172871. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kisérleti állatok, fájdalomérző reakciójának mérésére
3 172871 4 értéket meg kell kétszerezni, hogy a fájdalomreakció bekövetkezzen. Az enyhe analgetikumok hatásának kimutatása ezen berendezésekkel szinte lehetetlen (Grossman és társai - 1960), vagy az így nyert eredmények nem specifikusak, tehát a gyógyszerek olyan fájdalomcsillapító hatását tudják csak kimutatni, amelyek a klinikai gyakorlat során a fájdalomérzést nem képesek csökkenteni (Wilhelmi és társai - 1968). Ismertek olyan megoldások is, amelyeknél a fájdalom keltésére villamos áramot használnak. Ekkor például kutyák (Koll és Reifert - 1938) fogbelét (pulpa dentis) ingerelték, vagy ugyanezt cselekedtél nyulakkal (Yim és társai — 1955), vagy tengerimalacokkal, vagy az állati testfelület különböző részeivel. Leggyakrabban patkány farkára (Caroll és Lim -1960, Charpentier - 1962, 1964, 1972) elektródokat helyeztek, de az elektródot elhelyezték egyéb állatok, például majmok farkán is (Römer — 1968). Egyéb típusú berendezéseknél patkányokat olyan dobozba helyeztek, amelynek alján acélhuzalok voltak kifeszítve, és az állatok mancsát villamos áram ingerelt, (Evans - 1961, Houser és Páré - 1972, 1973a, 1973b). A fájdalomreakciót ebben az esetben úgy értékelték ki, hogy megállapították a villamos áram azon minimális erősségét, amely fájdalomingert váltott ki (átlépte a fájdalomküszöböt), vagy a kiértékelés komplex fájdalomreakció alapján történt, amikor a fájdalomküszöböt túllépő ingerlést idéztek elő. Az ilyen típusú vizsgálatok mindegyike nagyon hosszadalmas és sok vesződséggel jár, rendszerint ezen módszerek nem is specifikusak, ezért ezek alkalmazása a mindennapos gyakorlatban nehézkesnek bizonyult. Ismertek már olyan pszicho-farmakológiai vizsgálatok, amelyek patkány testfelületére (Weiss és Laties — 1961) vagy közvetlenül beépített elektródok segítségével majmok agyába (Boren és Malis - 1961, Weizman és Ross — 1962) növekvő erősségű villamos áramot vezettek. Az állatokat a vizsgálatot megelőzően hosszú ideig úgy trenírozták, hogy az ingert például nyomógomb lenyomásával megszüntethetik. Ebben az esetben a vizsgálat arra az áramerősségre figyelt, amelynél az állat az ingerlést megszüntette. Az ilyen eljárások olyan érzékenyek, hogy az enyhe analgetikumok fájdalomcsillapító hatását képesek bizonyítani, de nagyon sok vesződséggel járnak és nagyon időigényesek, ezért az ilyen módszereknek az elméleti kutatások során van jelentősége. Ismertek olyan megoldások is, amelyeknél a fájdalom létrehozására vegyi anyagokat alkalmaznak, tehát különböző ingerlő szereket, vagy úgynevezett fájdalomközvetítőket (bradikinint, szerotonint, hisztamint, acetilkolint) alkalmaznak, amelyeket az állat hasüregébe, vagy artériájába fecskendeznek. Az eljárást rendszerint Siegmund és társai (1957) útmutatásaival összhangban hajtják végre, amikor is fenil-kinon oldatot vagy ecetsav oldatot intraperitoneálisen egérbe vagy adott esetben patkányba fecskendeznek (Whittle - 1964, MetiS és társai - 1971), fecskendezhetnek továbbá bradikinint és acetükoúnt is (Collier és társai - 1964). Ezen anyagok befecskendezése után az állat megcsavarodik, teljes teste megfeszül, hasfalai összehúzódnak. Ezt a vizsgálatot nemzetközileg „kínzó vizsgálatnak” nevezik (Writhing test), a vizsgálat másnéven peritoneális izgatásként is ismert. Az izgatószer befecskendezése után az állat viselkedését figyelik, és egy gyógyszer fájdalomcsillapító hatását úgy veszik figyelembe, hogy az állatok 50%-ánál reakció nem lép fel. Ez a vizsgálat nagyon érzékeny, mivel kimutatja az erős és az enyhe analgetikumok hatását, sőt még a morfin antagonists csoporthoz tartozó analgetikumok hatását is (Archer és társai - 1972, Pearle és Harris - 1966), de ez a vizsgálat nem nagyon specifikus. Ilyen módon számos hamis pozitív eredmény adódik, ha például klórpromazin és egyéb analgetikusan hatástalan neuroleptikumok vesznek részt a vizsgálat során (Metys és társai - 1971, Houser és Paré - 1973b). Az ilyen vegyi vizsgálatok további változatát képezi, ha bradikint katéter segítségével intraarteriálisan befecskendeznek, amikor is a katétert műtéti úton kutyák vagy macskák lépartériájába vezetik (Burmán és társai — 1964, Lin és Gusman - 1968, vagy a katétert patkányok nyaki artériájába vezetik be (Blane 1967). Ezen vizsgálatok során az egyik artériába bradikint fecskendeznek, és a rövid idejű fájdalomreakciót figyelik (az állatok megcsavarodása, esetleg kiáltása). A gyógyszer fájdalomcsillapító hatását akkor tekintik kimutatottnak, ha az állatok 50%-ánál bradikin hatására a reakció elmaradv/Éz a vizsgálat kielégítően érzékenynek és specifikusnak tűnik, de nem teszi lehetővé a fájdalom erősségének kiértékelését, továbbá végrehajtásához nagyon hosszú időre van szükség és a kezelést a szükséges nagyszámú állaton nem lehet elvégezni. Gyógyszerek fájdalomcsillapító hatásának kimutatására közvetett kritérium is támasztható, azaz amely szerint képes enyhíteni egy gyulladás által előidézett és mechanikai izgalom révén kiváltott fokozott fájdalomérzetet, tehát hyperalgéziát (Lim és Gusman - 1968), La Belle és Tislow (1966), valamint Margolin (1965) patkányokon olyan módon hozott létre gyulladást, hogy ezüstnitrát oldatot fecskendezett be patkányok egyik bokájába, majd a fájdalomreakciót az állatnak a kérdéses végtag mozgatásakor fellépő fájdalmas kiáltása alapján értékelte ki. Az utóbbi években a gyógyszergyártó iparban gyakran alkalmazzák Randall és Sellit módszerét (1957), amikor is az úgynevezett nem-szteroid gyulladásgátlók (mdometacin, íemlbutazon stb.) fájdalomcsillapító hatásosságát annak megfelelően értékelik ki, hogy milyen mértékben képesek lecsökkenteni a patkányok mancsában létrehozott gyulladással járó fokozott fájdalomérzetet. A gyulladást ekkor sörélesztő szuszpenzió vagy karagenin oldat szubpiantáris befecskendezésével idézik elő (Silvestrini és társai - 1966), a fájdalomreakciót higanymilliméterben kifejezett azon szorítónyomás mellett jegyezték fel, amelynél az állat védekező reakciója megkezdődött. Ez az eljárás bár a fájdalom meghatározása tekintetében már nagyon közel jár a keresett patológiás fájdalom kimutatásához szükséges módszerhez, számos jelentős hátrányt von maga után. Mindenekelőtt az állatot a mérés során 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
