172686. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,1,2,3-tetraklór-propén előállítására
3 172686 4 sának mértéke azonban kritikus tényező, ezért ellenőrzéssel a folyamatot úgy kell vezetni, hogy a betáplálás mintegy 20-60%-a mint le nem reagált 1,2,3-triklór-propán maradjon vissza azért, hogy a magasabb klórozott termékek képződését csökkentsük. A klórozást ezért előnyös úgy vezetni, hogy a betáplált anyag mintegy 30-50%-a, de sokkal előnyösebb, ha a betáplált anyag mintegy 35-45%-a mint le nem reagált termék marad vissza. A megállapított határok közötti, ellenőrzéssel lefolytatott klórozással a következő vegyületeket tartalmazó elfolyó anyagot kapunk: Forráspont C° 1.2.3- triklór-propán 157 1.2.2.3- tetraklór-propán 163 1.1.2.3- tetraklór-propán 179 1.1.1.2.3- pentaklór-propán 191 1.1.2.2.3- pentaklór-propán 191 1.1.2.3.3- pentaklór-propán 198 A szokásos frakcionáló oszlopban a vegyületek 5 frakcióra könnyen szétválaszthatok. A szükséges elválasztás eléréséhez frakcionáló oszlopként bármely szokásos rendeltetésű tányéros vagy töltetes oszlop alkalmazható. A korrózióra való tekintettel töltetes oszlop előnyösebb. A desztillálásnál a frakcionáló oszlop típusa nem kritikus tényező, de szükséges a következő komponenseket tartalmazó 5 frakció elválasztása, hogy a találmány szerinti eljárással jó kitermelést kapjunk: 1. frakció: 1,2,3-triklór-propán 2. frakció: 1,2,2,3-tetraklór-propán 3. frakció: 1,1,2,3-tetraklór-propán 4. frakció: 1,1,1,2,3- és 1,1,2,2,3-pentaklór-propán 5. frakció: 1,1,2,3,3-pentaklór-propán. Az 1. frakció lényegében 1,2,3-triklór-propánt és csekély mennyiségű frakciót tartalmaz. Az 1. frakció teljes mennyiségét visszavezetjük a klórozóba. A 2. frakció 1,2,2,3-tetraklór-propánt tartalmaz, mely az 1,2,3-trildór-propén gyártásának nyersanyaga. A 3. frakciót, mint ahogy az előzőekben megadtuk, a lúgos dehidroklórozó reaktorba vezetjük, melyben a tetraklór-propánt triklór-propének keverékeivé alakítjuk. A dehidroklórozó reaktor típusa és a lúgos dehidroklórozás szokásos módszere a találmány nem kritikus tényezője. Dehidroklórozás után, a lényegében 1,1,3-triklór-propént, 1.2.3- triklór-propént és 2,3,3-triklór-propént tartalmazó anyagot a második folyadékfázisú klórozóba vezetjük. A második folyadékfázisú klórozóban a szén-szén kettős kötést szokásos módon megklórozzuk és így 1,1,2,3-pentaklór-propánt és 1.1.1.2.3- pentaklór-propánt kapunk. A második klórozóból elvezetett anyagot ezután a második dehidroklórozóba visszük. A 3. frakció kezelése az eljárás másik különleges tényezője. Bár az alkalmazott módszer kétségtelenül hagyományos, az eredmény azonban új. A frakcionáló oszlopról levett 3. frakció értéktelen melléktermék. Ennek ellenére a hidrogén-klorid eltávolításával és az eddig nem hasznosított melléktermék klórozásával az 1.1.2.3- tetraklór-propén értékes intermedierjét kapjuk. Ez az átalakítás igen fontos, hogy az eljárással a terméket magas kitermeléssel állítsuk elő. A 4. frakciót szintén a második lúgos dehidroklórozóba vezetjük. A 4. frakciót és a második klórozóból lefejtett anyagot a második lúgos klórozóba, külön vagy egyesített áramban bevezetjük. A második deliidroklórozási művelet a találmány nem jellemző tényezője, mely a kevert triklór-propének előállítására alkalmazott 3. frakció dehidroklórozási műveletével azonos módon, vagy eltérő módon folytatható le. Az 5. frakció hulladékanyag, melyet közvetlenül mint hulladékot eltávolítunk, vagy más célra használunk. Az 5. frakció hasznosítása vagy elkülönítése a találmány nem jellemző tényezője. A második lúgos dehidroklórozóból lefejtett anyag elsősorban 1,1,2,3-tetraklór-propént és 2.3.3.3- tetraklór-propént tartalmaz. Ezt az anyagot az izomerizálóba vezetjük, ahol a 2,3,3,3-tetraklór-propént teljes egészében 1,1,2,3-tetraklór-propénné alakítjuk. Ez az izomerizálás a jelen találmány különösen egyedülálló jellemzője. Az izomerizáló reaktor bármely szokásos kivitelezésű, poláris felülettel rendelkező szilíciumtartalmú granulátummal töltött reaktor. A granulátum mérete és formája az izomerizáló különleges üzemeltetési körülményeitől függ. A granulátum méretét és alakját meghatározó tényezők a mérnöki gyakorlatban szokásosan elfogadott elveken alapulnak, mint amilyen a reaktorban fellépő nyomásesés, a reaktor felszereltsége, átfolyási sebesség, töltési veszteségtűrés stb. Szilíciumtartalmú vegyületek, melyeket az eljárásban kalcinált vagy nem kalcinált anyag formájában alkalmazunk, a következők: montmorillonit, kaolin, bentonit, hektorit, beidellit és attapuigit, szilícium más ásványi sói, mint a krizolit, szaponit, földpát, kvarc, vollasztonit, mullit, kianit, amozit, kristobelit, antigonit, krokidolit, csillám, szpodumen és gránátkő, sziliciumtartalmú nem ásványi anyagok, mint a szilikagél, lecsapott kovasav, szálas alumínium-szilikát és üveg. Előnyösen alkalmazzuk a granulált anyagot, de sokkal előnyösebb a granulált attapuigit. Az izomerizálás műveletét mintegy 150-200 0°, előnyösen mintegy 165-190 0° hőmérsékleten folytatjuk le. Az izomerizálást szokásos módon atmoszferikus nyomáson folytatjuk le, de ennél magasabb vagy alacsonyabb nyomás is alkalmazható, ha a magasabb vagy alacsonyabb nyomáshoz szükséges berendezés vagy más tényezők is kedvezőek. Az izomerizálás zárt készülékban, vagy visszafolyatás közben folytatható le. Az izomerizálást különösen előnyös visszafolyatás közben, atmoszferikus nyomáson végezni. Meghatározott körülmények között a második lúgos dehidroklórozott folyadékot 0,4-2 óra alatt, előnyösen 0,5-1,3 óra alatt, de sokkal előnyösebben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
