172641. lajstromszámú szabadalom • Ütőhangszer gyermekeknek elsősorban a Kodály módszerrel történő zeneoktatáshoz
7 172641 8 jelenleg világszerte alkalmazott zenepedagógiai elveknek, tanszereknek és tankönyveknek. Kodály Zoltán már 1947-ben javasolta ötfokú facimbalom alkalmazását. Az „ötfokú zene” című sorozatának II. füzetében így ír: „Ezt a hangszert a legkisebb gyermek is könnyen megtanulja s nagy előny ha az óvónő nincs elfoglalva hangszenei, hanem minden figyelmét a gyermekekre fordíthatja. így a gyermek tevékenykedő hajlamának és zenei fejlődésének egyaránt beláthatatlan tere nyílik Az elgondoltam hangszer kétféle nagyságban készülhetne: S| li d r m s 1 dl r1 m1 s1 a) dj e| gi a, hí d2 e2 g2 a2 h2 d2 b) g a c, di ej g, a, d2 e2 g2 A kisgyermek hangja di~h2 közt kezd bontakozni, s így az a hangszer volna alkalmas az egyszerűbb darabokra, amelyeket hangocskájával is tud követni.” A gyerekek által jól énekelhető hangmagasság tehát a d és h hangok közötti tartomány. A találmány szerinti hangszer pontosan ebben a tartományban teszi énekelhetővé, illetve lejátszhatóvá mind a dúr, mind a moll jellegű dallamokat. A fenti idézetből ugyanakkor az is látható, hogy a Kodály által javasolt hangszer is a hangterjedelem növelésével valósítja meg a kétféle pentaton dallam lejátszhatóságát. Mit jelen ez a gyakorlatban? A 7. ábrán két-két dur, illetve moll pentatonban írt gyermekdalt mutatunk be. Az a) és b) jelű dallamok dúr pentatonban, a c) és d) jelűek pedig moll pentatonban szólalnak meg. Látható, hogy valamennyi dallam lejátszható a találmány szerinti hangszer segítségével, mégpedig az optimális fekvésben. Az a) és b) dallam lejátszásához a fisz cserehang szükséges, míg a c) és d) dallamok az eredeti f hanggal intonálhatók.. Ha most megpróbáljuk ugyanezeket a dallamokat a törzshangokra hangolt kétoktávos hangszeren lejátszani, akkor látni fogjuk, hogy ugyan a dur pentatonban írt dallamok az optimális fekvésben szólaltathatók meg, a c) és d) jelű, moll pentatonban írt dallamok csak egészen mély vagy egészen magas fekvésben játszhatók (lásd 8. ábra). Nyilvánvaló, hogy a gyermekek sem az előbbi, sem az utóbbi fekvésben nem tudják ezt követni. Megoldható lenne az azonos hangmagasságban történő lejátszás, illetve éneklés a találmány szerinti hangszeren kívül még a korábban említett kromatikus hangszerrel is. Ehhez azonban különböző hangnemekbe kell a dallamokat transzponálni (lásd 9. ábra), így a hangszer kezelése meglehetősen bonyolult, és maga a hangszer is terjedelmes. A 6. ábrán bemutatott hangszer segítségével viszont rendkívül egyszerűen oldható meg a különböző dallamok lejátszása. Maga a hangszer mindössze 8 hangot tartalmaz, így lényegében egy felnőtt tenyerében elfér. Kezelése egyszerű, és a cserehang váltása pillanatok alatt elvégezhető. A hangszer egy kiviteli alakját a 10. ábrán mutatjuk be. Ez a metallofon az ismert módon két 1 alaplécből áll, és ezekre vannak az egyes 2 habképző elemek erősítve. A felerősítés úgy történik, hogy a 2 hangképző elemek egyik végén furat van kialakítva, és az ebbe illesztett 3 leszorító csavarok 4 filctárcsák segítségével rögzítik a lapkákat. A mások oldalon a 3 leszorítócsavarok a 2 hangképző elemek között vannak az 1 alaplécekbe csavarozva, és ugyancsak 4 filctárcsák segítségével rögzítik a 2 hangképző elemeket. A 2X cserélhető hangképző elem a többihez teljesen hasonlóan van kialakítva, a baloldali leszorítócsavar helyett azonban legönibölyített végű 5 csap van az 1 alaplécbe erősítve. Ha a 2X cserélhető hangképző elemet baloldalon az A nyíl irányában megemeljük, az a B nyíl felé a másik oldalon elhelyezett 3 leszorító csavarok közül kihúzható. A csereelem természetesen fordított módon helyezhető a hangszerbe. A találmány szerinti hangszereken célszerűen mind az abszolút hangnevek, mind a szolmizációs jelek fel vannak tüntetve a hangszerek egyes hangképző elemein. Ez megkönnyíti a zenét és kottaírást tanuló gyerekeknek az elvont zenei fogalmak megértését. A hangok cseréjével változó hangsorok szolmizációs jeleit különböző színekkel lehet feltüntetni, így könnyen érthetővé válik, hogy ugyanazok az abszolút hangok többféleképpen is szolmizálhatok. Ez ugyancsak alapvető fontosságú a Kodály módszer alkalmazásánál, hiszen a „relatív szolmizáció lényege, hogy a dó bármelyik vonalon vagy vonalközben lehet. Ezért kell többféle alakban bemutatni, hogy ne tapadjon örökre egy helyhez...” (Visszatekintés, Zeneműkiadó, 1964). A találmány szerinti hangszerek további előnye, hogy a hangok cseréjével a gyerekek maguk állítják elő a különböző hangsorokat, illetve hangnemeket, és így azok elvi felépítését sokkal könnyebben megértik. Nem az abszolút hangolású hangszeren kell ugyanis a törzshangok hangköz eloszlásának megfelelő helyet kikeresni az adott dallam, illetve hangsor számára, hanem egy adott, és a gyerekek számára jól énekelhető hangterjedelmen belül lehet az egyes hangsorokat az általános szabályok alapján felépíteni. Jóllehet a bemutatott példák csupán néhány megoldást ismertetnek, és a kiválasztott hangszer xilofon, illetve metallofon volt, nyilvánvaló, hogy a technika állását ismertető részben leírt bármely hangszer kialakítható a találmány szerint. A lejátszható és egymásba átalakítható hangsorok, illetve hangnemek tetszés szerint, a követelményeknek megfelelően választhatók ki. Szabadalmi igénypontok: 1. ütőhangszer gyermekeknek, elsősorban oktatási célokra, azzal jellemezve, hogy egyidejűleg több hangsorra vagy hangnemre van hangolva oly módon, hogy a hangterjedelmét alkotó törzshangoknál több hangképző elemmel van ellátva, és az alaphangsor egy vagy több hangképző eleme cserélhetően van kialakítva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
