonalakkal határolt szakaszban az áramlat mind jól meghatározott irányát megtartja, mind pedig sebességét meghatározott értékkel csökkenti. Ez a két tényező, nevezetesen az irány és a sebességcsökkenés minden szakaszban a kívánt jellegnek megfelelően alakul, ha az áramlat a szakasz kerületén a szükséges közegmennyiséget teljes egészében egyöntetűen tudja beáramoltatni. Ez a mennyiség arányos az M eredményvonallal határolt szakasz beömlésénél az áramlatot alkotó közeg tömegéből, valamint az M és N eredményvonalakkal határolt szakaszon keresztülhaladó áramlat viszonylagos sebességcsökkenéséből képzett szorzattal. A viszonylagos sebességcsökkenés egyenlő az M eredményvonal szerinti keresztmetszeten beáramló közeg áramlási sebessége és az N eredményvonal szerinti metszeten kiáramló közeg áramlási sebessége közötti és az előző sebességhez viszonyított különbséggel. Ha a 11 rostképző egység és a 15 fogadó egység (a perforált szalag) között a környező közeg valamennyi áramlási keresztmetszetben biztosítani tudja a szükséges közegmennyiséget ahhoz, hogy az áramlat iránya és sebességcsökkenése megfeleljen a kívánt értékeknek, a rostokból és az ezeket kísérő gázokból álló áramlat mentén a környező közeg úgy áramlik be, hogy iránya a 11 rostképző egységből a 15 fogadó egység irányába mutat. Ezt az áramlást az 1. ábrán 27 áramlási vonalakkal érzékeltettük. Az 1. ábrán látható példakénti kiviteli alak esetén a 12 áramlattal beáramoltatott közeg egész mennyiségében atmoszférikus levegőből áll, amely a 22 kamrában all rostképző egység környezetében kialakított nagyméretű 28 nyíláson keresztül áramlik a 22 kamrába. A 2. ábrán olyan példakénti kiviteli alakot tüntettünk föl, amelynél a környezetből nem tud annyi közeg all rostképző egységből távozó sugarakhoz áramolni, amennyit ezek beáramoltatni tudnának. A közegáramlás alakja példaként az ismertetést könnyíti meg. Amint a 2. ábrán látható, all rostképző egységből itt is rostokból és gázokból álló 12 áramlat távozik. Itt is van 13 ragasztó egység, 14 rostelosztó egység, 15 fogadó egység, például perforált szalag, valamint szívó 16 kamra. A 29 párák ebbe áramlanak, miután a 15 fogadó egységben kialakuló 23 bundán keresztüláramdtak. Mindezek az elemek tehát az 1. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén is megvannak. A 2. ábra szerinti megoldásnál azonban a 22 kamrát határoló 21 falak egészen a 11 rostképző egységig úgy vannak meghosszabbítva, hogy a 22 kamrát a környezeti térrel összekötő és a 22 kamrába környezeti levegőt bebocsátó 28 nyílás viszonylag jóval kisebb legyen. így például, ha a 12 áramlat valamelyik keresztmetszetében, például az M és N vonalakkal jelölt, tehát all rostképző egység szomszédságában levő zónába, vagyis a rostosítandó anyagot vezető vagy nyújtó sugarak kiömlőnyílásainak, vagy a rostvezető sugarak kiömlőnyílásának közelébe eső keresztmetszetekben, ahol tehát a sugarak sebessége a legnagyobb, a rostokból és ezeket kísérő gázokból álló 12 áramlatot nem tudja ellátni azzal a közegmennyiséggel, amelyet az áramlat magával tudna ragadni. A 12 áramlat mögöttes metszetei, például a 0 és P eredményvonalakkal jelzett metszetei lesznek azok, amelyekben a 12 áramlat sebessége kisebb és amelyek a hiányzó mennyiséget pótolni fogják. 30 gázáramok, amelyek a 12 áramlat mögöttes zónáiból származnak, a 21 falak mentén újból a nagyobb sebességű fölső zónák felé szállnak föl, ahol az áramlat elragadja és az általános áramlás irányában újból fölgyorsítja őket. Ily módon a 12 áramlat határfelületei és a 22 kamra 21 falai között a rajzon 31 hivatkozási számmal jelölt örvénylések keletkeznek és fejlődnek ki. Ezeknek az örvényléseknek intenzitása növekszik annak a közegnek mennyiségével, amelyet a környezet nem tud szállítani. A keringés forgásértelme olyan, hogy a rostok, amelyeket a kialakulóban levő 23 bundából kiragadnak és magukkal visznek, a 22 kamra 21 falai mentén a 14 elosztó egységbe, a 13 ragasztó egységbe vagy a 11 rostképző egységbe jutnak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
