172617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás részlegesen hidrolizált polivinilacetát előállítására gélfázisban

3 172617 4 A találmány szerinti hidrolizálás egy előnyös fo­­ganatosítási módja értelmében úgy járunk el, hogy polivinilacetátból akár a tiszta apoláros oldószerrel vagy két vagy több ilyen oldószer elegyével az előző bekezdésben megadott határok közötti kon­centrációjú polimeroldatot készítünk, majd a ka­pott oldathoz hozzáadjuk a másik típusú oldószert olyan arányban, hogy az elegyben a poláros és az apoláros oldószer aránya az ugyancsak az előző be­kezdésben megadott határok közötti legyen. (Ter­mészetesen eljárhatunk úgy is, hogy a kétféle típusú oldószer(ek) elegyében oldjuk fel a poli­mert, e sorrendiség nem lényeges paraméter.) Ez­után a polimeroldathoz hozzáadjuk a számított mennyiségű lúg katalizátort vagy szilárd formában vagy pedig a poláros oldószerrel (vagy oldószerek­kel) alkotott oldata formájában. Ezt követően rö­vid homogenizálás után a rendszert magára hagy­juk. A hőmérséklettől, a katalizátorként alkalma­zott lúg koncentrációjától, kétféle típusú oldószer arányától és a polimer koncentrációjától függően a rendszer rövid idő alatt, így legtöbbször 5 perc és 20 perc közötti időn belül géllé alakul és a hidro­lízis az így kialakult gélfázisban megy végbe. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként tetszőleges minőségű (például tetszőleges mo­lekulasúlyú) polivinilacetátot használhatunk. Apo­láros szerves oldószerként célszerűen használhatók a szokásosan alkalmazott aromás szerves oldó­szerek, szénhidrogének, halogénezett szénhidrogé­nek vagy halogénezett aromás szerves oldószerek, illetve ezek elegyei. Apoláros szerves oldószerként így előnyösen használhatjuk a benzolt, továbbá a benzol és a xilol, toluol és xilol, toluol és benzin, benzol és kloroform, valamint a benzol és a klór­benzol keverékét. Poláris szerves oldószerként elő­nyösen 1—4 szénatomos alkanolokat, például met­anolt, etanolt vagy propanolt vagy ezek elegyeit használjuk. A katalizátorként alkalmazott alkálifém-hidroxi­­dok közül előnyösen a nátrium-hidroxidot használ­juk, de használhatunk más, könnyen hozzáférhető alkálifém-hidroxidot, például kálium-hidroxidot is. A hidrolizálást célszerűen 10 C° és 80 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárással előállított részle­gesen hidrolizált polivinilacetátok közül a vízold­hatók esetében a mérhető kicsapási pont mellett egy eddig nem ismert új tulajdonság jelenik meg, mely tulajdonságra tekintettel ezek a részlegesen hidrolizált polivinilacetátok más hasonló termékek­től egyértelműen megkülönböztethetők. Ezért eze­ket a részlegesen hidrolizált polivinilacetátokat új vegyületeknek kell tekintenünk. Ez az új tulajdon­ság, az úgynevezett felhősödési hiszterézis, amelyet a csatolt 1/1 rajzlapon látható 2. ábrán ábrázolunk a későbbiekben ismertetett 1. példában előállított termékre. A kicsapási pontot, illetve felhősödési hiszteré­­zist az alábbi módon vizsgáljuk. A kicsapási pont közelítő meghatározását az alábbi egyszerű mód­szerrel végezzük el: Kémcsőbe töltünk 10 ml olyan vizes oldatot, amely a vizsgálandó részlegesen hid­rolizált polivinilacetátból 1,0%-ot tartalmaz, majd az oldatba hőmérőt helyezünk és a kémcsövet egy 200 ml-es magas főzőpohárban vízbe merítjük. A főzőpoharat lassan melegítve leolvassuk a kémcső­ben levő oldat megzavarosodásának hőmérsékletét 1 C° pontossággal. A felhősödési hiszterézis vizsgá­latát ugyancsak az említett 1,0%-os vizes oldatból végezzük. A vizsgálat nem más, mint egy zavaros­ság-mérés. E méréshez olyan fotométert haszná­lunk, amelynek küvettatere termosztálható. Egy centiméteres üvegküvettában hajtjuk végre a mérést 430 nanométer hullámhosszon. A küvettatér hő­mérsékletét fokozatosan növelve fölvesszük a hő­mérséklet és a zavarosság (turbiditás) közötti össze­függést (lásd a 2. ábrát). Az emelkedő ág lineáris szakaszát meghosszabbítva az abszcisszáig a met­széspontnál levő hőmérséklet értéke adja meg pon­tosan az előbb említett kicsapási pontot. A hiszte­rézis jelensége — miként a 2. ábrából kitűnik - abban áll, hogy a küvettában levő oldatot vissza­­hűtve a závarosság nem csökken, csak huzamosabb idő után. Ezen új tulajdonság gyakorlati jelentőségét a ké­sőbbiekben még ismertetjük. Nem jelenik meg a felhősödési hiszterézis értelemszerűen akkor, ha a termék vízben nem oldódik. A találmány szerinti eljárás főbb előnyeit az alábbi pontokban foglaljuk össze. a) Miután a gélképződés megtörtént, rövidesen a makroszinerézis jelensége játszódik le. Ennek eredményeképpen az alkalmazott oldószerelegy túl­nyomó része önként elkülönül a gépfázistól, ami lényegesen egyszerűsíti a termék elkülönítését és az oldószerelegy újrafelhasználását a hidrolizálásban. b) A gélfázisban végbemenő hidrolízis lefutását a csatolt 1/1 rajzlapon látható l.ábra jellemzi. < Ezen ábra alapján szakember számára kézenfekvő, hogy megfelelő lúgkoncentráció választásával (a görbék melletti százalékos értékek a lúgkoncent­rációt jelzik) és/vagy a lúg hatástalanításával (pél­dául sósav vagy ecetsav adagolása útján) tetszés szerinti hidrolízisfokú termék állítható elő. c) A találmány szerinti eljárással előállított rész­legesen hidrolizált polivinilacetátok stabilizáló-emul­­gáló képessége lényegesen jobb, mint a jelenleg ke­reskedelmi forgalomban kapható legjobb termékeké (lásd. az alábbi I. táblázatot). A találmány szerinti eljárással előállított termékek nagy stabilizáló ha­tása csak speciális molekulaszerkezet feltételezésével magyarázható. E speciális, feltételezhetően a gél­fázisban kialakuló molekulaszerkezetre bizonyíték az előzőekben már említett felhősödési hiszterézis. Az I. táblázatból látható, hogy a találmány sze­rinti eljárással előállított részlegesen hidrolizált po­­livinilacetátok mint nagyhatású emulgátorok azzal az előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, hogy re­latíve egységes cseppméreteloszlású emulziót gya­korlatilag végtelen cseppállandóságig stabilizálnak, függetlenül a vízzel nem elegyedő folyadék, illetve a vízben nem oldódó szerves anyagok kémiai mi­nőségétől. A találmány szeimti eljárással előállított részle­gesen hidrolizált polivinilacetátok stabilizáló-emul­­gáló hatásuknál fogva felhasználhatók többek kö­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom