172876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés, ásványi rostokból különösen üvegrostokból préselt termékek gyártásánál keletkező szennyező anyagok kiküszöbölésére
11 172876 12 Ha tehát a fentiekben az 1. és 2. ábrával kapcsolatban leírt típusú berendezés fogadó egységének terébe lépő atmoszférikus levegő mennyiségét olyan értékre csökkentjük, amely sokkal kisebb az áramlattal beáramoltatható levegő mennyiségénél, a 31 örvények intenzitása elég nagy lehet ahhoz, hogy az általuk szállított rostok a rostelosztó és ragasztó egységeken lerakódva ezek szabatos működését megakadályozzák. Az örvények hatása továbbá abban nyilvánul, hogy - amint ez a 2. ábrán látható — megzavarja a 23 bunda kialakulását. Az ilyen rendszerű berendezések ipari megvalósításából merített tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a rostok visszanyomulásnak nevezett felszállása mindaddig megengedhető, ameddig a térbe belépő levegő mennyisége nem kisebb, mint a szükséges mennyiség 60 vagy 70 százaléka. Az említett érték alatt ipari üzemeltetés már nem lehetséges. Ha a térbe belépő atmoszférikus levegő mennyiségét még tovább akarjuk csökkenteni, vagy teljesen meg akarjuk szüntetni, az örvénylés a térben olyan lenne, hogy a rostok nem tudnának lerakodni a fogadó egységen. Találmányunkkal célunk többek között olyan eljárás létesítése, amellyel a fogadó egység munkaterébe lépő atmoszférikus levegő mennyiségét jelentősen csökkenthetjük, sőt, teljesen kiküszöbölhetjük, anélkül hogy a bunda kialakulásával kapcsolatos kedvező viszonyokat feladnák. Ennek az eljárásnak lényege, hogy beáramoltatott közegként nem atmoszférikus levegőt, hanem a szívó ventillátor kiömlésénél megcsapolt párák egy részét alkalmazzuk. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy a párák egy részét a fogadó egység munkaterébe visszatereljük vagy visszavezetjük, miközben a párák maguk a munkatéren állandóan átáramlanak. Az ilyen eljárás megvalósítására alkalmas berendezés látható a 3. ábrán. A 15 fogadó egység munkaterét (a 22 kamrát) fölül 32 fedél zárja le, amelyben a 11 rostképző egységből távozó 12 és a rostokból és ezeket kísérő gázokból álló áramlatot a 22 munkatérbe átbocsátó nyílás van. E nyílás 33 pereme érintőlegesen helyezkedik el a 12 áramlathoz viszonyítva, szelvénye pedig olyan, hogy a 12 áramlat áthaladását elősegíti. A kihasználás érdekében a 32 fedél a 11 rostképző egységtől H távolságban lehet. A 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén a szívó 16 kamra mögött 17 mosókamra van, amelynek keresztmetszete általában nagyobb az előbbinél és amelyben a 29 párákat, vagyis a rostokat a 11 rostképző egység és a 15 fogadó egység között kísérő gázokat, valamint a szuszpendált szennyező anyagokat mosóközeggel, nevezetesen vízzel hozzuk érintkezésbe. A 17 mosókamrában a párákból részben eltávolítjuk a bennük szuszpendált anyagokat, amelyek lényegében rostokból, valamint a ragasztó zónán és a kialakulóban levő bundán való átátámláskor ezeken lerakódó ragasztószerből állnak. A mosóvízzel való érintkezéskor a párákban levő rostok vízcseppeket tartanak vissza és ennek következtében a nehézségi erő folytán a 17 mosókamra fenekén igyekeznek leülepedni. Ezt a folyamatot egyébként meggyorsítja a párák sebességének hirtelen csökkenése, amit a 16 kamrából a 17 mosókamrába vezető pályába iktatott keresztmetszetváltozások okoznak. A szennyező cseppek vagy gőzök egy része visszamarad a mosóvíz cseppjein és ezekben oldódik. E két folyamat együttesen eredményezi a párák mosását. A mosáshoz használt víz, amely fölvette a párák szennyeződésének legalább egy részét, 24 nyíláson át távozik. 18 hivatkozási számmal leválasztó egységet, például ciklont vagy elektrosztatikus leválasztó berendezést jelöltünk, amely a 17 mosókamra és a 19 ventillátor között helyezkedik el és amelyben a párák legalább részben megszabadulnak azoktól a vízcseppektől, amelyekkel mosásuk során kapcsolódtak és amelyeket célszerű leválasztani, mielőtt a 19 ventillátorba jutnak. A párákból leválasztott mosóvizet folyékony állapotban 25 nyíláson át távolítjuk el a 19 cildonból. 26 gyűjtőkamráből a 24 és a 25 nyíláson át evakuált mosóvizeket kezelő zóna felé vezetik a folyadékot. A rostokból és gázból álló 12 áramlat átáramlik a 13 ragasztó egységen, majd a 14 rostelosztó egységen. A rostok lerakódnak a 15 fogadó egységen, a 29 párák pedig keresztüláramlanak a rostokból kialakuló 23 bundán, végigáramlanak a 16 kamrán, a 17 mosókamrán, a vízleválasztó 18 egységen, majd a 19 ventillátor hatása alatt a 34 járatba nyomulnak. E párák egy része a 35 nyíláson át a környezeti térbe távozik. Másik része a 34 járatból 36 nyíláson át a 22 kamrába áramlik be, amely a 11 rostképző egység közelében van kialakítva. A 33 nyíláson át a 22 kamrába áramló gázok mennyisége egyenlő a két mennyiség összegével. Az egyik a 11 rostképző egységből beáramló gázok mennyisége. A másik ez a 27 levegőmennyiség, amelyet a gázok ragadnak magukkal, mialatt pályájuknak a szabad levegőre eső H hosszúságú szakaszán áramolnak. A 15 fogadó egységbe áramló gáz mennyisége tehát a H hosszúsággal arányos. A rendszer egyensúlyának biztosítása végett a 35 kiömlő nyíláson át a rendszerből evakuált párák mennyisége egyenlő azzal a gázmennyiséggel, amely a rendszert a 33 nyíláson át éri el. Az evakuálandó párák mennyisége tehát csökken, ha a H távolság kisebb. A 4. ábrán a találmány szerinti berendezés olyan példakénti kiviteli alakját tüntettük föl, amelynél a H távolság zérus, vagyis amelynél a 11 rostképző egység, de legalább is a nyújtó vagy vezető sugarak kibocsátó nyílásai a 22 kamrában vannak. A rendszerből evakuálandó párák mennyisége lényegében egyenlő lesz a 11 rostképző egységből kiáramló közegek mennyiségével. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén tehát a köráramlásba visszavezetett párák mennyiségi aránya legalább 96—97% lehet. A találmány szerinti berendezés 3. és 4. ábrán látható példakénti kiviteli alakjánál a köráramlásba visszavezetett mennyiségek megfelelnek azoknak a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
