172661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szintetikus, amorf alkálifém-aluminium-szilikát alapú ioncserélő anyagok előállítására

3 172661 4 mok-beli szabadalmi leírásban ismertetett) amorf alumíniumszilikát-pigmentekének, és ioncserélő ka­pacitásuk eléri vagy meghaladja az ismert kristályos ioncserélők, köztük a zeolitok megfelelő értékeit. A találmány szerint úgy járunk el, hogy egy alkálifém-szilikát (például nátrium-szilikát) és egy alkálifém-aluminát (például nátrium-aluminát) híg vizes oldatát előre meghatározott körülmények kö­zött összekeverjük egymással, és az alkálifém-alu­­mínium-szilikátot kicsapjuk az oldatból. Az „alkálifém” megjelölésen a leírásban a pe­riódusos rendszer la csoportjába tartozó fémeket, azaz a lítiumot, nátriumot, káliumot, céziumot és rubidiumot értjük. A példákban nátriumvegyületek alkalmazásával végzett eljárást ismertetünk, meg­jegyezzük azonban, hogy az eljárásban egyéb alkáli­­fémvegyületek azonos módon és eredménnyel hasz­nálhatók fel. Miként már közöltük, a találmány értelmében az elegyítést és kicsapást előre meghatározott, pon­tosan szabályozott körülmények között hajtjuk végre, így a találmány szerinti eljárás nagymérték­ben eltér az ismert kristályosítási, triturálási és/vagy g élesít ési módszerektől. A lecsapási művelet ered­ményét döntően befolyásoló tényezők a követ­kezők: a reagensek kémiai összetétele és koncent­rációja, a lecsapás hőmérséklete és pH-értéke, a reagensek beadagolásának sorrendje és sebessége, valamint a lecsapás során alkalmazott keverés in­tenzitása. Reagensként olyan alkálifém-szilikátokat használhatunk fel, amelyek Si02/M20 mólaránya (ahol M alkálifém-atomot jelent) 1 és 4 közötti érték. Az aluminát-vegyület típusát és koncentrá­cióját - a későbbiekben ismertetésre kerülő mó­don — úgy választjuk meg, hogy az aluminát­­-vegyület maximális oldhatóságát és stabilitását biz­tosítjuk. A lecsapást körülbelül 15-70 C°-on elő­nyösen körülbelül 20-40 C°-on végezzük. A le­csapás során az elegy pH-ját körülbelül 10,5-nél nagyobb értéken kell tartanunk. A találmány sze­rinti eljárás során a reagensek - az ismert kristá­lyosítási, triturálási és gélesítési módszerekkel ellen­tétben - nem keverhetők össze egyszerűen egy­mással, hanem a reagensek elegyítését úgy kell vé­geznünk, hogy a reakciótérben vagy reakciózóná­ban az egyes reaktív iontípusok koncentrációja előre meghatározott határértékek közé essen. A találmány szerinti eljárással előállított ter­mékek fokozott ioncserélő kapacitással rendel­keznek, ennek megfelelően különösen előnyösen alkalmazhatók vízlágyításra és detergens kompozí­ciók előállításához. A találmány szerinti eljárással előállított új termékek további előnyös sajátsága, hogy az ismert, hasonló anyagoknál terjedelmeseb­bek (azaz kisebb fajsúlyúak), nem csomósodnak, továbbá az új termékek kisebb mértékben tapad­nak meg a textíliákon, nagyobb mértékben abszor­beálják a nem-ionos felületaktív anyagokat és job­ban szuszpendálódnak vízben (azaz kevésbé üleped­nek), mint az egyéb ioncserélő anyagok, illetve pigmentek. A találmány szerint előállított amorf alkálifém­­-alumínium-sziiikát pigmenteket igen előnyösen al­­kalrmzhatjuk vízlágyításra és detergens kompo­zíciók előállítására. A találmány oltalmi köre a fenti amorf alkálifém-alumínium-szilikát pigmente­ket tartalmazó detergens kompozíciókra is kiterjed. A találmány szerinti eljárással előállított, amorf, szintetikus, lecsapott nátrium-alumínium-szilikátok szerkezetét a csatolt 3., 4. és 6. ábrán mikroszkó­pos felvételeken (4 400-szoros, 11 000-szeres, illetve 20 500-szoros nagyításban) mutatjuk be. összeha­sonlításként az 1., 2. és 5. ábrán a 2 882 243 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás­ban közölt módszerrel előállított kristályos zeolit­­-típusú alumíniumszilikátok mikroszkópos felvéte­leit mutatjuk be ugyancsak 4 400-szoros, 11 000-szeres, illetve 20 500-szoros nagyításban. A fokozott ioncserélő kapacitással rendelkező, szintetikus, amorf lecsapott alkálifém-alumínium­­-szilikát pigmenteket a találmány szerint előnyösen a következőképpen állítjuk elő: Az eljárás első lépésében a megfelelő alkálifém­­-szilikátot vízben oldjuk, és az oldatot egy keverő­berendezéssel felszerelt, fűthető (például gőzkö­pennyel ellátott) reaktorba töltjük. Miként már közöltük, alkálifém-szilikátként csak 1 és 4 közötti Si02/M20 (M = alkálifém-atom) mólaránnyal ren­delkező vegyületeket használhatunk fel. Az oldat koncentrációja 4 mól/liter vagy annál kisebb érték lehet. Ezután az alkálifém-szilikát oldatához lassú ütemben egy alkálifém-aluminát híg oldatát adjuk. (Amennyiben alkálifém-szilikátként nátrium-szili­­kátot használunk fel, alkálifém-aluminátként nát­­rium-aluminátot alkalmazunk.) Az alkálifém-alu­­minát-oldat beadagolása előtt az alkálifém-szilikát oldatát 15—70C°-ra melegítjük, és a lecsapás során ezt a hőmérsékletet tartjuk fenn. Az alkálifém­­-aluminátot 2 mól/liter koncentrációjú vagy annál hígabb (előnyösen körülbelül 1 mól/liter koncent­rációjú) oldat formájában használjuk fel. Az eljárás­ban olyan alkálifém-aluminátokat alkalmazhatunk, amelyekben az M20/A1203 mólarány (ahol M alkálifém-atomot jelent) 1 és 6 közötti érték. Vizs­gálataink szerint a maximális oldhatóságot és sta­bilitást 1,2 és 2,8 közötti M20/A1203 mólarányú alkálifém-aluminátok alkalmazásával érjük el. A reakcióelegy pH-ját a lecsapás során minden eset­ben körülbelül 10,5-nél nagyobb, célszerűen kö­rülbelül 11 és 13,5 közötti értéken kell tartanunk. Az elegyet a teljes reakcióidő alatt igen erélyesen kell kevernünk, a híg alkálifém-aluminát-oldat be­adagolásakor különösen nagy szükség van az eré­lyes keverésre. A fenti eljárás során képződött szilárd pigmen­tet rendszerint szűréssel különítjük el a folyékony reakcióközegtől, a csapadék elkülönítésére azonban egyéb módszereket, például centrifugálást is alkal­mazhatunk. A frissen elkülönített pigmentből cél­szerűen vizes mosással eltávolítjuk a vízben oldható sókat és egyéb szennyezőanyagokat, majd a termé­ket szárítjuk. Morzsalékos szerkezetű, szilárd anya­got kapunk, amely igen könnyen finom porrá alakítható. A lecsapott pigment szárítását gondosan szabályozott körülmények között kell végeznünk, mert a túlszárítás az ioncserőlő kapacitás csökke­nését eredményezi. 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom