172734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új amino-benzoesavamidok előállítására
7 172734 8 30, ISO és 300 perccel a vizsgálati anyag beadása után az állatokat elektromosan ingereltük, és megállapítottuk azoknak az állatoknak a számát, amelyek a hátsó végtagok tónikus feszítőgörcsével szemben védve voltak. Az ED50-értékeket grafikusan határoztuk meg. Vegyület 30 ED so mg/kg p .o. 150 300 perc A 28 60 102 B 78 130 178 C 37 50 128 D 35 54 109 V E 44 68 109 F 38 50 116 G 68 133 200 H 200 155 200 I 72 100 124 J 62 64 82 K >200 70 73 2. A félelemoldó (anxiolitikus) hatás vizsgálata Vogel, Beer és Gody (Phychopharmacologia 21, 1-7, 1971) kimutatták, hogy ideggyógyszerek félelemgátló hatását tapasztalatlan patkányokon lehet vizsgálni. Ilyenkor a szomjas állatok evés-ivás gyakorisága a félelem mértéke. Módszer: A kísérleti állatok ISO és 170g-os nőstény patkányok voltak, amelyeknek táplálék rendelkezésükre állt, de az ivóvizet a kísérlet előtt 48 órával megvontuk. A készülék nem átlátszó 24 x 24 x 22 cm méretű műanyag doboz volt, plexiüveg fedéllel és acélrudakból készített rács-fenékkel (rúd-átmérő 2 mm, a rudak közötti távolság 1 cm). Az egyik falból 6,S cm magasságban egy 2S0 ml-es üveg műanyaggal bevont vízvezető csöve 2 cm-nyire benyúlt a kamrába. Az ivócső alsó elülső peremén 0,2 cm-nyi fém szabadon maradt. Amikor a patkány gyors nyelvcsapásokkal ivott, akkor az áramkör zárásai alapján a nyelvcsapásokat számláltuk. Minden 20. nyelvcsapásnál az állatot a fenékrácson és az ivócső peremén keresztül 40 V feszültségű, 10 mA-es váltakozó áramú áramütés érte 0,2 másodpercen át. Miután az állatot behelyeztük a kísérleti készülékbe, az ivás megkezdése után egy időkapcsoló a kísérletet az első húsz nyelvcsapás után 3 perces időtartamra állította be. Ezalatt az idő alatt minden egyes állat ivási gyakoriságát, mint a minden 20. nyelvcsapás után érzékelt elektrosokkok számát, egy számlálómű segítségével automatikusan regisztráltuk. A vizsgált vegyületeket anyagonként 10 patkánynak egy órával a vizsgálat előtt nyelőszondával adtuk be 10mg/kg-os adagokban, vizes oldatban vagy pedig 1%-os tilózban szuszpendálva 0,5 ml/100 g állat térfogatban. A kontrollcsoportok az oldó- vagy szuszpendálószert azonos térfogatban kapták. A kísérleteket a paraméter nélküli Mann-Whitney-U-vizsgálati módszenei (Siegel: Nonparametric statistics, McGraw-Hill, 1956) a kontroll- és vizsgálati anyagot kapott csoportok által érzékelt elektrosokkok számában mutatkozó jellemző különbségek alapján értékeltük. Vegyü- Sokk/állat let kontroll vegyület különbség A 3,5 7,1 +3,6X B 3,7 4,9 +iaxx C 2,8 6,7 +3,9X D 3,7 6,8 +3,lxx E 3,0 7,5 +4,S5“ F 3,3 5,3 +2,O’“ G 3,3 7,1 +3,8 H 3,2 7,8 +4,6X I 2,9 7,5 +4,6X J 3,6 7,2 +3,6’“ K 3,5 9,6 +6,1x ’Szignifikáns eltérés a kontrolihoz képest, p<0,05 ’“eltérés a kontrolihoz képest, p<0,l Aleut toxieitás vizsgálata egéren intravénás beadással Módszer: A kísérleti állatok adagonként 20 és 26 g közötti testsúlyú egerek voltak. Nemek szerinti megoszlás: 5 nőstény és 5 hím. Az állatoknak táplálék és ivóvíz állandóan rendelkezésükre állt. A D, E, I és J vizsgálati anyagokat desztillált vízben, az A, B és C vizsgálati anyagokat 0,2%os borkősav-oldatban és a G vizsgálati anyagot 15%-os propilénglikolban oldottuk. Az 50 mg/kg intravénás átlagos adagnál az injekciótérfogat 0,1 ml/10 g állat volt. Az intravénás adag 10 mg/kg-os növelésénél, illetve csökkentésénél 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
