172727. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyüzemi szarvasmarhatartó telepeken keletkező hígtrágyák tisztítására
3 172727 4 A 3 763 038. sz. USA szabadalom a szervesanyagokat tartalmazó szennyvizek tisztítására kombinált kémiai-biológiai tisztítási módszert javasol. Első lépésben koaguláltató vegyszerként III. értékű vassót, vagy H. értékű vassót és oxidálószert, esetleg alumíniumszulfátot és meszet adagol, majd koaguláltatás után ülepítéssel választja külön az iszapot a tisztított víztől. Szükség esetén az iszap egyrészét redrkuláltatja, a tisztított vizet pedig eleveniszapos biológiai tisztító berendezésbe vezeti, de egyidejűleg ismét derítővegyszereket adagol. Derítő vegyszerként itt vassókat alkalmaz, esetleg valamilyen oxidálószerrel kombinálva. A tisztított vizet ülepítéssel választja el a felesleges iszaptól. Az ismertetett eljárások hátrányai az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A biológiailag tisztított víz szennyezettsége magas, a tisztítás mértéke nem kielégítő, vagyis a megtisztított víz minősége nem felel meg a vonatkozó vízügyi előírásoknak. Megfelelő minőségű vizet csak költséges, többlépcsős biológiai tisztítással lehet elérni. A steril körülmények között előállított enzimek adagolása a csak biológiai tisztítási fokozatot tartalmazó tisztítási eljárást ugyancsak nagyon bonyolulttá teszi, és az eljárás költsége jelentősen megnő. 2. A szilárd szervesanyagtartalom magas hányada miatt a biológiai lebontás folyamata lassú, így ezek a tisztítási rendszerek nagyon hosszú tartózkodási időt igényelnek, ez pedig a beruházási- és üzemköltségeket jelentősen megnöveli. (A 3 745 113 sz. USA szabadalom tartózkodási időszükséglete a teljes technológiában 2-3 hét. A 3 763 038 sz. USA szabadalom szerinti eljárásnál a tartózkodási idő a biológiai fokozatban ugyan csak néhány óra, de ezen idő alatt tulajdonképpen a KOI érték 83 mg/l-ről 21 mg/l-re csökken, tehát valójában egy igen nagy tisztaságú víz tisztítását végzik ezen fázisban mintegy 75%-os hatásfokkal.) 3. Az összetett kémiai-biológiai eljárások csak viszonylag kis szárazanyagtartalmú hígtrágyák tisztítására alkalmasak. A találmány célja, az ismert eljárásoktól származó hátrányok kiküszöbölése olyan új eljárás kidolgozásával, amely jól alkalmazható a különböző üzemszerű szarvasmarhatartó rendszereknél, és amely messzemenően figyelembe veszi, hogy a legkorszerűbb követelmények szerint a trágya eltávolítása az istállókból csak igen kismennyiségű öblítővízzel történik. A találmány szerinti eljárás a képződő hígtrágyák eltérő szennyezettségi mértékétől függetlenül jól bevált a gyakorlatban, gazdaságossága már akkor is jelentős, ha az istállókból kikerülő hígtrágya szárazanyagtartalma 1,8% körül van. A találmány szerinti eljárás nagyüzemi szarvasmarhatartó telepeken keletkező 1,8%-nál magasabb szárazanyagtartalmú hígtrágyák kémiai és eleveniszapos biológiai lépésekből álló tisztítására azzal jellemezhető, hogy a nyers hígtrágyát daraboló szivattyúval átemeljük, majd a hígtrágyához 0,4-l,0kg/m3 alumíniumszulfátot és 25-50g/m3 anionaktív polielektrolitot adagolunk. Ezt követően présszalagszűrőn szűrjük, a szűrletvizet pedig eleveniszapos biológiai tisztító berendezésen önmagában ismert módon tisztítjuk. Az eleveniszap elválasztása után a biológiailag tisztított víz pH-ját lúgos hatású koaguláltató vegyszer, célszerűen mész adagolásával 10,0—11,5 közötti értékre állítjuk be és legalább 25 percig ezen az értéken tartjuk, majd az itt kicsapott szerves anyagokat ülepítő berendezésben választjuk el a folyadékfázistól, melyet 2- 4 napos tárolással vagy C02 bevezetéssel semlegesítünk. A semlegesítés során kiváló csapadékot újabb ülepítő berendezésben választjuk el a a tisztított víztől, ezt követően a tisztított vizet elvezetjük. A találmány szerinti eljárás példakénti foganatosítási módját a csatolt ábra kapcsán az előírt technológiai sorrendnek megfelelően az alábbiakban ismertetjük. Az 1. átemelő aknába érkező hígtrágyát daraboló szivattyúval emeltük át a 2. homogenizáló medencébe. Ezt követően koaguláltató vegyszerként alumíniumszulfátot és anionaktív polielektrolitot adagolunk. A kristályos alumíniumszulfátot külön oldótartályban oldjuk, majd a 3. adagoló tartályból adagoló szivattyúval adagoljuk. Az anionaktív polielektrolit oldásához vízsugárszivattyút és 3 att nyomású csapvizet használunk, majd a 4. adagoló tartályból adagoló szivattyúval adagoljuk a 2. homogenizáló medencéből kiemelt hígtrágyához. Az istállókból érkező hígtrágya szárazanyagtartalma 1,8-8%, az adagolt alumíniumszulfát mennyisége 0,4—l,0kg/m3 szűrendő hígtrágya, az adagolt polielektrolit mennyisége 25-50 g/m3 szűrendő hígtrágya. A vegyszerek adagolása után a 2. homogenizáló medencéből kiemelt hígtrágyát az 5. présszalagszűrőn víztelenítjük. A présszalagszűrő szűrővásznát 3- 4 att nyomású vízzel folyamatosan mossuk. Az 5. présszalagszűrő szűrletvizét a 6. eleveniszapos levegőztető medencében tisztítjuk. A levegő bevitelt és a zagybantartást függőleges tengelyű rotorral biztosítjuk. A szükséges tartózkodási idő a szűrletvíz paramétereitől függően 20—30 óra, az alkalmazott aktíviszap koncentráció 6—10g/l, az iszaprecirkuláció 150—300%. Az eleveniszapot a 7. gravitációs ülepítőben választjuk el, a tisztított víztől, majd egyrészét szivattyúval a 6. levegőzgető medencébe recirkuláltatjuk. A biológiailag tisztított szűrletvíz kémiai utótisztításához a 8. adagoló tartályból olyan mennyiségben adagolunk mészhidrátot (mésztej formájában), hogy a derített víz pH-ja 10-11,5 között legyen. A 9. vegyszerbekeverőben a mész és a biológiailag tisztított víz elkeveredése, majd az ezt követő 10. flokkulátorban a szervesanyagok kicsapatása és aggregálása megy végbe. A kicsapott szervesanyagokat a 11. ülepítőben választjuk el a tisztított víztől. A derített víz pH-ja 10—11,5. Ezt a magas pH-t a 12. semlegesítőben C02 bevezetésével vagy 2—4 napos tározással semlegesítjük. A semlegesítés közben kivált iszapot a 13. ülepítőben választjuk el az elfolyó víztől. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
