172870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élő fa, főként városi díszfa értékének megállapítására
3 172870 4 nyomtatvány-minta teszi szemléletessé és érthetővé (Koch W.: „Fák, bokrok, növények és gyümölcsfák forgalmi és kártérítési értéke”, OKgK F 45 042.). E módszer alapvető hiányossága, hogy nem mémökbiológiai megfontolásokon alapul, ugyanis a felkamatoztatott költségek és a fa természetes növekedése között semmi kapcsolat nincs. Az elmaradt vállalkozási haszon elmélete városi díszfák tényleges értékének megállapítására nem alkalmazható, például azért nem, mert az egyik költségnövelő tényező az ápolási költség, holott a fák közismert sajátossága, hogy a kiültetés után értékük növekszik, míg az ápolási idő és -költség csökken. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson, amelynek segítségével élő fák, elsősorban városi díszfák tényleges, reális értéke megállapítható. A találmány azon felismerésen alapul, hogy az élő fák valamennyi, az emberi környezet szempontjából kedvező lényeges tulajdonsága a lombkoronával kapcsolatos, ezért a fa értéke döntő mértékben a lombkoronától függ. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy az értékmegállapítást a fa lombkoronája nagyságának figyelembevételével hajtjuk végre oly módon, hogy több korcsoportban több, előnyösen több száz ismert életkorú fa leveleit megszámláljuk, a levélszámlálási eredmények alapján korcsoportonként átlagszámítással meghatározzuk a lombkorona nagyságát kifejező átlagos levélmennyiséget, különböző fa-életkorokat és azokhoz tartozó átlagos levélmennyiséget tartalmazó értékpár-rendszert hozunk létre, és konkrét esetben az adott fa életkorához tartozó, az átlagos levélmennyiséggel kifejezett lombkorona nagysága alapján határozzuk meg a fa alapértékét, amelyet adott esetben a termőhelytől és/vagy a lombkorona állapotától és/vagy fafajtától függő módosító tényezővel korrigálunk. A találmány egy további foganatosítási lehetősége a következő: a fákat lombkoronájuk alakja (pl. félgömb-, kúp-, henger alak stb.) szerint kategorizáljuk, egy-egy kategórián belül több korcsoportban több, előnyösen több száz ismert életkorú fa lombkorona-térfogatát meghatározzuk, az így nyert térfogatértékek alapján korcsoportonként átlagszámítással meghatározzuk a lombkorona nagyságát kifejező átlagos lombkorona-térfogatot, különböző fa- életkorokat és ezekhez tartozó átlagos lombkoronatérfogatot tartalmazó értékpár-rendszert hozunk létre, és konkrét esetben az adott fa életkorához tartozó, az átlagos térfogatértékkel kifejezett lombkorona-nagyság alapján határozzuk meg a fa alapértékét. Megjegyezzük, hogy a levélszámlálásos módszer pontosabb értékmegállapítást tesz lehetővé, mint a térfogatmeghatározásos módszer, ez utóbbi alkalmazása nagyságrendileg reálisabb eredményt szolgáltat, mint a jelenlegi kerület (átmérő)-, vagy törzskeresztmetszet-bázison álló ismert értékmeghatározási eljárások. Egy további találmányi ismérv szerint az átlagos levélszám-értékekhez és/vagy átlagos lombkorona térfogat-értékekhez szorzószámsort rendelünk hozzá, amelynek egyes tagjai a különböző korú fák átlagos levélszámával, vagy átlagos lomkorona-térfogatával arányosak. Célszerűen a fa alapértékének megállapítását az alábbi táblázat alapján végezzük: A fa kora A lombkorona nagyságát kifejező szorzószám: 3 éves csemete 1 10 éves fa 10 20 éves fa 40 30 éves fa 84 40 éves fa 164 50 éves fa 300 60 éves fa 500 70 éves vagy idősebb fa 700 Egyedi védett fa 1000 mimellett e szorzószám-értéktől az 1-20 éves korcsoportokban mintegy ± 10%-os, a 30—70 éves korcsoportokban pedig mintegy ± 30%-os eltérést engedünk meg, és az 1 szorzószám értékét az adott helyen (városban), az értékfelvétel időpontjában érvényes, három éves szabvány facsemete pénzben kifejezett faiskolai árának (átlagárának) megfelelően választjuk meg. A zárójelben említett átlagáron azt értjük, hogy amennyiben különböző faiskolákban az ilyen 3 éves csemeték ára - esetleg fajták szerint is - eltérő, azok átlagértékével számolunk. Egy további előnyös találmányi ismérv szerint a lombkorona nagyságon, mint alapérték-meghatározó tényezőn túlmenően a fa értékelésénél a termelőhelytől és/vagy a lombkorona állapotától és/vagy fafajtától függő módosító tényezővel is számolunk. A találmány előnyei a következők: a szorzószámrendszer kifejezi a fák kiültetés utáni értéknövekedését, és optimális pontossággal veszi figyelembe mindazokat a tulajdonságokat, amelyek az emberi környezet és egészség védelme szempontjából fontosak. A találmány kiküszöböli azt az ellentmondást, ami abból következik, hogy a fák kiültetése nagy munkaráfordítást igényel, viszont a fa értéke a kiültetés után állandóan növekszik, a fenntartására fordított munka pedig állandóan csökken. Az eljárás további előnye, hogy az alkalmazás során szerzett tapasztalatok alapján az igényeknek és adottságoknak megfelelően fejleszthető, finomítható. Lényeges előnyt jelent az is, hogy földrajzi helytől, pénznemtől és a pénz értékváltozásától teljesen függetlenül alkalmazható a találmány szerinti eljárás, mert mindig adott helyen és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
