172641. lajstromszámú szabadalom • Ütőhangszer gyermekeknek elsősorban a Kodály módszerrel történő zeneoktatáshoz
5 172641 6 Ha már most megvizsgáljuk a moll jellegű hangsorok felépítését (2. ábra), akkor látjuk, hogy ezek a hangsorok (eol vagy természetes moll, dór és frig) a hangköz eloszlások újabb variációit adják. Nyilvánvaló tehát, hogy ha olyan hangszert készítünk, amelyen például a dúr hangsor hibátlanul lejátszható, akkor ugyanezen a hangszeren a többi hangsor mindazoknál a hangoknál hamis lenne, amelyeknél a hangköz a dúrtől eltérő. Mindjárt a második hang hamis lenne a frig hangsorban, minthogy ez félhang távolsággal indul. A harmadik hang már valamennyi moll jellegű hangsorban hamis lenne, a negyedik hang pedig már csupán a mixolidben lenne azonos. Ha tehát egy hangszerrel több hangsort kívánunk lejátszani, nyilvánvaló, hogy ez csak abban az esetben lehetséges, ha a különböző lejátszani kívánt hangsorok megfelelő szakaszain a hangközök azonosak. Ez az 1. és 2. ábrán bemutatott sémákkal úgy illusztrálható, hogy az egyes hangsorokat jellemző sémákat úgy igazgatjuk egymás alá, hogy az üres sávok és a vonalkázott sávok egymás alá essenek. Ezt mutatja be a 3. ábra. A 3. ábrán egyúttal feltüntettünk egy törzshangokból álló hangsort is, és a sémákat ez alá helyeztük el. Az ábrából jól látható, hogy csupán a modális alaphangsorokban írt dallamok lejátszását biztosító hangszer legalább 13 hangot kell tartalmazzon, ami csaknem két oktáv hangteijedelmet jelent. Jó példa erre a 109 757 sz. NDK szabadalmi leírásban ismertetett ütőhangszer, amely pontosan ilyen hangterjedelemmel rendelkezik. Ez viszont már azzal a veszéllyel jár, hogy a gyerekek a hangszer szélső hangjait nem tudják énekelni, vagy a hangszálaikat megerőltetik. Az ezen a részen fekvő hangsorokban írt dallamokat ily módon gyakorlatilag nem lehet az oktatásban felhasználni. Ha különböző hangnemekben írt dallamokat akarunk játszani, akkor úgynevezett kromatikus hangszert kell készíteni, amely körülbelül két oktávos hangterjedelmű, és minden félhangot tartalmaz. Úgy tűnik tehát, hogy a különböző hangsorok, illetve hangnemek oktatási szempontból rendkívül fontos bemutatása és a hangszer egyszerűsége, illetve kis hangterjedelme közötti ellentmondás nem feloldható. Találmányunk alapja azonban éppen az a felismerés, hogy a különböző hangsorok között találhatók olyan hasonlóságok, amelyek alapján viszonylag kis hangterjedelem mellett is megoldható a hangsor, illetve hangnemváltás. Tudjuk ugyanis, hogy a dúr jellegű hangsorok és a moll jellegű hangsorok bizonyos hasonlóságot mutatnak egymás között. A dúr jellegű hangsorokra jellemző a nagyterces indítás, ami azt jelenti, hogy az első és harmadik hang között mindig két egész hangköz van. A moll jellegű hangsoroknál ez a hangköz kistere, azaz egy egész és egy fél hangköz. Ha tehát az 1. ábrán bemutatott dúr jellegű hangsorok közül például a dúrt és a mixolidet összehasonlítjuk, kitűnik, hogy csupán a 7. és 8. hangköz eltérő. Ha mármost a mixolid ti hangját egy fél hanggal felemeljük, a dúr hangsort kapjuk. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban egyetlen hang, az említett ti hang kicserélésével a két hangsor felcserélhető. Hasonló módon alakítható egymásba — a fa és a fi hang cseréjével — a dúr és a lid hangsor is. Ha történetesen két hangot is kicserélünk, akkor máris megoldható a három dúr jellegű modális hangsor konvertálása. Találmányunk lényege tehát az, hogy a különböző hangsorok felépítésének összevetése alapján, a hangközök eloszlásának figyelembevételével előállítható olyan hangszer, amelyen egy vagy több hang cseréjével a hangsor, illetve hangnemváltás megoldható. A dúr jellegű hangsorokkal kapcsolatban bemutatott kirakójátékot a moll hangsorokkal is élvezhetjük, és ugyanerre az eredményre fogunk jutni. Hamar belátható, hogy egy vagy két hang cseréjével megoldható két-két vagy mindhárom hangsor egy hangszeren történő lejátszása. Még tovább folytatva a vizsgálatot, felfedezhető, hogy a dúr és moll jellegű hangsorok között is számos átfedés található, amely ily módon kihasználható. Ha például a mixolid és dór hangsort egymás alá rakjuk, látni fogjuk, hogy mindössze egy hang cseréje szükséges az összevonáshoz. A fentiek alapján univerzálisan használható xilofon készíthető. A hangszert a 4. ábrán mutatjuk be. A xilofon közös vázra erősített két hangsort tartalmaz, amelyek közül az egyik oldalon a moll jellegű hangsorok a másik oldalon a dúr jellegű hangsorok állíthatók össze. A hangsorok váltásához csupán két-két hang cseréjére van szükség. Különleges előnye, hogy valamennyi modális hangsor azonos fekvésben játszható rajta. Ha ezt hagyományos hangszerekkel akarjuk megoldani, a különböző hangsorok fekvése csaknem egy oktáv szórással rendelkezik. Az 5. ábrán olyan hangszert mutatunk be, amely a törzshangokon kívül három cserehangot (fisz, cisz és b) tartalmaz. így a két oktávos hangszerrel C-dúr, G-dúr, D-dúr és F-dúr játszható. Egy ilyen hangszer elsősorban a középfokú zeneoktatásban használható, ahol a különböző hangnemek és azok rendszere jól szemléltethető és megértethető segítségével. A találmány szerinti gyermekhangszer egyik legcélszerűbb kiviteli alakját a 6. ábrán mutatjuk be. Ez a hangszer nyolc hangot tartalmaz, amelyek közül egy hang cserélhető. Ezzel a megoldással a hangszer alkalmassá válik dúr pentaton és moll pentaton, valamint dúr hexachord és moll hexachord skála lejátszására. Ez a kiviteli alak azért is érdekes, mert lehetővé teszi a Kodály-módszerrel történő oktatást. Ismeretes, hogy az ötfokú dallamok a magyar és még számos nép dalkincsének alapját képezik. Kodály Zoltán számos zenepedagógiai munkája az ötfokúságra épül, amelyet rendkívül fontosnak tartott a kicsinyek zenei nevelésében, a tisztán énekelhetőség miatt. Kodály mindig hangsúlyozta az ötfokúság fontosságát, mintthogy az a gyerekek által könnyen énekelhető, és ütőhangszeren vagy furulyán játszható. Ez a hangolás tehát a legjobban megfelel Kodály zenei nevelési koncepciójának, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
